!

Wass Albert személy

Bächer Iván: Névsorolvasó
Bächer Iván: Zónázó
Müller Péter: Gondviselés
Ágoston Vilmos: A kisajátított tér
Ferdinandy György: Álomtalanítás
Török Dalma (szerk.): A valóság valószínűtlen lett
Béndek Péter: Van-e kiút a nemzetből?
Gubcsi Lajos – Gubcsi Anikó: A csillagokban Bubik István
Szilasi László: Luther kutyái

Idézetek

>!
Kuszma P

(Ha valaki azt hiszi, véletlen vagy az ördög műve, hogy Magyarország a mégoly bonyolult döntési helyzetekben rendszeresen rosszul választ és annyi feldolgozatlan problémát görget maga előtt, annak további jó Wass Albert-olvasgatást ajánlok.)

28. oldal, Modernizálódni - nem kéne már?

Béndek Péter: Van-e kiút a nemzetből? A magyar konzervativizmus lehetőségei

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
1 hozzászólás
>!
Carmilla 

(…) Ami Karácsony Benő hagyatékát illeti: még a gettóban történt, hogy egy nap hívták Karácsonyt a szögesdrótkerítéshez, ahol már várt reá Wass Albert. „Hol vannak a kézirataid?” – kérdezte. Erre Karácsony Benő keserű tekintettel végigmérte őt, és válasz nélkül otthagyta…

115. oldal, Salamon Lászlóné emélkezése Karácsony Benőre (1973) (Tevan, 2015)

Török Dalma (szerk.): A valóság valószínűtlen lett Szemelvények a magyar Holokauszt-irodalomból I.

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
1 hozzászólás
>!
Kuszma P

Mondják, hogy annak idején Wass Albert, az író is ebbe a gyülekezetbe tartozott. Az én időmben még akadtak, akik ismerték szegényt. Ki kellett volna faggatnom őket. De én hajthatatlan voltam fiatal koromban. Megfogadtam, hogy rossz írókkal nem foglalkozom.

76-77. oldal (Az apa látogatása)

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
>!
Csoszi

Egy kis Kinszki-vernisszázst rendezhetne egyszer Verőce is; van köze e fotóművésznek a községez annyi, mint a szobrot kapott Wass Albertnek, aki soha nem járt e tájon.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
>!
n P

Igazi 20., tehát 21. századi sorssal megáldott-megvert ember volt, nagy író, hív erdélyi, csodálatos magyar. Csoda is lenne, ha a mai Magyarországon, ebben a vesztébe rohanó, szerencsétlen wassalbertiában bárkit is érdekelne sorsa, műve, szelleme.
(Karácsony Benő, A cserbenhagyott ember)

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
>!
Almost_Zed

Wass Albert írja valahol, hogy bármit ellophatsz, azt vissza lehet adni, de ha valaki idejét lopod el, azt soha jóvátenni nem lehet.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
Hirdetés
>!
vargarockzsolt P

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy Wass Albert versei nem gazdagították a XX. századi magyar költészetet. Verseinek színvonalát nem említhetjük se Ady, se Kosztolányi, Babits vagy József Attila írásai mellett, de még Reményik, Mécs László, vagy Szabolcska Mihály költeményeinek szintjét sem érik el. …Nem annyira a „romantikus, bús nemzeti” szemléletével van baj, mint inkább a dilettáns formával, a szentimentális, nótás giccsel…

215. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
2 hozzászólás
>!
cassiesdream

Wass Albert élete fejezetből
Életrajzaiból arra következtethetünk, hogy egy jóindulatúan induló pályát, írói érzékenységet derékba tört az embertelenségbe kergető háborús kor, és azok az ideológiák, amelyeket egy darabig ő maga is lelkesen követett, majd amikor bekövetkezett az összeomlás, igyekezett átírni, vagy elhallgatni. Ezzel többet ártott saját hitelének, mintha szembenézett volna egykori tévedéseivel. Sajnos „a víz elszaladt”, de az író nem változtatta meg szemléletét, csak életrajzát.

119-120. oldal

Ágoston Vilmos: A kisajátított tér A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
4 hozzászólás
>!
Carmilla 

– Ki volt a kedvenc költője?
Gyuri: Sok volt, de legutoljára azt mondta, Ady. És Wass Albert. Petőfit is nagyon szerette, megfelelt a vérmérsékletének. Ebből is következik, hogy nem volt hajlandó részt venni a kereskedelmi televíziók gagyi műsoraiban, nem volt hajlandó még a lábát sem betenni oda, pedig hívták.

43. oldal, Interjú Bubik Istvánnéval és Bubik Györggyel (GL-4, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Ady Endre · Wass Albert
>!
vargarockzsolt P

A rosszullét előtt, 2015 januárjában azokat kezdtem el olvasni, akiket folyton szidunk, de sohasem olvasunk. Tormay Cécile, Wass Albert, Szabó Dezső. Nehogy már győzzenek az előítéletek, nem igaz? Hát, Arany Jánossal jobban jártam volna, Arany Jánossal majdnem mindenki majdnem mindig jobban jár, de volt azért némi meglepetés. Bujdosó könyv. Iszonyatos, atavisztikus, mélyen középkori zsidógyűlölet („Egy asszony gyerekkocsiban szappant tolt. Az utcaszegleten fügét árult egy kaftános, görbe lábú kis rém, és dülledt szemével felpislogott a tolongó emberekre. Egy vörös szakállú megállt mellette. Sebesen beszéltek és közben úgy mozgatták a szájukat, mintha forró ételt forgatnának benne.”
[…]
A műtét után némileg megváltozott az ízlésem. Egy tökfej jött vissza, az az igazság. Nem éreztem többé szükségesnek, hogy közvetlen olvasási tapasztalatokkal ellenőrizzem az engem irányító negatív kanonikus előítéleteket. Tormay, Szabó, Wass: kit érdekelnek. Még az is meglehet, hogy akad bennük néhány jól idézhető, remek szöveg. De maguk a művek bizonyosan rosszak.
A Keresztapa első részének végén Marlon Brando megpróbálja elmagyarázni Al Pacinónak, miért nem legálisak még mindig a család üzletei. A magyarázat egyetlen mondat: nem volt rá idő. Ne haragudj, fiam: igyekeztem, de nem volt rá elég az idő. Nem akarom én is így végezni. Tormay, Szabó, Wass: kit érdekelnek. Nem méltók az életem véges idejére. A klasszikusokat akarom. Az igazi nagyokat. A napnyugati kánon legtetejét. Homérosztól F. Scott Fitzgeraldig.

113-115. oldal

Szilasi László: Luther kutyái Oligodendroglioma WHO Grade II

3 hozzászólás