Wade Owen Watts (Parzival) személy

Parzival: Miért feltételezed, hogy férfi vagyok?
Art3mis: Ne szórakozz már. Nyilvánvaló. Folyamatosan fiúvibrálás jön belőled.
Parzival: Fiúvibrálás: Ezt hogy érted? Férfiasak a mondatszerkezeteim, vagy mi?

235. oldal

Nem tudom, ti talán máshogy éltétek meg ezt az egészet. De nekem emberi lényként felnőni a Föld nevű bolygón a huszonegyedik században elég nagy szívás volt.

25. oldal, 1. fejezet

Parzival: Igen. Miután kielemeztem az elérhető adatokat, arra a következtetésre jutottam, hogy csak nőnemű lehetsz.
Art3mis: Miért csak az lehetek?
Parzival: Mert nem akarom, hogy kiderüljön, hogy belezúgtam egy Chuck nevű, 150 kilós csávóba, aki az anyja lakásának alagsorában él Detroit külvárosában.

208. oldal

Még a különcök között is különcnek számítottam.

49. oldal

Og átvezetett minket a palota fényűző bejáratán. Odabenn nem égtek a lámpák, de ahelyett, hogy felkapcsolta volna őket — rohadjak meg, tényleg így volt —, levett egy fáklyát a falról, hogy azzal világítsa meg az utunkat.

414. oldal, 0033 fejezet

Anyám egyszer elmesélte, hogy apám azért adta nekem az alliteráló Wade Watts nevet, mert ez úgy hangzott, mint a szuperhősök polgári neve. Mint Peter Parker vagy Clark Kent.

23. oldal

Ennek úgy megörültem, hogy legszívesebben megöleltem volna Shotót. Úgyhogy meg is tettem, és ő olyan boldog volt, hogy hagyta.

186. oldal

Úgy terveztem meg az avatárom arcát és testét, hogy többé-kevésbé rám hasonlítson. Igaz, az avatárom valamivel magasabbra nőtt, és kisebb volt az orra. Plusz vékonyabb volt, izmosabb, és hiányoztak az arcáról a pattanások. Ezen jelentéktelen apróságoktól eltekintve olyanok voltunk, mint két tojás.

36. oldal, 0002 fejezet

Art3mis: Ui.: Élvezd ki, hogy első vagy, haver. Nem tart sokáig. […]
Parzival: Ui.: Ez most kihívás akart lenni? Akkor lássuk, mit tudsz, szivi!

158. oldal

107. oldal