vita fogalom
Idézetek
A rend fogalma egészen mást jelent egy nyitott osztályban, mint a mai iskolában szokásos, ahol a szabályokat és szokásokat annak érdekében alakítják ki, hogy elkerüljék a vitákat. A legtöbb osztályban nincs helye az érvelésnek és a konfliktusoknak, mert, úgymond, „nincs idő” arra, hogy a gyerekek és a tanár megtanuljanak egymásra figyelve együtt élni. Nincs adok és kapok, ami a demokrácia egyik legfontosabb eleme.
34. oldal
Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak 90% Gyerekeknek és szülőknek
Godwins törvényét mindenki ismeri, aki jelentős időt tölt a neten: Ahogy egy vita előrehalad, egyre nő a valószínűsége annak, hogy valaki megemlíti Hitlert. És azután a vitának vége szakad. A törvény szerint. Norvégul így mondjuk: Hitling. Hitlerizálja a vitát.
78. oldal, ambíciók
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A Your Generationről Elton John írt kritikát az egyik angol lapnak. „Igazán rettenetes szemét” -nek nevezte, s hozzátette: „Ezt hallgasd meg reggel először, és rögtön vissza akarsz feküdni.” Válaszában Billy Idol: „kopasz fasz”-nak titulálta a billentyűk és szemüvegek királyát, s az illendőség kedvéért elárulta, hogy vécépapírnak használta az újságnak azt az oldalát, ahol a bírálat megjelent.
Ennyit a sztárok szópárbajáról.
160. oldal
A házasság egészséges légkörét jelentősen befolyásolja a veszekedés stílusa. Gottman kutatása kimutatta, hogy nem az számít, mennyit veszekszenek a párok, hanem az, hogy hogyan. Az okosan vitatkozó partnerek egyszerre csak egy fontos témát érintenek, érveik nem nyúlnak vissza az első randi óta elszenvedett sérelmekig. […] Tudják, mikor kell lezárni a vitát, nem húzzák órákig. Békülési kísérleteket tesznek, szavaik és tetteik megakadályozzák a rossz érzések kialakulását. Elismerik a másikra nehezedő nyomást – a férj elismeri, hogy a felesége nyomasztónak érzi a munka és az otthon terheit, a feleség pedig elismeri, hogy a férje csapdába esett vadnak érzi magát közte és anyósa között.
66. oldal, Február: Gondolj a szerelemre! (Édesvíz, 2010)
Gretchen Rubin: Boldogságterv 79% Egy év története, amikor megpróbáltam reggelenként énekelni, rendet tartani a szekrényben, okosan vitatkozni, Arisztotelészt olvasni, és általában véve többet bolondozni
A jó házasságot sokan tévesen úgy értelmezik, hogy abban nincsenek viták, nézeteltérések és konfliktusok. Ehelyett békesség, szeretet és megértés uralkodik.
Ez azonban tévedés, méghozzá veszélyes tévedés!
Veszélyes, mert irreális, mert a viták kerüléséhez vezet és azokkal együtt lemond a párkapcsolat fejlődésének belső mozgatóerőiről, dinamikájáról. Feszültségek és ellentmondások nélkül azonban nincs fejlődés!
127. oldal, 9. Konfliktusok kreatív kezelése (Idegenforgalmi, 1988)
(1) A tradíciók se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen csak vannak. […]
(2) Egy tradíció csak valamely más tradícióval egybevetve tesz szert kívánatos és nemkívánatos tulajdonságokra, azaz ha azt olyasvalaki veszi szemügyre, aki egy másik tradíciót képvisel, és aki a világot a saját értékei szemszögéből nézi. Az ilyesfajta résztvevők projekciói objektívnek látszanak, a projekciókat leíró állítások pedig objektívnek hangoznak, mert sehol nem említik föl bennük magukat a résztvevőket, illetve azt a tradíciót, melyet kivetítenek. Ám ezek a projekciók és állítások szubjektívek, mert függenek a képviselt tradíciótól, és attól, hogy miként használják e tradíciót a képviselői. A szubjektivitásra rögvest fény derül, amint tudatosul a résztvevőkben, hogy a különböző tradíciókban különböző ítéletek születnek. […]
(3) (1) és (2) a relativizmusnak pontosan azt a fajtáját implikálja, melyet úgy tűnik, már Prótagorasz is a védelmébe vett. A prótagoraszi relativizmus értelmes, mert nem kerüli el a figyelmét a tradíciók és értékek pluralitása. És civilizált, mert nem föltételezi, hogy a magunk szűk környezete a benne uralkodó szokásokkal egyetemben a világ közepe.
(4) Minden tradíciónak megvannak a maga sajátos módszerei arra, hogy híveket szerezzen. Egyes tradíciók szemügyre veszik ezeket a módszereket, és csoportról csoportra megváltoztatják őket. Mások magától értetődőnek tekintik, hogy csak egy módon bírhatják rá az embereket nézeteik elfogadására. […]
(5) […] egy történeti folyamat megítélésében támaszkodhatunk egy még nem specifikált és nem is specifikálható gyakorlatra is akár. Vagyis ítéleteinket és cselekedeteinket alapozhatjuk olyan normákra, melyek nem specifikálhatók előzetesen, mert azoknak az ítéleteknek (cselekedeteknek) a nyomán fogalmazódnak meg, amelyeket irányítani hivatottak, és cselekedhetünk normák nélkül is, egyszerűen természetes hajlamainknak engedelmeskedve. […] Normákat – szellemi mérőeszközöket gyakran azért kell kitalálnunk, hogy megérthessünk új történeti helyzeteket, amiképpen újabb és újabb mérőeszközöket is azért találunk ki, hogy értelmezhessünk újonnan előadott fizikai szituációkat.
(6) Következésképp a kollektív döntéshozatalnak legalább két módja van. E két lehetőség irányított, illetve nyitott eszmecserének fogom nevezni a továbbiakban.
Az első esetben a résztvevők némelyike vagy mindegyike valamilyen pontosan körülírt tradíciót képvisel, és csak azokat a válaszokat fogadja el, amelyek összeegyeztethetők e tradíció normáival. Ha az eszmecsere valamely résztvevője még nem kötelezte el magát a kérdéses tradíció mellett, akkor a többiek megkörnyékezik, és addig zaklatják, győzködik, „nevelik”, míg el nem szánja magát a csatlakozásra – és az eszmecsere csak ezután veszi kezdetét. A nevelés nem része azoknak a vitáknak, melyek során a döntések megszületnek; egy jóval korábbi stádiumban zajlanak le, és garantálja, hogy a felnőtt később majd megfelelő viselkedést tanúsítson. […]
A nyitott vita ellenben a pragmatikus filozófia útmutatását követi. A felek képviselte tradíció kezdetben körvonalazatlan, a vita folyamán ölt alakot. A résztvevők megpróbálják megérteni egymás észjárását, viselkedését és észlelésmódját, s ezenközben olyannyira belehelyezkednek egymás világába, hogy tulajdon világfelfogásuk, eszméik, észleléseik akár teljes egészében is átalakulhatnak – egy új tradíció részeseiként új emberekké válnak. A nyitott eszmecsere résztvevői tisztelik partnerüket, legyen bár az egyetlen személy vagy egy egész kultúra. […] A nyitott vitának nincs szabálygyűjteménye, bár alkothat szabályokat, és nem követ semmiféle logikát, jóllehet előrehaladtával a logika új formái rajzolódhatnak ki. A nyitott vita kapcsolatot teremt a különböző tradíciók között, és ilyenformán felülemelkedik a (3) és (4) pontban implikált relativizmuson. Ám a mód, ahogyan ennék szerét ejti, nem objektivizálható, mert előre nem látható formában függ a mindenkori (történeti, pszichológiai, anyagi) feltételektől.
522-526. oldal
(7) A szabad társadalom olyan társadalom, amelyben minden tradíció egyenlő jogokat kap, és minden tradíció előtt egyformán nyitva állnak a műveltséghez és más hatalmi pozíciókhoz vezető utak. […] egy szabad társadalom nem alapulhat semmilyen sajátos hitvalláson; nem alapozható példának okáért, a racionalizmusra vagy humanitárius megfontolásokra. A szabad társadalom alapstruktúrája védmű, nem valamiféle ideológia, s úgy működik, mint a mellvéd, nem mint a meggyőződés záloga. […]
(8) hogy a szabad társadalmat nem lehet kikényszeríteni; szabad társadalom csak ott születhet meg, ahol az emberek nyitott eszmecserét folytatnak (lásd föntebb a 6. pontot), és olyasfajta struktúrákat vezetnek be, amelyek garantálják védelmüket. Kisebb léptékben a polgárok kezdeményezésére, nagyobban pedig a nemzetek közötti együttműködésére gondolok. A fönti megállapítás értelmében az Egyesült Államok nem szabad társadalom.
(9) A szabad társadalom struktúráját meghatározó viták nyitott viták, nem pedig irányított eszmecserék. Ami nem azt jelenti, hogy az utolsó tételben jelzett konkrét fejlemények már nyitott vitákra támaszkodnak; azt jelenti, hogy támaszkodhatnak rájuk, s hogy a racionalizmus nem szükségszerű eleme a szabad társadalom alapstruktúrájának.
Hogy mindebből mi következik a tudományra nézve, kézenfekvő. A tudomány esetében sajátos tradícióval állunk szemben, amely „objektíve” egyenrangú az összes többi tradícióval. (1. és 7. tétel). Egyes tradíciók nagyszerűnek látják eredményeit, mások förtelmesnek, néhány tradíció pedig úgy véli, szót sem érdemelnek. Alapos agymosáson átesett materialista beállítottságú kortársaink persze odavannak a Hold-felvételektől, a double helix, a nem-egyensúlyi termodinamikától. De nézzük csak meg a dolgot más szemszögből, máris nevetségesek és haszontalanok lesznek ezek a sikerek. Dollármilliárdok, magasan képzett asszisztensek és többéves kemény munka szükségeltetett ahhoz, hogy néhány világos beszédre képtelen és meglehetősen korlátolt kortársunk egy-két bukdácsoló lépést tegyen egy olyan helyen, ahová épeszű embernek sosem jutna eszébe ellátogatni – egy kiszáradt, forró kőrakáson, hol még levegő sincs. Ezzel szemben a misztikusoknak csupán szellemük segítségére volt szükségük, hogy az égi szférákon átrepülve eljussanak magához Istenhez, és teljes ragyogásában megcsodálhassák Őt, erőt merítvén a látványból életük folytatásához és világosságot támasztván önmaguk és embertársaik számára. Csak tudatlanságuk és fantáziájuk elképesztő korlátoltsága készteti a nagy nyilvánosságot és zordon tanítóikat, az entellektüeleket arra, hogy habozás nélkül elvessék az ilyesfajta összehasonlítás lehetőségét. A szabad társadalom nem emel kifogást ezzel a magatartással szemben, ám azt sem fogja megengedni, hogy az a társadalom alapideológiájává szélesedjen.
(10) A szabad társadalom ragaszkodik a tudomány és a társadalom kettéválasztásához.
526-528. oldal