Vishous személy
Idézetek
V félúton járt a nappali felé, amikor egy kiáltást hallott. Visszarohant, és berontott a fürdőszobába.
– Mi az? Mi törté…
– Kopaszodom!
V elhúzta a zuhanyfüggönyt, és elfintorodott.
– Miről beszélsz? Még mindig van hajad…
– Nem a fejemen. A testemen, te idióta! Kihullik a szőröm!
549. oldal, 40. fejezet (Ulpius-ház, 2009)
Ahogy ott álltak egymás mellett, Wrath nagyon ritka és különleges adománynak érezte azt, amit korábban természetesnek vett: a testvériség egységét.
– Hé, én is csatlakozhatom ehhez a nagy testvéri szeretethez?
Lassiter hangjára mindannyian felkapták a fejüket. Az angyal a ház lépcsőjén állt, az alakját körülvevő ragyogás gyönyörű fénykört rajzolt az éjszaka sötétjébe.
– Behúzhatok neki egyet? – kérdezte V.
– Majd később – felelte Wrath, és megtörte a kört. – De akkor majd jó sokat.
609-610. oldal
V: Én a kéket szeretem.
Rhage: Naná, hogy azt szereted! Olyan színű a szemem.
V: Meg a monoklid is olyan lesz.
722-723. oldal, A testvérek interjúja J. R. Warddal (Ulpius-ház, 2009)
– Ma este nem megyünk ki harcolni – jelentette ki Wrath váratlanul.
– Szükségünk lesz egy kis időre, hogy magunkhoz térjünk.
Rhage felhorkant az asztal távolabbi oldalán.
– De ugye nem akarsz megint monopolyzni?
– Dehogynem! – A testvérek egyszerre nyögtek fel, Wrath azonban tudomást sem vett a tiltakozásról. – Méghozzá rögtön evés után.
– Nekem van egy kis elintéznivalóm – jegyezte meg V. – Jövök, amint tudok.
– Rendben, de akkor nem lehetsz a cipővel vagy a kutyával. Mindig azok győznek.
– Majd csak túlélem valahogy.