Volga Fjorgan személy
Idézetek
– Füge meghalt – bököm ki végül.
– Az nem lehet.
Odavezetem hozzá. Volga a test fölé hajol, a pulzusát keresi. Fülét a szíve fölé szorítja. Megpöcköli az orrát, felvonja a szemhéját. Pofon csapja.
– Tényleg meghalt.
– Ja, kösz, hogy leellenőrizted.
– Fügénél semmi sem biztos.
II. kötet, 98. oldal, 51. Lyria: Jádeboszorka
– […] Beszélhetnénk? Négyszemközt.
– Cassius.
Nevezett hatalmasat sóhajt:
– Valaki egy hős segítséget kéri?
– Menj fel a lépcsőn, fordulj balra. Ott lesz egy kert. Láttam ott néhány dagálytócsát – mondom, ő kihúzza magát, és csekkolja a beretváját. – Csodáld bennük kábé tíz percig a tükörképedet, azután gyere vissza.
– Vicces vagy. De inkább felugrom a hajóba, és dumálok az ifjú sasfiókkal odabenn. Remélem, a megerőltetés nem tépi fel a sebeimet. Jaj, várjunk csak, hiszen meg sem sebesültem.
II. kötet, 344. oldal
– Nem is olyan félelmetes – mondta Dano, amikor még kaptuk a megbízást.
Mosolyogva biccentek Volgának.
– És ha az ő kezében látnád?
– Ő akkor is félelmetes, ha egy szarveretes csokis muffinnal hadonászik.
– Ha lenne nálam muffin, megenném – feleli rá Volga.
63. oldal
Marhára kellemetlen, ha az ember gyilkológép testőre épp ölni nem hajlandó.
60. oldal
Nincs a pokolnak olyan veszedelme, mint a rohamfegyverét kicsomagoló asszonyszemély.
59. oldal
Volga ugrik le a hajó hangárajtajából, és a hajó hasa alatt leszegett fejjel megindul felém. Ahogy Cassiust meglátja, látványosan megtorpan: Cassius kiállt a fal szélére, felvett valami nevetségesen drámai pózt, vagy Lysanderen elmélkedik, vagy egy érméhez áll modellt a profiljával. Volgát annyira elvarázsolja, hogy kis híján orra bukik az egyenetlen talajon. Cassius nem néz rám, de egy ujját látványosan végighúzza az állán.
II. kötet, 344. oldal