Walt Whitman személy
Walt Whitman (született: Walter Whitman; West Hills, Huntington Township, New York, 1819. május 31. – Camden, New Jersey, 1892. március 26.) amerikai költő, esszéista és újságíró.
Idézetek
– Nem semmi könyv lehet – szólt, megijesztve a fiút.
Memphis felnézett, és egy elképesztő lányt látott szurokfekete hajjal, aki cigarettázott és őt bámulta.
– Walt Whitman.
308. oldal, A Hotsy Totsy
Ha be akarunk hatolni valaminek a mélyébe – legyen az akármilyen aprócska dolog, mondjuk Walt Whitman szavaival egy vékonyka fűszál –, akkor úgy fellelkesülhetünk, ahogyan az bolygónkon csakis az emberi lényeknek adatik meg. Intelligens faj vagyunk, és ha értelmünket megfelelően használjuk, az örömöt okoz.
Carl Sagan: Broca agya 87% Gondolatok a tudomány romantikájáról
Walt Whitman ezt írta:
Hallgatom a nagytudású csillagászt;
látom, ahogy az adatokat, ábrákat
elrendezi előttünk,
táblázatokat és grafikonokat mutat nekünk,
összead, oszt, szoroz és méricskél;
az előadóteremben ülök és hallom
ahogy a csillagászt éljenzik és tapsolják,
hirtelen érthetetlen hányinger fog el;
felállok és kisurranok egymagam a teremből
a titokzatos, nyirkos éjszakába,
és hébe-hóba csendben felpillantok a csillagok
tökéletes nyugalmára.
„Szép munka. Hétfőn Millayt, szerdán Whitmant, pénteken Faulknert; hamuvá égetni őket, aztán a hamujukat is elégetni. Hivatásunknak ez a jelszava.”
12. oldal
– Whitman lángelme, de szerintem Baudelaire még jobb – sietett leszögezni.
393. oldal, A sorozás (Alexandra, 2019)
Edward Rutherfurd: New York 89% A város, ahol az álmok születnek
tűsövény horizonton szenved az emlékezet,
s koporsók viszik el mind, akik nem dolgoznak.
…
A gazdagok pici illuminált
haldoklókat csinálnak kedveseiknek,
mert nem nemes az élet, nem jó, nem szent az élet.
(Óda Walt Whitmanhoz)
A városon túl ott a könyv, amely feltalálta mindazt, amit Walt látott és szeretett, mert a könyv szerette Waltot, és örömöt akart szerezni neki. A könyvön túl… van bármi is a könyvön túl? Lucas nem volt biztos benne. Úgy gondolta, lát valami tágast, végtelent, amely benne van a könyvben, de kívül is. Úgy gondolta, mezőket és hegyeket lát, erdőket és tavakat, bár nem olyanok voltak, mint a képeken. A képekből úgy gondolta, hogy laposak és egyhangúak, csupa homályos zöld és áttetsző, sekélyes kék. Most látta, hogy ragyogón színesek, élők. Fűóceánja ringott. Vakítottak a fehér hegyek.
112. oldal, Benn a gépben