Vladár Ervin személy
Idézetek
– Bombariadó van? – kérdezte Gábor rezzenéstelen arccal.
– Nem, tűzriadópróba. Nyomás, mindenki kifelé – tapsolt kettőt Vladár. – Haraszti, Bernáth, mit műveltek? Tegyétek le a tévét! Képzeljétek el, hogy valóban tűz van, úgyhogy indítsatok kifelé! – kiáltotta idegesen.
– Tűz van? – hőkölt hátra Robi.
– Gondos volt, mi? Tudtam, hogy egyszer leöli az egész sulit, addig kísérletezik… – méltatlankodott Andris
– Nincs tűz! De úgy teszünk, mintha az lenne! Már két perce kint kéne lennetek az épületből, mindenki AZONNAL KIFELÉ!!! – üvöltötte torkaszakadtából.
462-463. oldal, Május 12., csütörtök
– Rentai – mutatott rám a tanár, én meg döbbenten néztem rá. Mi az? Mit akarhat még? Nem volt még elég? Bizonytalanul a tanári asztalhoz mentem, és megpróbáltam állni a tekintetét.
– Sokat gondolkoztam a jegyeden, és végül úgy döntöttem, megajánlom a jelest.
– Feleljek most? – kerekedett el a szemem. Persze, fél lábbal a nyári szünetben, úgy, hogy hetek óta direkt nem feleltet, hogy már beletörődtem abba, hogy nem lettem kitűnő… Kezdjen most szórakozni velem, miért ne? Vladár tiszta hülyét csinál belőlem.
– Nem, nincs szükség rá. Tekintettel arra, hogy a szorgalmaddal nincs probléma, kapsz egy órai munka ötöst júniusra, ezzel pedig megvan az év végi jeles.
– De miért? – kérdeztem, és nem hittem a fülemnek.
– A válasz egyszerű. A vérlázító magatartásod, folyamatos feleselésed, a hozzáállásod a tárgyaimhoz és a pofátlan viselkedésed mellett – oltott le lazán – a felkészülésedre nincs panasz, végig tanultál és készültél. Emiatt jelest érdemelsz. A többi nem az én problémám, legyen a te bajod – közölte gúnyosan.
– Ó. Köszönöm – mondtam, zavartan nézve, ahogy a naplóban lévő, ceruzával beírt négyest átjavítja ötösre. Hűűű. Majdnem elérzékenyültem. Majdnem.
– Tehát ezzel búcsúzom tőled. Ötös lettél – mondta unottan.
– Búcsú? Örökre? – könnyebbültem meg őszintén, mire Vladár félredobta a radírt, és idegesen pillantott fel.
– Hát, erről beszéltem! Hogy nem sül le a bőr a képedről? – förmedt rám, és a többiek kérdőn bámultak felénk. Céklavörös fejjel néztem rá, és őszintén, tippem sem volt, hogy már megint mi rosszat szóltam. – Jó nyarat akartam kívánni, Rentai, mert találkozunk szeptemberben! És készülj, mert kemény év lesz!
484-485. oldal, Június 2., csütörtök (Ciceró, 2012)
– Ki az etikatanár? – forgolódott Ricsi.
– Mi az az etika? – kérdezte rögtön Virág.
Abban a pillanatban becsapódott az ajtó, én pedig felnéztem, és… éreztem, ahogy lever a víz. Hát, ezt nem hiszem el! Most már életem végéig el lesz szúrva a csütörtököm?
34. oldal, Szeptember 2., csütörtök (Ciceró, 2011)
459-461. oldal, Január 10., hétfő (Ciceró, 2011)
→ |
---|
– Végül Neményi – szólította fel a tanár. Arnold letette a könyvét a kezéből, és szemébe lógó tincsei mögül unottan felnézett. – Megosztanád velünk, hogy az asztalon látható kifogástalan gyümölcsöket miért félig elrothadva rajzoltad?
– Ennek egyszerű, szimbolikus jellegű oka van – kezdte a választ Arnold, mire mindenkinek lecsuklott a feje. Ha ő egyszer belekezd a magyarázatba…. – A gyümölcsök most épnek tűnnek, azonban már a leszedésük pillanatában rothadásra ítéltettek. Ha rájuk nézek, látom, hogy friss, szép darabok, de tudom, hogy hamarosan fonnyadtan, megbarnultan és aszalódva zsugorodnak össze. A rajzommal azt szándékoztam kifejezni, hogy…
– Értem – szakította félbe a tanár. – Mellesleg ötös – legyintett.
111. oldal, Szeptember 18., csütörtök (Ciceró, 2010)
A kisfim címe: Reni nem tud rajzolni.
95. oldal, Szeptember 16., csütörtök (Ciceró, 2011)