Vrudla személy

Kae Westa: Napsötét
!

Vrudla, a történet főszereplője, (anti)hőse. Az egykori tanítvány, az Elsőszülött, a Nap, akit mostani alantasai remegve szólítanak „fényességed”-nek, míg egykori feljebbvalói, az Alkotók – lemondással vagy épp eszeveszett haraggal a hangjukban – Kárhozottnak. Sokféleképpen nevezték már, de ami a legtöbbet jelenti számára, ami mindent elindított, ami a világ változásához vezetett az az, ahogy az Ura, Mindenek Sötét Fejedelme szólította őt találkozásuk legelső napján…

***

Az illusztráció teljes méretben: https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/13102724_…
Készítette: Kocsondi Nelli


Idézetek

Hanon13>!

– Nem! – suttogta maga elé. – Nem fogod a fényét venni, éjfelséged, neki nem…vagy ha mégis, azt esküszöm, hogy nem éli túl!

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Agrodé · Szelihé · Vrudla
Hanon13>!

Vrudlában olyan éles fájdalom hasított, hogy összegörnyedt tőle. A mellkasához kapta a kezét. Arra számított, hogy sebet érez rajta, szakadást, amelyből – életében először – előcsorog az ereiben keringő, lelkét hevítő élő tűz, ám bőre sértetlennek bizonyult.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vrudla
Hanon13>!

– Ég és föld kevés hozzá, hogy szétválasszon bennünket! – zihálta maga elé, és kétségbeesetten szeretett volna hinni benne, de a saját szavai csengtek vissza a fülébe.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Agrodé · Vrudla
BozVicky>!

Irdatlan szárnypár suhant a meggyötört síkság felett, lángolva, akár a tűzförgeteg.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Vrudla
BozVicky>!

Vrudla kereste a hangját egy pillanatig. Végül a palást felé biccentett, ami meg-megreszketett, sőt, foszladozni látszott, ha nem nézett rá egyenesen.
– Te vagy az Alkony?
– Az alkony, az éj, a homály maga… – Az ismeretlen széttárta a karját. – Agrodé vagyok.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Agrodé · Vrudla
BozVicky>!

Agrodé továbbra is a tenyerébe hajtott homlokkal, mozdulatlanul ült, amikor visszatért. Körülötte örök mozdulatlanságba fagyva üvöltöttek az Ifjak arcai, akiket Vrudla egyesével vadászott le a háború idején. Akadt, aki a Gauguron hegyén végezte be, másokat a puszta akaratával lobbantott lángra, vagy óriássá nőve tiport halálra; végül mindegyikük fejét levágta, és halomba hordta Agrodé színe előtt, aki a kegyével halmozta el érte, majd úgy döntött, emléket állít a pompás mészárlásnak. Miközben Vrudla felhevítette és elhamvasztotta egykori társai megcsonkított holttesteit, az Úr lehántotta a bőrt a koponyáikról. Egyik-másik fejet épségben hagyta, és Túminaat csarnokaiban helyezte el, míg a lenyúzott arcokat a trónusába olvasztotta. A Kárhozott rég nem emlékezett a neveikre, most azonban, miután Szelihé gyógyító keze felidézte benne azt a régi, avernaati napot, egymás után ismert rájuk. Dazana, az Éj, Kailana, a Vihar; Fuara, Calamo kedvence, az egész Avrelaron végighömpölygő ősfolyam megtestesülése. Micsoda elégtétel is volt elforralni a vizet a gazdátlanul maradt, roppant mederből!

88-89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Agrodé · Calamo · Dazana · Fuara · Kailana · Szelihé · Vrudla
BozVicky>!

– Nem érdekel a világ. Agrodé hozzám tartozik!

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Agrodé · Vrudla
BozVicky>!

Vrudla ügyet sem vetett rájuk. Addig tombolt, amíg a lángoló szikla megrepedt a talpa alatt, keresztül a föld legmélyebb rétegéig, amíg odafent vörösre izzott a megrontott ég, amíg a felszálló hőség átgőzölgött az utolsó zöld ligeten, és megmozdította Túminaat falait.
Aztán megérkezett Agrodé.

218. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Agrodé · Vrudla
BozVicky>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Abban a szempillantásban tisztán érezte maga körül az egész világot. Ott, diadala tetőpontján, ahogy Peraldo haldokló szemébe nézett, nem csak annak örökösen változó árnyalatait látta. Felfogta mindazt, ami létezett – a hegyeket, a réteket, a viharok szépségét és a szivárványt a harmatcseppekben –, és azt is, hogy mindez soha többé nem állhat helyre. Alkotót ölt, hidegvérrel és még hidegebb szívvel; Peraldo tett egy utolsó, döbbent kézmozdulatot, mielőtt a csuklója a porba koppant volna.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Peraldo · Vrudla