Vizy Kornél személy

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Kosztolányi Dezső: Pacsirta / Édes Anna
Egry Gábor (szerk.): Kérdések és válaszok 1918–1919-ről
!

Vizy Kornél (Csankó Zoltán) – „Édes Anna” [Jászai Mari Színház – Népház, 2013.]


Idézetek

Anymosus>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Vizy határtalanul gyűlölte a vörösöket, amire megvolt minden oka. A bolsevizmus alatt koplalt. Mihelyt kitört a kommün, rendelkezési állományba helyezték. Fizetését ugyan az akkor uralkodó fejetlenségben elfelejtették letiltani, de mit vásárolhatott rajta? A háborúban tönkrement. Mindjárt az elején hadikölcsönbe fektette egész vagyonát, kétszázötvenezer aranykoronát, mert föltétlenül bízott a német fegyverek győzelmében. Csak a kétemeletes háza maradt meg, ez se jövedelmezett. Első emeletét, négy szobát, ők maguk lakták, a második emeleti két lakást háziorvosa, Moviszter Miklós és Druma Szilárd, egy fiatal ügyvéd. Házát a vörösök kommunizálták. Ez a ház itt a Mozdony utca tőszomszédságában különben is szemet szúrt a Lenin-fiúknak. Druma Szilárdot túsznak vitték, s két hónapig ült a gyűjtőfogházban, az öreg Moviszternek, a klerikális orvosnak folyton kellemetlenkedtek, Vizyéknél először akkor jártak, amikor feleségét letartóztatták. Felesége egy asztalkendőt rázott ki az erkélyen, azzal vádolták, hogy jeleket adott az ellenforradalmároknak. El is hurcolták a parlamentbe, csak éjfélkor engedték haza, testben-lélekben megtörve. Másnap reggel feljött hozzájuk egy fiatal politikai megbízott, aki nádpálcáját bőrlábszár védőjéből kihúzva hetykén csapkodott a lakásban, elrekvirálta tőlük két szobájukat, az ebédlőt, melyben most ültek, s a mellette lévő szalont. Szerencsére előbb megbuktak, mintsem lakókat küldhettek volna.

9. oldal, Fanyar vacsora

Kapcsolódó szócikkek: bolsevizmus · Vizy Angéla · Vizy Kornél
Ninácska P>!

— Félsz? — kérdezte Vizy.
— Nem. De mégis. Az első éjszaka.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vizy Kornél
Fay>!

Amíg nagy zajjal hörpintgette teáját, Tatár Gábor kollégájával való találkozását mesélte el, akitől a Úri utcában megtudta, hogy vége, hogy végre vége van, vége.

192. oldal (Édes Anna)

Kapcsolódó szócikkek: tea · Vizy Kornél
Amapola P>!

Kosztolányi Dezső természetesen tudhatta, hogy nem igaz a Kun Béla elrepüléséről szóló álhír, regényének bevezető fejezetének végére ezért is helyezte oda a budai keresztény-nemzeti polgárság részben hiszékenységén, részben rosszindulatán élcelődő mondatot: „Legalábbis a Krisztinában ezt beszélték”. Kosztolányinak az erőteljesen pszichoanalitikus hatásokat mutató műve valójában nem más, mint a rémhírek, álhírek és pletykák természetét analizáló regény, amelyben Édes Anna, a végsőkig kizsákmányolt, de végül a gazdái ellen forduló cselédlány története a proletárdiktatúra metaforája. Kosztolányi nem menti fel Édes Annát, de – a humanista Moviszter doktor szavainak segítségével – megmagyarázza a vörös terrort; amely így az író értelmezésében egy ezerszer megalázott, kulturális, szociális és egzisztenciális nyomorban élő osztály kitörése volt, amelyben megvolt a felelőssége az áldozattá vált addigi elnyomóknak is.
Akik fölött Kosztolányi kegyetlen kritikát gyakorolt: a proletárdiktatúra idején csöndben voltak, hogy mentsék magukat. A „proletármimikrivel” proletárnak álcázták magukat, de a proletárdiktatúra bukása után azonnal megjött a hangjuk, és mindenféle álhíreknek hitelt adva kezdték gyalázni a már „megdöglött” Tanácsköztársaságot. Ahogy a „Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről” című kulcsfejezetben a mesélő elítéli Vizy Kornélt és vendégeit: „Lábuknál feküdt a forradalom patkánya. Döglött volt már. De azért még egyszer agyonütötték.” (Az államszocialista cenzúra rövidlátását bizonyítja, hogy ezt az ellenforradalmi korszakkal szemben kritikus mondatot kihúzták a regény 1945 és 1990 közti kiadásaiból.)

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kosztolányi Dezső · Kun Béla · Vizy Kornél