Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij személy

Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Pablo Neruda: Válogatott versek
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei
E. Fehér Pál – Lator László (szerk.): Klasszikus orosz költők I-II.
Sándor György: Nézeteltérítés
Anna Ahmatova: Idők futása
Az első és a második világháború
Gömöri György: Őszi magánbeszéd
David Benioff: Tolvajok tele
Spiró György: Diavolina
Nadya Tolokonnikova: Lázadj!
William Styron: Látható sötét
Beszédes István: Kívánja-e a pirosat?

Idézetek

>!

[…] És ha nincsen életcélunk, akkor felakaszthatjuk magunkat, vagy golyót röpíthetünk a fejünkbe (csak példának okáért ott van Majakovszkij és Jeszenyin).

23. oldal (Gabo, 2005)

3 hozzászólás
fióka P>!

[…] bejött egy 120 éves, kifestett, nadrágos néni, széket toltak alá, de nem fogadta el, gyorsan elpályázott, taxit szereztek − ami Moszkvában nem könnyű dolog −, és elkarikázott. Ez Lili Brik volt, Majakovszkij szeretője. Szerintem a sok kép láttán eszébe jutott, milyen szörnyű alak volt ez a Majakovszkij, és gyorsan hazament.

434. oldal, II. kötet, 1973. július 30.

_ada >!

Az íróknak propagandisztikus célú irodalmi irányelvekhez kellett igazodniuk munkájuk során, így az irodalom sekélyessé vált. Aki mindezzel szembeszegült, internálásra, börtönre, elhallgattatásra számíthatott, de volt, akit kivégeztek érte. A sztálini fordulat előtt Vlagyimir Majakovszkij (1893-1930) a forradalmi irodalom legnagyobb alakjának számított, de mély kiábrándultságában később öngyilkosságot követett el. A Leninnel jó viszonyt ápoló Makszim Gorkijnak (1868-1936) száműzetésbe kellett vonulnia, Iszaak Babel (1894-1941), aki legendás Bugyonnij-lovasság kötelékében is harcolt, koncentrációs táborban halt meg. A nagy költőnő, Anna Ahmatova (1888-1966) utolsó köteteit csak halála után adták ki, Oszip Mandelstamot (1891-1938) pedig kivégezték.

4. A hidegháború kezdete (A szovjet írók)

Jesper_Olsen >!

A legtöbb költő Majakovszkij akart lenni, s ha a tehetségéhez nem is értek fel, a homályosságát prímán tudták utánozni […]

175. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Nazanszkij>!

NADSZON, SZEMJON JAKOVLEVICS (1862–1887) – korának körülrajongott költője, soha Majakovszkij előtt ilyen példányszámban nem fogytak versek Oroszországban, vidéki könyvtárakban előjegyzők hosszú sora várt köteteire. Személyi varázsán, tüdővészben elégő lázas egyéniségén kívül a Nyekraszov és Plescsejev politikus hagyományait vállaló, narodnyik eszméktől sugárzó költészete magyarázza rendkívüli hatását. A „kor ifjúsága” nevében beszélt, sokszor banálisan, de megindítóan, s az édes muzsikájú verseiben megszólaló, áradó panaszt gyakran még akkor is társadalmi értelműnek fogta fel a nyolcvanas évek kiábrándult értelmisége, ha ihletője a szomorú életű költő személyes fájdalma volt.

803–804. oldal, Második kötet, Jegyzetek – Elbert János (Európa, 1978)

latinta P>!

    Sok megaláztatás érte ’21--22-ben Berlinben az orosz emigráció részéről. Kifütyülték, amikor belépett az oroszok törzskávéházába, ott ücsörgött éjjel-nappal az egész orosz irodalom, az irodalmi esteket is ott tartották, több százan szorongtak odabent, és az utcán is álltak. Majakovszkij a világháborús években levakarhatatlanul törleszkedett Gorkijhoz, és bejelentés nélkül nyomult a lakásába, amikor csak rájött a bolondóra, ebben a berlini kávéházban viszont felpattant a székéről, amint Alekszejt meglátta, azt ordította, hogy ő egy ilyen rohadékkal nem szív egy levegőt, és kirohant.

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Berlin · Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Lunemorte P>!

Majakovszkij 1913-ban

[…]
Önmagaddal örökös vitában,
sorsod hajtva türelmetlenül,
vártad órád szabadon, vidáman,
tudtad: nagy tusádra sor kerül.
Verset mondtál nekünk. És mögötte
morajlott növekvő áradat.
Zápor szeme villant mérgelődve…
Vitáztál egy várossal magad.
Sosem-hallott neved a teremben
mint sokágú villám, szétrepült,
hogy azóta földünk-szerte zengjen,
rivalogva, mint a harci kürt.

47. oldal (Európa, 1967)

Kapcsolódó szócikkek: Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Nazanszkij >!

Végrendelet (2)

A nagyvilág sok eldugott zugában
gyűjtött, remeklő nyomdák készítette
öreg könyveimet hadd örököljék
Amerika új költői,
kik egykor
a megszakított forgású, rekedtes
rokkán a holnap értelmét szövik majd.

Csak akkor születnek, mikor a meghalt
favágók és bányászok durva ökle
számlálhatatlan emberélet árán
a ferdült szentegyházat már kisöpri,
az összerablott gabonát, a szőttest,
mely behálózta kapzsi síkjainkat.
Mint alvilágban, járjanak e multban,
mely a gyémántot eltiporta s védjék
új éneküknek megtermő világát,
mely annyi szenvedésből született meg.

A kacikák csonthalmain, elárult
örökségünktől messze, a magukban
járó népeknek szíva levegőjét
a hosszú szenvedés után kivívott
diadalnak ők fognak szabni törvényt.

Szeressék ők is úgy, mint én szerettem
Manriquét, Góngorát, Garcilasót, Quevedót,
e platinával s hószín tisztasággal
vértezett gigászi oltalmazókat,
kiktől szigort tanultam, s leljenek majd
Lautréamont-ban régi bűvigéket
ők is, mint én, rontó dögvészek ellen.
Majakovszkijban lássák, hogyan kelt föl a csillag,
és sugaraiból hogy születtek a kalászok.

Gáspár Endre fordítása

nodael>!

Torlódunk a tetten/képen/versen,
s nem találkozunk Majakovszkijban sem:
csupa csutakok, csupasz csutkák,
nem lelünk nyugtot, se meg nyugtát.
(A fű, amék ha hersen.)
(Csak a jég folyong, a láp
megolvadt ketrecének
sikálja oldalát.)

43. oldal

nodael>!

egy nem létező ország misztikus költőit
és lehetetlen vágyait tanítom angoloknak
hol ananászt hol fácánhúst eszem

Harminc éve, avagy hogyha ezt J. V. Sz. sejtette volna...