Waxillium Ladrian személy
Idézetek
– Amíg nem vagy biztos az ellenkezőjében, bánj úgy minden nővel,
mintha lenne egy nálad erőseb bátyja?
– Nem…Várj, ezt tényleg én mondtam?
– Igen – felelte Wax, és visszafordult a jegyzeteihez. – Egy különösen
lovagias pillanatodban.
95. oldal
– Wax, befejezted a magadban beszélgetést? – kérdezte.
– Igen… befejeztem.
– Tudod, egyszer én is hallottam hangokat a fejemben.
– Csakugyan?
– Ja. A frász tört ki tőle. Addig vertem a fejemet a falba, míg el nem ájultam. Soha nem hallottam őket többet. Ha! Jól megmutattam nekik, azt elhiheted.
159. oldal
– Egyszer tévedésből ellőttem egy kutya farkát – felelte az ikerszerzet félvállról. – Vicces történet…
– A kutyalövészet aligha illő vacsoratéma – tiltakozott az asszony.
– Tudom. Főleg mivel a golyójára céloztam.
Marasi nehezen állta meg, hogy ki ne köpje a levest az asztalra.
– Ladrian úr! – kiáltott fel Steris. Az apja úgy tűnt, jól szórakozik.
– Azt hittem, már nem tudom megbotránkoztatni – szabadkozott az asszonynak. – Csak a hipotézisét ellenőriztem, kedvesem.
[…]
– Ladrian úr, hallottam, hogy egyszer megdobott valakit a saját késével és pont a szemén találta el. Igaz ez?
– Igazából Wayne kése volt – vallotta be a férfi. Tétovázott. – És a szemen dobás a véletlennek köszönhető. Igazából a fickónak is a golyójára céloztam.
– Na de Ladrian úr! – kiáltotta Steris hamuszürke arccal.
– Tudom. Eléggé célt tévesztettem. Nem nagyon értek a késekhez.
– A tetű. Akkor jövök neked egy ötössel.
– Húszban fogadtunk.
– Igen, de tartozol nekem tizenöttel.
– Tényleg?
– Persze. Fogadtunk, hogy segítesz nekem a Láthatatlanok-ügyben.
Az ikerszerzet összevonta a szemöldökét. – Nem emlékszem ilyen fogadásra.
– Te nem voltál ott, amikor fogadtunk.
– Nem voltam ott?
– Nem biza.
– Wayne, nem fogadhatsz emberekkel, akik nincsenek ott.
– Dehogynem. – A kalapos bedugta a könyvet a zsebébe, és felállt. – Ha ott kellett volna lenniük. És neked ott kellett volna lenned, Wax.
408-409. oldal
– Wax – vágott közbe Wayne –, hol is van az a fickó, aki elvitte a kalapomat?
– Mondtam neked, hogy elmenekült, miután meglőttem.
– Reméltem, hogy valahol útközben eldobta. Ha meglőnek valakit, az általában eldobja, amit szorongat.
Waxillium felsóhajtott. – Attól tartok, amikor meglógott, még a fején láttam.
A végeki nekifogott szitkozódni.
– Wayne – csatlakozott Marasi is –, az csak egy kalap.
– Csak egy kalap? – kérdezte rémülten a porkabátos.
– Wayne nagyon ragaszkodik a kalapjához – magyarázta a barátja. – Úgy hiszi, szerencsét hoz neki.
– Szerencsét is hoz! Még egyszer sem haltam meg úgy, hogy a fejemen csücsült.
152. oldal
– Oltári, akár Oltalom – válaszolt Wayne, majd megfordult és a hátát Waxilliuménak vetette. – Tudni akarod, igazából miért jöttem utánad a városba?
– Miért?
– Elképzeltem, amint boldogan fekszel egy kényelmes ágyban, pihengetsz, és életed hátralévő részében teát kortyolgatsz és újságot olvasol, miközben a szolgák ételt hoznak neked, a szobalányok pedig masszírozzák a lábujjadat, meg ilyesmi.
– És?
– És nem hagyhattam, hogy ilyen sorsra juss. – A békebíró megborzongott. – Túl jó barátod vagyok ahhoz, hogy hagyjalak így meghalni.
– Kényelemben?
– Nem. Unalomban! – Újra belereszketett.
Waxillium elmosolyodott, aztán hüvelykujját a kakasra tette és felhúzta a revolvereket. Amikor fiatalon a Végeken kötött ki, pont olyan helyre került, ahol szükség volt rá. Talán újra ez történik.
– Gyerünk! – kiáltotta, és előrenyújtotta a két pisztolyt.
“Suspicious… Wayne, I lost two shipments. I’m the one who got robbed! Why would that make me a suspect?”
“How am I to know how your devious, criminal genius mind works, mate?”
Footsteps sounded outside the room. Waxillium glanced at the door, then back at Wayne. “Right now, my criminal genius mind is wondering if I can stuff your corpse anywhere that wouldn’t be too obvious.”
48. oldal