Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij személy
Idézetek
[…] És ha nincsen életcélunk, akkor felakaszthatjuk magunkat, vagy golyót röpíthetünk a fejünkbe (csak példának okáért ott van Majakovszkij és Jeszenyin).
23. oldal (Gabo, 2005)
[…] bejött egy 120 éves, kifestett, nadrágos néni, széket toltak alá, de nem fogadta el, gyorsan elpályázott, taxit szereztek − ami Moszkvában nem könnyű dolog −, és elkarikázott. Ez Lili Brik volt, Majakovszkij szeretője. Szerintem a sok kép láttán eszébe jutott, milyen szörnyű alak volt ez a Majakovszkij, és gyorsan hazament.
434. oldal, II. kötet, 1973. július 30.
Az íróknak propagandisztikus célú irodalmi irányelvekhez kellett igazodniuk munkájuk során, így az irodalom sekélyessé vált. Aki mindezzel szembeszegült, internálásra, börtönre, elhallgattatásra számíthatott, de volt, akit kivégeztek érte. A sztálini fordulat előtt Vlagyimir Majakovszkij (1893-1930) a forradalmi irodalom legnagyobb alakjának számított, de mély kiábrándultságában később öngyilkosságot követett el. A Leninnel jó viszonyt ápoló Makszim Gorkijnak (1868-1936) száműzetésbe kellett vonulnia, Iszaak Babel (1894-1941), aki legendás Bugyonnij-lovasság kötelékében is harcolt, koncentrációs táborban halt meg. A nagy költőnő, Anna Ahmatova (1888-1966) utolsó köteteit csak halála után adták ki, Oszip Mandelstamot (1891-1938) pedig kivégezték.
4. A hidegháború kezdete (A szovjet írók)
A legtöbb költő Majakovszkij akart lenni, s ha a tehetségéhez nem is értek fel, a homályosságát prímán tudták utánozni […]
175. oldal
NADSZON, SZEMJON JAKOVLEVICS (1862–1887) – korának körülrajongott költője, soha Majakovszkij előtt ilyen példányszámban nem fogytak versek Oroszországban, vidéki könyvtárakban előjegyzők hosszú sora várt köteteire. Személyi varázsán, tüdővészben elégő lázas egyéniségén kívül a Nyekraszov és Plescsejev politikus hagyományait vállaló, narodnyik eszméktől sugárzó költészete magyarázza rendkívüli hatását. A „kor ifjúsága” nevében beszélt, sokszor banálisan, de megindítóan, s az édes muzsikájú verseiben megszólaló, áradó panaszt gyakran még akkor is társadalmi értelműnek fogta fel a nyolcvanas évek kiábrándult értelmisége, ha ihletője a szomorú életű költő személyes fájdalma volt.
803–804. oldal, Második kötet, Jegyzetek – Elbert János (Európa, 1978)
Sok megaláztatás érte ’21--22-ben Berlinben az orosz emigráció részéről. Kifütyülték, amikor belépett az oroszok törzskávéházába, ott ücsörgött éjjel-nappal az egész orosz irodalom, az irodalmi esteket is ott tartották, több százan szorongtak odabent, és az utcán is álltak. Majakovszkij a világháborús években levakarhatatlanul törleszkedett Gorkijhoz, és bejelentés nélkül nyomult a lakásába, amikor csak rájött a bolondóra, ebben a berlini kávéházban viszont felpattant a székéről, amint Alekszejt meglátta, azt ordította, hogy ő egy ilyen rohadékkal nem szív egy levegőt, és kirohant.
86. oldal
Majakovszkij 1913-ban
[…]
Önmagaddal örökös vitában,
sorsod hajtva türelmetlenül,
vártad órád szabadon, vidáman,
tudtad: nagy tusádra sor kerül.
Verset mondtál nekünk. És mögötte
morajlott növekvő áradat.
Zápor szeme villant mérgelődve…
Vitáztál egy várossal magad.
Sosem-hallott neved a teremben
mint sokágú villám, szétrepült,
hogy azóta földünk-szerte zengjen,
rivalogva, mint a harci kürt.
47. oldal (Európa, 1967)
Végrendelet (2)
A nagyvilág sok eldugott zugában
gyűjtött, remeklő nyomdák készítette
öreg könyveimet hadd örököljék
Amerika új költői,
kik egykor
a megszakított forgású, rekedtes
rokkán a holnap értelmét szövik majd.
Csak akkor születnek, mikor a meghalt
favágók és bányászok durva ökle
számlálhatatlan emberélet árán
a ferdült szentegyházat már kisöpri,
az összerablott gabonát, a szőttest,
mely behálózta kapzsi síkjainkat.
Mint alvilágban, járjanak e multban,
mely a gyémántot eltiporta s védjék
új éneküknek megtermő világát,
mely annyi szenvedésből született meg.
A kacikák csonthalmain, elárult
örökségünktől messze, a magukban
járó népeknek szíva levegőjét
a hosszú szenvedés után kivívott
diadalnak ők fognak szabni törvényt.
Szeressék ők is úgy, mint én szerettem
Manriquét, Góngorát, Garcilasót, Quevedót,
e platinával s hószín tisztasággal
vértezett gigászi oltalmazókat,
kiktől szigort tanultam, s leljenek majd
Lautréamont-ban régi bűvigéket
ők is, mint én, rontó dögvészek ellen.
Majakovszkijban lássák, hogyan kelt föl a csillag,
és sugaraiból hogy születtek a kalászok.
Gáspár Endre fordítása
egy nem létező ország misztikus költőit
és lehetetlen vágyait tanítom angoloknak
hol ananászt hol fácánhúst eszem
Harminc éve, avagy hogyha ezt J. V. Sz. sejtette volna...