Vladár Ervin személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké

Idézetek

elle>!

     – Bombariadó van? – kérdezte Gábor rezzenéstelen arccal.
     – Nem, tűzriadópróba. Nyomás, mindenki kifelé – tapsolt kettőt Vladár. – Haraszti, Bernáth, mit műveltek? Tegyétek le a tévét! Képzeljétek el, hogy valóban tűz van, úgyhogy indítsatok kifelé! – kiáltotta idegesen.
     – Tűz van? – hőkölt hátra Robi.
     – Gondos volt, mi? Tudtam, hogy egyszer leöli az egész sulit, addig kísérletezik… – méltatlankodott Andris
     – Nincs tűz! De úgy teszünk, mintha az lenne! Már két perce kint kéne lennetek az épületből, mindenki AZONNAL KIFELÉ!!! – üvöltötte torkaszakadtából.

462-463. oldal, Május 12., csütörtök

muffinhamster>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Sok mindent elmond, hogy elég volt Cortezzel egymásra néznünk, és kaptam egy ötöst Vladártól. Na, no comment. De tényleg.

377. oldal, December 9., csütörtök (Ciceró, 2011)

Destinee>!

     – Rocksztár leszek! – tárta szét a karját Ricsi, beszólására pedig kórusban rávágtuk, hogy „fát nevelek”. Vladár pislogás nélkül meredt ránk.
     – Kardos tanár úr büszke lehet rátok.
     – Az is – bólogatott Zsolti.

449. oldal, December 8., csütörtök (Ciceró, 2012)

vadnarancs P>!

     – Rentai – mutatott rám a tanár, én meg döbbenten néztem rá. Mi az? Mit akarhat még? Nem volt még elég? Bizonytalanul a tanári asztalhoz mentem, és megpróbáltam állni a tekintetét.
     – Sokat gondolkoztam a jegyeden, és végül úgy döntöttem, megajánlom a jelest.
     – Feleljek most? – kerekedett el a szemem. Persze, fél lábbal a nyári szünetben, úgy, hogy hetek óta direkt nem feleltet, hogy már beletörődtem abba, hogy nem lettem kitűnő… Kezdjen most szórakozni velem, miért ne? Vladár tiszta hülyét csinál belőlem.
     – Nem, nincs szükség rá. Tekintettel arra, hogy a szorgalmaddal nincs probléma, kapsz egy órai munka ötöst júniusra, ezzel pedig megvan az év végi jeles.
     – De miért? – kérdeztem, és nem hittem a fülemnek.
     – A válasz egyszerű. A vérlázító magatartásod, folyamatos feleselésed, a hozzáállásod a tárgyaimhoz és a pofátlan viselkedésed mellett – oltott le lazán – a felkészülésedre nincs panasz, végig tanultál és készültél. Emiatt jelest érdemelsz. A többi nem az én problémám, legyen a te bajod – közölte gúnyosan.
     – Ó. Köszönöm – mondtam, zavartan nézve, ahogy a naplóban lévő, ceruzával beírt négyest átjavítja ötösre. Hűűű. Majdnem elérzékenyültem. Majdnem.
     – Tehát ezzel búcsúzom tőled. Ötös lettél – mondta unottan.
     – Búcsú? Örökre? – könnyebbültem meg őszintén, mire Vladár félredobta a radírt, és idegesen pillantott fel.
     – Hát, erről beszéltem! Hogy nem sül le a bőr a képedről? – förmedt rám, és a többiek kérdőn bámultak felénk. Céklavörös fejjel néztem rá, és őszintén, tippem sem volt, hogy már megint mi rosszat szóltam. – Jó nyarat akartam kívánni, Rentai, mert találkozunk szeptemberben! És készülj, mert kemény év lesz!

484-485. oldal, Június 2., csütörtök (Ciceró, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Rentai Renáta · Vladár Ervin
vadnarancs P>!

     – Ki az etikatanár? – forgolódott Ricsi.
     – Mi az az etika? – kérdezte rögtön Virág.
    Abban a pillanatban becsapódott az ajtó, én pedig felnéztem, és… éreztem, ahogy lever a víz. Hát, ezt nem hiszem el! Most már életem végéig el lesz szúrva a csütörtököm?

34. oldal, Szeptember 2., csütörtök (Ciceró, 2011)

latinta P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Amikor teljes volt a létszám, Máday becsukta az ajtót, és rátelepedett a teremre a síri csend. Megkaptuk a lezárt borítékot, és mielőtt felnyitottam volna, lehunytam a szemem, és próbáltam összeszedni magam. A többiek már mind nekiálltak, úgyhogy remegő kézzel kibontottam, és elöntött a megkönnyebbülés. 1984. Áááááá!
    Vigyorogva néztem körbe, remélve, hogy valaki viszonozza az „úristen, de örülök!” pillantásom, aztán azonnal legörbült a szám, mert csak Vladárral találkozott össze a tekintetünk. Csontos arca feszült volt, és látszott rajta, hogy ha pillanatokon belül nem kezdem el a munkát, valamilyen ürüggyel kizavartat. Lehajtottam a fejem, és nekikezdtem. Pontokra bontottam az egészet, elsőként bemutattam a szerzőt, a munkásságát, a mű születésének körülményeit (hálát adok magamnak, amiért annyira imádom ezt a könyvet, hogy szétwikiztem magam az olvasása után), aztán rátértem magára a regényre. A többiek gyilkos pillantással néztek fel az írásból, amikor kértem még egy lapot. Aztán még egyet. Szívből írtam, igazi rajongóként, azt sem bánva, hogy az írásomról üvölt az elfogultság, és objektív helyett maximálisan szubjektív lett az egész. Nem baj, mert ezúttal nem bemutatni akartam egy könyvet, hanem bemutatni azt, hogy én miért szeretem ennyire. Amikor végeztem, leadtam Mádaynak, és ahogy kifelé mentem, Kardos óvatosan elmosolyodva egy aprót biccentett. Oké, titkos kedvenc tanulója vagyok, ő pedig a titkos kedvenc tanárom. Mellesleg irtóra nagy mázlim volt, az egész tanulmányi hét programját Máday és Borrel igazgató állítja össze, a szaktanároknak fogalmuk sincs róla, hogy mit fogunk kapni. Érthető okokból, természetesen.

    A többiek az aulában vártak, és amikor megpillantottak, hirtelen nem tudták, hogy miért végeztem idő előtt. Az arcokon keveredtek az érzelmek, senki nem értette, hogy ez most jó hír vagy rossz.
     – Végeztem – léptem oda hozzájuk.
     – Iiijjj, Reni, mondj már valamit – pislogott nagyokat Virág, és a feszült heklyzetet ugrálással vezette le.
     – Orwellt kaptam – jelentettem be sóhajtva, és hirtelen kiment belőlem az adrenalin, ami egészen addig hajtott, és ahogyan levonult az érzés, őrületes fáradtság kerített hatalmába.
     – Mi az az Orwell? – kapkodta a fejét Zsolti.
     – Legalább ne nyilvánosan lennél ennyire sötét – nézett rá Kinga hitetlenül.
     – Ez most jó hír? – hagyta figyelmen kívül őket Macu, és visszatért a témához.
     – Igen – nyögtem ki, és a többiek akkor felfogták, hogy nagy valószínűséggel nyertem. Füttyögtek meg tapsoltak, Dave meg akart interjúvolni a telefonjával, úgyhogy randalíroztunk az aulában, egészen addig, amíg a portás ki nem rúgott minket. Merthogy még tartott a verseny.
    A suliból kiérve még javában meséltem a részleteket, amikor Cortez megérkezett. Szó nélkül leszaladtam a lépcsőn, és megálltam előtte.
     – Hogy sikerült? – előztem meg a kérdezésben.
     – Szerintem megvan a szóbeli – mondta, én pedig büszkén bólintottam. A negyedik nyelv, amit legalább középfokon beszél. (A spanyollal együtt. Angol és francia felsőfok.) És rá mondja valaki, hogy nem okos. Pfff. – Neked? – kérdezte.
     – Orwellt kaptam – néztem a szemébe, mire bólintott, és szorosan magához ölelt.
     – Ne már, hogy neked ez mond valamit – dühöngött Zsolti.

[…]

    Irodalom tanulmányi verseny: 5/5* – nem is érdekel a többi, csak ez legyen meg.
    2+2=5: 5/5 – még jó, hogy sokat töprengtem ennek a jelentőségén. Igen részletesen ki tudtam fejteni az esszémben.

459-461. oldal, Január 10., hétfő (Ciceró, 2011)

dpanna>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Tanár úr! – tettem fel a kezem.
     – Igen, Rentai?
     – Megfordulhatok a székemmel? – kérdeztem, mert nála jobb mindent pontosan tisztázni, mielőtt még „huligánnak” könyvelne el.
     – Felőlem az udvarra is kiülhetsz. Bár esik – közölte. Hát nem édes? I ♥ Vladár.

289. oldal, Március 12., hétfő, 8/1. (Ciceró, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Rentai Renáta · Vladár Ervin
nicolekitti>!

     – Végül Neményi – szólította fel a tanár. Arnold letette a könyvét a kezéből, és szemébe lógó tincsei mögül unottan felnézett. – Megosztanád velünk, hogy az asztalon látható kifogástalan gyümölcsöket miért félig elrothadva rajzoltad?
     – Ennek egyszerű, szimbolikus jellegű oka van – kezdte a választ Arnold, mire mindenkinek lecsuklott a feje. Ha ő egyszer belekezd a magyarázatba…. – A gyümölcsök most épnek tűnnek, azonban már a leszedésük pillanatában rothadásra ítéltettek. Ha rájuk nézek, látom, hogy friss, szép darabok, de tudom, hogy hamarosan fonnyadtan, megbarnultan és aszalódva zsugorodnak össze. A rajzommal azt szándékoztam kifejezni, hogy…
     – Értem – szakította félbe a tanár. – Mellesleg ötös – legyintett.

111. oldal, Szeptember 18., csütörtök (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Neményi Arnold · Vladár Ervin
1 hozzászólás
mókamanó>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Csengetéskor Vladár megköszönte az osztálynak az évet.
     – Egy élmény volt titeket tanítani – mosolygott elérzékenyülten, aztán megakadt rajtam a tekintete.
     – Szinte mindenkit – javította ki magát, én pedig biccentettem. Nincs mese. Egy mély és igaz barátság ért itt véget. Hüpp-hüpp. ☺

412. oldal, Június 3., csütörtök (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Rentai Renáta · Vladár Ervin
Könyvmolykisasszony>!

A kisfim címe: Reni nem tud rajzolni.

95. oldal, Szeptember 16., csütörtök (Ciceró, 2011)