Vis Major személy
1 hozzászólásIdézetek
Korholás közben elénk rakosgatta a frigóból a narancslevet, sonkát, vajat, sajtokat. Elővette a frissen készített diós-gyümölcsös joghurtot. Nemrég sütött, langyos palacsintát varázsolt elő a szekrényből, lekvárt, mogyorókrémet tett mellé.
A hímnemű közönség íziben felpuhult. A pasasok képlete drasztikusan egyszerű: szexszel és kajával agylágyulásig manipulálhatók.
– Szerintem anyád itt maradhatna, ha némaságot fogadna – mondta a szamuráj. – Úgy értem, valameddig.
206. oldal
Aztán csak ültünk, dobozból kortyoltam a poshadt baracklevet; Vis Major hullaburgert majszolt, melyről vöröses és zöldes kenőcsök folydogáltak. Majdnem kitettem a gyomromat. Nem titkoltam undoromat.
-Ne mondd még egyszer a hamburgeremre, hogy hullaburger! – pattogott a pasas.
-Fel nem foghatom, hogyan is vehetsz magadhoz efféle moslékot!? – csacsogtam. – Elzsibbadt az életösztönöd? A szemem láttára nyírod ki magad?
-Nem bírom az örökös affektálásodat – nyögte.
-Többet kellene törődnöd magaddal. Nem csak a testi, de a lelki egészségeddel is. Nem tékozolhatsz, mindössze egyetlen életed van.
-Bocs – szólott Vis Major.
A hullaburgeréből folyókázó tarka kenőcs az állára, majd a kabátjára csöppent. Észre sem vette. Átköltözött egy idősödő, megélhetésére nézve kukarégésznek látszó fickó asztalához, és élénk beszélgetésbe merült vele.
Társalgás közben az utolsó morzsáig magába tűrte a dögburgert. Elképzeltem, milyen lehet a szervezete. Fekélyes gyomor, puffadt máj, üvegkemény, törékeny erek, oxigént nélkülöző agysejtek.
A pasas merő hulla, ha ez még nem is látszik rajta.
183-184. oldal (Fabyen Kiadó, 2004)