Wereczkey Anna személy
Idézetek
– Nézd csak – mondtam Ferinek, miközben belepréseltem a lábam a két számmal kisebb kölcsönkorcsolyába –, Anna a kezdők közé állt be.
– És akkor mi van? – értetlenkedett Feri.
– Nem kapiskálod? Ez jó hír, hiszen ha kezdő, előbb-utóbb el fog esni, és akkor…
Feri szemében ravasz fény csillant, és befejezte helyettem a mondatot.
– Akkor te ott leszel, hogy felsegítsd. Nincs is lovagiasabb módja, hogy beszélgetést kezdeményezz vele.
47-48. oldal
– Anna, hallgass ide! Ne ijedj meg, de azt hiszem… illetve tudom, hogy ez a fazon egész nap téged figyelt.
– Hogyan? Engem?
– Igen, bár fogalmam sincs, miért, de jó lesz, ha…
A mondat közepén a torkomra forrt a szó: Anna fülig pirult, és annyit nem volt nehéz kitalálni, hogy ez nála nem a gyanakvás jele.
57. oldal
– Szép darab, ugye? Akkor került elő, amikor Nubius összepakolt a dolgozószobájában.
– Neked adta ajándékba? – álmélkodott a húgom.
– Igen – mondta Türkiz büszkén. – Bocsánatot kért, amiért megcsúszott vele egy kicsit: a századik születésnapomon akarta átadni.
– De hát az tizenhat éve volt, nem? – szólt közbe Anna.
– A férfiaknál ez már csak így megy.
355. oldal
Beleszagoltam a teába: a zavaros lötty a maszatos kancsóban úgy illatozott, akár egy eperfa. Határozottan csábítóbbnak tűnt a hasonló küllemű kotyvalékokhoz képest, amiket Türkiz Ucsida-szan alakjában készített. Töltöttem egy csészébe, és kis híján bele is kortyoltam, amikor Anna kérdése megállított.
– Can sa tea? Ez az, amit a selyemhernyó ürülékéből főznek?
76. oldal