Wannsee helyszín

Csak két emlékiratszerző, Goebbels és Rosenberg sejtet valamit az előttük bizalmasan tett Hitler-nyilatkozatról. Goebbels jelzi, hogy Hitler e kérdésben is „a radikális megoldás előharcosa és szóvivője”, Rosenberg pedig egy olyan Hitler-nyilatkozatot említ, amit nem akar leírni, de amit soha nem fog elfelejteni. Mindez egybevág Rudolf Hössnek a feljegyzésével, amely szerint Himmler 1941 nyarán négyszemközt közölte vele, hogy „a Führer megparancsolta a zsidókérdés végmegoldását, mi – az SS – kell hogy e parancsot végrehajtsuk.”
[…]
A titkolózásban, hazudozásban a legnagyobb szerepe annak volt, hogy az Endlösung kifundálói és végrehajtónak nagy része pontosan tudta, hogy e tettet sem a németek, sem a világ emberisége előtt nem lehet vállalni. Személy szerint Hitlernek egyébként volt már egy konkrét tapasztalata, ami az ideológiájának megfelelő gyilkosságok kérdésében óvatossá tette. Az 1939 októberében általa kiadott úgynevezett eutanázia-rendeletet ugyanis (a lakosság széles rétegeinek elszörnyedése, valamint a katolikus püspökök, és protestáns egyházi személyek tiltakozása miatt) kénytelen volt visszavonni. A rendelettel felhatalmazta Philipp Bouhlert a gyógyíthatatlan betegek, elsősorban az elmebetegek meggyilkolásának megszervezésére.
[…]
Mindent összevéve, elég nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy 1941 első felében, vagy legkésőbb az év derekán eldőlt, hogy a nácik Európa teljes zsidó lakosságát, illetve abból pontosan annyit, amennyi a kezükbe kerül, meg akarják gyilkolni. A tömeggyilkosság azonban egyelőre nem volt sem eléggé szervezett, sem eléggé hatékony. Heydrich, akit Göring szintén 1941 közepén bízott meg a „Gesamtlösung” kidolgozásával és végrehajtásával, 1942. január 20-ára konferenciát hívott össze e kérdés megoldására, amely a berlini Wannsee nevű tó környékén ült össze. A feladat az Endlösung kérdésének megvitatása volt az illetékesekkel.
[…]
A koncentrációs táborok körülményeiről, „életéről”, ha ezt annak lehet nevezni, az ott folyó kegyetlenségekről könyvtárnyi irodalom halmozódott fel. […] Hitler e tett eszmei szerzője és kezdeményezője volt, a részletekkel azonban már hű tanítványai foglalkoztak. Úgy tűnik, hogy e részletek nem is érdekelték, csupán az „eredmény” izgatta.