vonat helyszín

2004-ben a Japán Központi vasút egyik vezetője nyilvánosan bocsánatot kért az utazóközönségtől, amiért az előző évben a Shinkansen átlagos késése elérte a 12 másodpercet!

243. oldal

    Csattogott a talpfákon a vonat. A váltókon ritmusát vesztette, aztán újra monoton-monoton-monoton.

232. oldal, Ibolyalebeszélő (1994)

Délben dobtak ki a vonatból.

(első mondat)

    Leginkább azért szerettem vonatozni, mert olyankor nem zavart senki, és alkalmam nyílt gondolkodni. Sajnos a modern vonatokra ez ma már egyre kevésbé jellemző, de a mai napig megmaradt valami színpadiasság abban, amikor az ember felszáll egy vonatra.

193. oldal, Ezt nem gondolhatod komolyan (Trubadúr, 2018)

    Akkor, azon az őszi estén, mikor a mozgópostás-mozgóposta-nélküli vonat elhúzott, egy szó állt a kezében szorongatott lapon. Rajzzal többé nem kísérletezett.
    Egy szellemvonat közeledett a ködben, a köd még a zakatolást is letompította, a kivilágítatlan tehervonatok rejtelmesek.
    Csak egy könnyed lépés le a betonról!
    Egy könnyed lépés, mintha zeneszóra…
    Lehet-e úgy élni, hogy valaki elhiszi annak a kis vonalkának az óra- és percszámok között, hogy mozgópostát jelent? Lehet-e úgy élni, hogy valaki halál komolyan veszi a halvány kis jeleket?
    Vagy érdemes-e?
    Mért kell megvárni azt a pillanatot, mikor már rá vagyunk kötözve a sínre, s legfeljebb csak szánalmasan vinnyoghatunk?
    Hiszen lehet könnyeden is.
    Mintegy zeneszóra.
    Kibukkant a ködből a mozdony fekete bikateste, két kis alsó lámpája sárgán pislákolt.
    A válla már megtette a mozdulatot…
    Ekkor hirtelen kigyúlt a mozdony nagy homlokfényszórója, és a mozdulatot megbénította. (Különben sem lehet reflektorfényben semmi igazat, semmi komolyat… Nem szabad.) Nem hajolt ki senki sem az ablakon, dudaszó sem bődült rá, a fény személytelen volt, szinte a sors. Jó sors?
    Állt a rázúduló fényben, kezében a lap, s a lapon a címen kívül csak egy szó:
    SÖTÉTSÉG.

187-(számozatlan)189. oldal (Magvető, 1980)

Az én világom a vasút. Valahányszor csattan a hátamon az ostor, vonatra ülök és menekülök. Csak egy vasúti kocsi ütemes zakatolása képes megnyugtatni és álomba ringatni.
Hová is lennék-e bódító zakatolás nélkül? Igaz, rövid időre egy ital és néhány cigaretta is elűzi félelmeimet, de csak a vonat, csak az képes teljes mértékben megnyugtatni.

30. oldal, Ulipius-ház kiadó, 2003.

Aztán itt vannak a tétovázók, akik nem tudják eldönteni, mit tegyenek; meg a kényelmesek, akik az utolsó pillanatban lépnek fel a mozgó szerelvény lépcsőjére (egyébként belőlük kerül ki a féllábú emberiségnek körülbelül az egyharmada).

38. oldal (Cerkabella, 2015)

A vonatnak nagyszerű vonatszaga van, és prímán koszos mindenütt!

142. oldal

A barátom azt mondta, hogy annak, aki vonaton utazik, a világ nem véletlen, még ha a vonat az utazó számára ismeretlen vidékeken halad is át, olyan vidékeken, amelyeket az utazó soha életében nem lát többet.