Vishous személy

Butch fel akart állni. Igazán akart. Amikor azonban megragadta az infúziós állványt, a teste cserbenhagta, és összecsuklott, mint egy rongybaba. Marissa megpróbálta elkapni, de kicsúszott a fogásából, és elterült a fürdőszoba kövén. Az arca a vécécsésze alja mellett ért földet. Homályosan hallotta, hogy a lány kétségbeesve segítségért kiált. Aztán V kecskeszakálla jelent meg a látóterében.
(…)
– Ne aggódj, én védve vagyok! Szóval, úgy tűnik, visszatértél közénk, nem igaz?
– Ja. Élek és virulok.
– Azt látom!
– De komolyan. Azon gondolkodom, hogy a jövőben belevágok az építőiparba. Most is éppen azt vizsgálom, hogy rakták össze ezt a fürdőszobát. Öregem, ez a padló remekül van leburkolva! Neked is meg kellene nézned!
– Mi lenne, ha visszavinnélek az ágyadba?
– Jó, de előtte még a lefolyócsöveket is meg akarom nézni.

– Mi az apád neve, ember?
– Eddie. Edward. O'Neal. De ha nem bánja, inkább nem keverném bele ebbe, oké?
Mindenki megdermedt a szobában. V halkan odasúgta neki.
– Vigyázz, zsaru, ne tegyél fel neki kérdéseket! Nagyon vigyázz!
(…)
– Van fogalma róla, mennyire megkönnyebbültem, hogy…
Marissa nem kapott levegőt a rémülettől, V előre lépett, és kesztűs kezét Butch szájára tapasztotta, majd a fejénél fogva hátra húzta, és közben azt sziszegte a fülébe.
– Ropogósra akarsz sülni, haver? Nem kérdezhetsz…
(…)
– Megbántad, hogy hátat fordítottál az emberi családodnak?
– Nem. Ők az én családom. Akik most itt vannak velem, és akik fent maradtak a házban. Miért lenne szükségem bárki másra? – A felhangzó káromkodásokból rájött, hogy megint sikerült feltennie egy kérdést. – Ja… hoppá… bocsi…
(…)
– Mondd meg nekem, ember – mondta az Őrző –, ha azt a kezed kérném, amelyikkel a nőt fogod, ideadnád?
– Persze. Csak előbb megfognám őt a másikkal. – Amikor újra felhangzott a nevetés, megjegyezte. – Tudja, amikor így nevet, úgy hangzik, mint a madarak, amikor csiripelnek. Nagyon aranyos.
Balra tőle, Vishous a kezébe temette az arcát.
(…)
– Most majd kiderül, milyen erős vagy.
– Várjon! – mondta Butch, mert eszébe jutott az elit. – Marissa most már férjezett, ugye? Úgy értem, ha meghalok, úgy tekintik, hogy van férje, ugye?
– Ez meg akar halni! – dörmögte Vishous alig hallhatóan. – Esküszöm, öngyilkos akar lenni!