Wembley stadion helyszín

A léggitározás sokat elmond a személyiségről; engem például leleplez. Billy Idol Shock to the System-jére olyan atombiztosan kezdek el őrjöngeni, mint ahogy a nőknél megjön a menetrendszerű sírás a Casablanca végén. Nem táncolok valami jól. Egyszerűen csak azt képzelem, hogy én vagyok én, előttem a Wembley stadion, az első sorban az összes csaj, akivel valaha nem volt dolgom, bár jó lett volna, és éneklek. És gitározok is, jó keményen, a partvissal, nincs más, de kit érdekel, és egyszerűen megőrjítem azt az ötvenezer embert, aki lelki szemeim előtt bőgve nyújtja felém a karját, hogy érintsem meg, vagy írjam alá a pólóját …

48. oldal, Valaki mondja meg (Athenaeum, 2017)

1985-ben az Egyesült Királyságban az egyik legnagyobb jótékonysági koncertet szervezték azután, hogy a Culture Club 1984-es turnéjának végén, december 22-én a Wembley Arenában Boy George jó néhány popsztár társaságában váratlanul előadta a Do They Know It's Christmas?-t.

327. oldal

Furcsa, de eddig még eszembe sem jutott arról beszélni, hogy milyen csodálatos sport a futball. Pedig az, de még mennyire! A gólok a ritkaságuk folytán rendkívüli értékkel bírnak, amivel nem vetekedhetnek semmiféle pontok vagy szetek vagy „futások” (a krikett pontokat érő akciója – a ford.), s ezért mindig megmarad a különleges izgalma, amely abból fakad, hogy valaki a szemed láttára olyat csinál, amit egy egész meccs alatt csak háromszor vagy négyszer lehet csinálni, ha szerencsés vagy, de ha nem, akkor egyszer sem sikerül. És szeretem a lendületét, szeretem, hogy nem sablonok szerint folyik, szeretem, hogy a kis emberek eldöngölhetik a nagy embereket, ami más, test test elleni küzdelmet jelentő sportágakban nem lehetséges, és szeretem azt is, hogy nem feltétlenül a jobb csapat győz. Szeretem a játékosok atletikusságát (megadva a kellő tiszteletet Ian Bothamnek és az angol válogatott támadósorának, nagyon kevés jó kövér futballista akad), és azt is, ahogy az erőnek és az intelligenciának össze kell kapcsolódnia. A futball lehetővé teszi, hogy a játékosok szépek legyenek, ahogy szép egy balettművész, s ahogy sok más sportágban sohasem lehet szép az ember: egy tökéletesen időzített felhőfejes vagy egy tökéletesen eltalált kapáslövés pillanatában a test olyan kecses egyensúlyban van, amely sok sportember számára elérhetetlen.
De van még valami! Az olyan meccseken, mint az Everton elleni elődöntő, bár az ehhez fogható esték természetesen ritkák, az embert elfogja egy roppant erős érzés, hogy pontosan a megfelelő helyen van a megfelelő időben; egy-egy nagy meccsen a Highburyben, vagy egy még nagyobb meccsen a Wembleyben, úgy érzem, az egész világnak én vagyok a közepe. Mikor történik még ilyen az életben? Mondjuk, szerzel egy jegyet az új Andrew Lloyd Webber-mű premierjére, de akkor is tudod, hogy még hosszú éveken át fogják játszani ugyanezt, úgyhogy később majd el kell magyaráznod az embereknek, hogy te előbb láttad, mint ők, ami valahogy snassz, és mindenképpen rontja a hatást. Vagy, mondjuk láttad a Stonest a Wembleyben, de manapság még egy ilyen koncertet is megismételnek néhány egymást követő este, vagyis hiányzik belőle az egyszeriségnek az a varázsa, ami egy futballmeccsen megvan.

243-244. oldal (Európa, 2010)

A futballcsapatok hihetetlenül leleményesek abban, ahogy bánatot tudnak okozni a szurkolóiknak. Vezetnek a Wembleyben, aztán kapnak két potyát; felkapaszkodnak a táblázat élére, aztán kikapnak mindenkitől; kihúznak egy értékes döntetlent idegenben, aztán elvesztik a hazai visszavágót; megverik a Liverpoolt az egyik héten, aztán a következőn kikapnak a Scunthorpe-tól; a szezon közepén elhitetik veled, hogy van esélyük a feljutásra, aztán a végén a kiesés elkerüléséért küzdenek… valahányszor azt hiszed, hogy rosszabb már nem jöhet, produkálnak valami egészen meglepőt.

153. oldal Élet a futball után (Európa, 2010)

Az ilyen léptékű túra azt bizonyítja, milyen elképesztően népszerű volt a Genesis a kilencvenes évek elején. Végigcsinálni az egészet viszont leginkább irdatlan púp az ember hátán.
És mi jön utána? Mi történik az újabb turnén, ha már megvoltak a stadionok meg az arénák? Ha az ember egymás után négy estét játszott a Wembley-ben és hatot az Earl Courtban, akkor mi a következő cél, milyen magasságokba kell még törniük? Ha ennél kisebb dolog következik, túl vagyunk a csúcson. Ha nagyobb, kipurcanunk.

1992. április 20-án felléptünk a Freddie Mercury-emlékesten a Wembleyben. […] A finálé előtt – amikor is az összes előadó együtt ment fel a színpadra, hogy előadja a We Are the Championst –, hosszú szünet következett. Ami alatt túl sokat ittam. Annyira berúgtam, hogy se beszélni, se járni nem tudtam. Elton John gyakorlatilag a hátán vitt ki a színpadhoz […] Miután vége lett a dalnak, visszavittek az öltözőmbe; nem voltam magamnál, azt sem tudtam, mi történik körülöttem.
Mi vagyunk a bajnokok! Na igen: Duff McKagan, a sörök királya, a kokain grófja, a vodka algrófja. A világ bajnoka. A seggfej.

190. oldal

London

London a világ egyik nagy városa, hírességeit bemutatja.
Nevezetességek sokasága hívogatja a turistákat.
Stadionjai világiak, játszatják a sztárokat.
Fényáradattal elárasztják, emberek ezreit hívogatják.
A hangulat felemelő, mellyel énekelve skandálnak ők.
London utcáin, hajnalban utcaseprők kezdik a napot,
Majd követik a buszok.
A Bakingem palota, nagy tekintélynek örvend,
Katonái táncaival, odavonzza a szemeket.
London Eye, mind közül talán a leghíresebb,
Kerekével felvidítja az embereket.
British múzeuma, világhírű
Kiállításaival lenyűgözi látogatóit.
Comden Town város negyedével, ledöbbent mindenkit.
Egyedi színes stílusával, a „pánkok” kedvelik.
Négerek uralta Seven Sisters volt az első lakhelyünk,
Mi igazán félelmetes volt nekünk.
Éjjelente hangos zörejjel, a kukákat túrva,
Rókák vacsoráztak.
Az utcákat török boltok uralták,
Kínálva sosem látott, érdekes termékeiket.
Rengeteg fodrászat versengett.
Húsz perc alatt, csukott szemmel
Fonták a hajat, a legjobb hajkoronák miatt.
Az utcákon erős bűz tátongott, ahogy főzték ételeiket,
Ezért nem szerettük e környéket.
Ezek után elköltöztünk, Wembley Stadion lábánál éltünk.
Szerettük e környéket, csendes, nyugodt volt ez.
Közelben hatalmas szép park, mely kikapcsolta agyunkat.

180. oldal Kissné Barabás Anita London (részlet)

     – […] Hallott, Oszkárkám, a világ első nagy rockfesztiváljáról a Wembley stadionban? – kérdezte Ottilia asszony.
     – Akkor még Sztálinvárosban dolgoztam – legyintett Libus Oszkár.
    Ottilia asszony előtt nem lehetett kétséges, hogy a rock minden zene fölött győzni fog.

42. oldal (Szépirodalmi, 1983)