vonalzó tárgy
Idézetek
477-479. oldal, December 16., péntek (Ciceró, 2012)
Ha tudná, hogy a hatalmát szimbolizáló, „rettegett fegyvere” azóta nálunk van, hogy Cortez kicserélte… Erről jut eszembe. Láttam a Facebookon, hogy Dave turnusokat szervez Zsoltiék garázsába, ahol meg lehet tekinteni a bekeretezett, kiállított, eredeti vonalzót. Elképzeltem utazási irodák katalógusában a szöveget: Amit érdemes megnézni a világon: Mona Lisa – Louvre, Sixtus-kápolna mennyezetfreskója – Vatikán, Máday vonalzója – Zsoltiék garázsa…
21. oldal, Január 16., hétfő, 8/1. (Ciceró, 2013)
Timaiosz kijelenti, hogy egy történetíró akkor követi el a legnagyobb hibát, ha valótlanságot állít. Ezért azt tanácsolja mindazoknak, akiket azzal gyanúsít, hogy történeti művükben hazug állításokat fejtenek ki, hogy keressenek munkájuknak valamilyen más címet, csak azt az egyet ne állítsák, hogy történeti művet írtak. Mert amint egy vonalzó, még ha a szokottnál kissé rövidebb és keskenyebb is, magában hordja egy vonalzó jellegzetes vonásait, akkor is változatlanul vonalzónak kell neveznünk, ha viszont nélkülözi egy vonalzó legjellegzetesebb sajátosságát, vagyis nem egyenes, akkor minden egyébnek mondhatjuk, csak vonalzónak nem. „Hasonlóképpen – mondja Timaiosz – azokat az írásműveket, amelyek nyelvi kifejezésükben, szerkezetükben, vagy egyéb tekintetben hiányosnak látszanak, de szigorúan ragaszkodnak a kétségtelen valósághoz, megilleti a történeti mű elnevezés, ha viszont eltérnek az igazságtól, már nem illeti meg őket ez a név.” Nekem magamnak is szilárd meggyőződésem, hogy egy történeti mű alapvető törvénye az, hogy ragaszkodjon az igazsághoz […]
84-85. oldal, II. kötet - Tizenkettedik könyv (Attraktor, 2002)
Matematikus, az nemcsak egy olyan valaki, aki matematikát tanult, vagy éppen matematikusként dolgozik, hanem olyan, aki a világ szerkezetére kíváncsi.
A világ állapotát akarja felmérni.
Csak a megfelelő vonalzó és a szükséges idő kell hozzá, az elszánás megvan, mondta, és, mint mindig, ha magyarázott, felemelte a mutatóujját.
A matematikus két kérdése a miért és a hogyan, ez a két kíváncsiság van folytonosan vele, mondta ez a mutatóujj, összekapaszkodnak, az egyik kérdés húzza a másikat, s a másik lökdösi előre az egyiket. A lélek képes lehet arra, hogy elképzelje önmagát test nélkül, de egy test soha nem gondolhat úgy magára, hogy nincsen benne lélek.
46. oldal, Második fejezet
Akármennyire olyan is volt az öregember, mint Boltosbácsi, azért mégiscsak az elnök volt. Valentin önkéntelenül körülnézett, hallja-e valaki, hogy meghívták, és csodálkozik-e. Többen hallották, de senki se csodálkozott, a kis békalány azonnal ajánlkozott, hogy felvezeti. Ő szerette volna, ha Kandúrka vagy Harisnyás is vele megy, de János határozottan kijelentette, hogy az elnök csak Valentint magát hívatta. Kandúrka megígérte, hogy ügyel az ajtóra, s azonnal értesíti, ha az Ubis megérkezett.
Útközben, sajnos, kiderült, hogy az elnökhöz mindenki jár. Hol ő hívatja egyiküket-másikukat, hol meg maguktól mennek, a kis békalány is volt már, nem is egyszer, a múlt héten is volt, mert elvesztette a vonalzóját, és nem mert hazamenni. Neki csak nagymamája van, aki iszonyú spórolós és szigorú. Az elnök aztán adott neki egy másik vonalzót, és akkor nem volt semmi baj többé.
Sok-sok emeleten át futott a lift. Valentin emlékezett az épület beosztására, jól látta lentről is meg a Fülöpből is: a palota olyan volt, mint egy alul széles, felül elkeskenyedő üveg. Az üveg nyakában volt az elnök magánlakása. Izolda, a békalány nem kísérte, csak a lakásig, Valentin egyedül maradt egy gömbölyű üvegajtó előtt. Az ajtón nem volt csengő, s ahogy a kilincshez ért a keze, mindjárt ki is nyílt.
155-156. oldal
[…] Kiderült, hogy a legeslegmélyebb benyomást tegnap este – de az emlék a mai reggelen is felbukkant – Zoja feszes-begyes keble tette rá, melynek két félgömbje így együtt egy majdnem vízszintes polcot formázott. A tegnapi fecserészés ideje alatt egy nagy és elég súlyos vonalzó feküdt az asztalon a kimutatások megvonalazásához. Nem furnérlapból, hanem gyalult deszkából készült. És Kosztoglotovot egész este csábította az az ötlet, hogy ezt a vonalzót föltegye Zoja melle polcára, hogy kipróbálja, lecsúszik-e vagy nem. Úgy gondolta, hogy nem csúsznék le.
77-78. oldal, 6/ A leletek története (Árkádia, 1990)
