void fogalom
Idézetek
– A faliszőnyeg érdekelne a birodalmi szimbólumokkal – feleltem. – Mi ez a fekete anyag?
– Óránként legalább egyszer felteszik ezt a kérdést – felelte ugyanazzal a mosollyal, ami a szemében továbbra sem tükröződött.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam.
– Sajnálom, hogy én is ezzel jövök… – Ebben a pillanatban Elain is mellém lépett. Egyik kezében egy puha rózsaszín, a másikban egy lila takaróval.
A művésznő egy legyintéssel elintézte a bocsánatkérésemet.
– Egy ilyen szokatlan anyagnál számítani kell a kérdezősködésre. – A kezével végigsimította a szövőszék fakeretét. – Voidnak nevezem. Elnyeli a fényt, és ezzel a színek tökéletes hiányát eredményezi.
– Te készítetted? – kérdezte Elain a faliképre pillanatva.
A nő komolyan biccentett.
– Az egyik legújabb kísérletem. Látni akartam, hogy lehet szövéssel megteremteni a sötétséget, és messzebbre, mélyebbre hatol-e, mint ahogy ez a többi textilművésznek sikerült.
Mivel én magam is kerültem már voidba, ezért szinte elviselhetetlen közelségben éreztem magam a szövött anyaghoz.
– Miért?
Szürke szemével rám nézett.
– A férjem nem jött vissza a háborúból.
155-156. oldal
Az anyag olyan fekete volt, hogy mintha elnyelte volna a fényt; a szem szinte belefájdult ebbe a feketeségbe. A szimbólumokat viszont ezüstfonállal szőtték bele. Nem, nem is ezüsttel. A fonál csillogott, és varázslatos módon szikrázva váltogatta a színét, mintha csillagfényből szőtték volna.
154. oldal