Virginia Woolf személy

Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Hamvas Béla: A bor filozófiája
Márai Sándor: A teljes napló 1945
Nick Hornby: Hosszú út lefelé
Nick Hornby: 31 dal
Michael Cunningham: Az órák
Bécsy Ágnes: Virginia Woolf világa
Nick Hornby: A Long Way Down
Márai Sándor: Napló 1976–1983
Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen
Elizabeth Gilbert: Hűség
Aletta Vid: E mái nap szül
Ken Bruen: London Boulevard
Sylvia Plath: Naplók
Szerb Antal: Szerb Antal válogatott levelei
Steiner Kristóf: Lélekbonbon
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Sándor Iván: A regény jövője
Chris Kraus: I Love Dick (angol)
Louise Penny: Csendélet
Sue Townsend: A nő, aki egy évig ágyban maradt
Colum McCann: TransAtlantic
Kerstin Gier: Az álmok első könyve
Edward Rutherfurd: New York
Bolemant Lilla – Szapu Marianna: Bevezetés a gendertanulmányokba
Cole Swensen: Noise That Stays Noise
John Green: Teknősök végtelen sora
Rosie Walsh: 7 nap szerelem
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Idézetek

bvivienn>!

     – Oké, akkor lássuk Renit – nyomkodta Macu a gépét. – Aha. Megvan.
     – De izgiii – vigyorgott rám Virág, totál feldobódva.
     – Azt írja, előző életedben lány voltál.
     – Éljen – bólintottam. Ezt azért jó tudni.
     – Franciaországban éltél, a 19. században.
     – Ó, de jó! – lelkesedtem. Imádom Franciaországot.
     – Csipkeverőként dolgoztál, egyedül éltél, vénlányként.
     – Mi? – kérdeztem döbbenten.
     – Hű. Renátának még a mostaninál is unalmasabb volt az előző élete. Ehhez csak gratulálni tudok – biccentett Kinga gúnyosan.
     – Oké, ne mondd tovább – szóltam közbe. Na, ezt jól megkaptam. Végre Franciaországban élhettem, erre szingli csipkeverő voltam. Ne már.
     – Na, te jössz Kinga – ütötte be Macu Kinga számait. – Azt írja, Angliában születtél, az 1800-as évek végén. Kritikusként dolgoztál, és a második világháborúban bombatalálat ért.
     – Ez nem Kinga! – mondtam értetlenül. – Ez Virginia Woolf.
     – Kinga volt Virginia Woolf? – nézett furán Kata.
     – Nem, ez egy hülye oldal! – háborodtam fel.
     – Ki az a Virginia Woolf? – kérdezte Virág.
     – Valaki nem bírja elviselni az előző életemet… – hümmögött Kinga, amolyan „én nyertem” stílusban.
     – Nem arról van szó, hogy nem bírom elviselni. Csak ez egy baromság.
     – Hallgass, csipkeverő – förmedt rám Kinga gorombán.
     – Hé! Ne becsüld le a munkámat! Tudod, milyen nehéz csipkét verni? Egyedül éltem, még segítségem sem volt! – panaszoltam, megfeledkezve arról, hogy mennyire nevetségesek vagyunk. A többiek konkrétan fetrengtek a röhögéstől, mi azonban tovább vitatkoztunk.
     – Mi az, fáj, hogy az egész világ elismeri a munkásságomat, és a mai napig az egyik legmeghatározóbb irodalmi személyiség voltam? – kérdezte vigyorogva.
     – Nekem is fennmaradt s munkásságom. Biztosan vannak valahol csipkéim! – fortyogtam.
     – Hogyne – sajnált le Kinga.
     – Mondj, amit akarsz, én ebben úgysem hiszek. És amúgy pedig kizárt, hogy te voltál Virginia Woolf. Ez csak egy hülye oldal! – zártam le a vitát.
     – Na jó, Virginia és Csipke – szólt ránk Dave – Majd most kiderül, mennyire igaz. Macu, írd az enyémet – kezdte diktálni, Macu pedig sebesen gépelt.
     – Rendben. Dave előző élete. Az amerikai polgárháború idején születtél…
     – Ez teljesen rendben van – bólintott Dave.
     – …egy házaspár második lányaként – folytatta Macu.
     – Na, menj a fenébe – hőbörgött Dave.
     – Mi az? Tényleg ez van ideírva – mutogatott Macu a képernyőre, mi pedig szakadtunk a nevetéstől.

228-229. oldal, Október 11., kedd (Ciceró, 2012)

2 hozzászólás
Algernon P>!

Mindig sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit végül sikerül papírra vetnie. Iszik egy korty hideg kávét, és megengedi magának, hogy végigolvassa, amit eddig írt.
Elég jónak tűnik; egyes részei tényleg szólnak. Teli van hiú ábrándokkal persze – azt akarja, hogy ez legyen a legjobb könyve, az, amelyik végre felér az elvárásaihoz. De egy átlagos nő életének egyetlen napja elég anyag egy regényhez?

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Virginia Woolf
DaTa>!

Virginia Woolf mondataiból a gyengéd fény sugárzik, mint a régi gyöngyökből és drágakövekből. A nemes, időtlen anyagok fénye, sugárzása ez.

310. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Virginia Woolf
1 hozzászólás
encsy_eszter>!

In memoriam Virginia Woolf

Nyitva az összes ablak és kacagnak,
a Hold figyel, én finnül dúdolok,
fekete, vörös illatok a kertben
forogva, mint az éhes farkasok
belekapnak a kéklő lepedőbe,
s lehúznak egy-egy álmos csillagot.

Nyár van az éjjel bársonyfüggönyében.
Kastélyomon halkszavú szél matat,
hosszú ujjakkal fonja a borostyánt,
aztán elejti, bólint, elszalad.

Tudom úgyis, a folyóig rohan csak.
S ott majd a fehér köd hajába túr,
remegni fog, a hullámokra hullik,
megmossa arcát, végül elcsitúl.

Meleg van még. Gyökereim a vízben.
Köveket látok, árnyékhidakat,
Orlandót látom, közeleg az úton,
nyomában apró aranymadarak.
Orlandót látom. S lenn, bokája mellett
A legfalánkabb isten ébred most: a Nap.

Kapcsolódó szócikkek: Virginia Woolf
Sli P>!

(…) megszállottan fosztogatta apja híres könyvtárát, ahová – ez volt a legnagyobb kegy – tizennégy éves korától szabadon bejárhatott. „Olvass, amit akarsz” – szentesítette Leslie Stephen a szabadrablást; nem féltette lányát semmiféle könyvtől. Csak azt olvasni, amit az ember szeret, pusztán csak mert szereti; sosem színlelni csodálatot, ha nem érzünk csodálatot – ez volt az egyetlen intés, amit az olvasáshoz adott.
(…)
Valószínűnek látszik, hogy későbbi érzékenységének csomópontjai itt, a Hyde Park Gate-i ház könyvtárában kezdtek kristályosodni.
„A könyvtár önmagában is: olcsó egyetem” – idézi egy esszéjében Leslie Stephen.

24-25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár · olvasás · Virginia Woolf
Belle_Maundrell >!

Leülök egy napsütötte padra, ölemben könyv, rágyújtok. Csak ezt a pillanatot akarom. Egy átlagos nő akarok lenni, padon ülni egy napos délutánon, várni valakire, vagy készülni valahová. Olvasni ezt a könyvet. A húszas évek Angliájába vágyom, ahol a fáradt író nézi az utcán egy férfi és egy nő tovatűnő alakját, érzi a magányt és a gonosz közelségét.
Napsütötte padon akarok ülni, amely alatt friss fű illatozik, fölé juharfa lombja hajol. A könyvben a gonoszról akarok olvasni szép mondatokat, és azt gondolni, talán értem. Itt ülni, szagolni a szél illatát, annak tudatában, hogy rögtön itt a nyár, és melegszik a tenger.

54-55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anna Louhiniitty · könyv · Virginia Woolf
Eszter01>!

Tessék, néhány halott ember, aki túlságosan érzékeny volt ahhoz, hogy éljen: Sylvia Plath, Van Gogh, Virginia Woolf, Jackson Pollock, Primo Levi és, természetesen Kurt Cobain. És tessék, néhány élő ember: George W. Bush, Arnold Schwarzenegger, Oszama bin Laden. Tegyetek egy keresztet azok mellé, akikkel szívesen meginnátok egy sört, és nézzük, hol lesz a több kereszt, a halott vagy az élő oldalon. Jó, oké, most azt mondhatjátok, hogy nem becsületesen kevertem a kártyát, hogy jó pár olyan ember hiányzik az „élő” listámról, aki szétcseszné az érvelésemet, néhány költő meg zenész és a többi. Meg arra is rámutathatnátok, hogy Sztálin és Hitler nem voltak annyira szuperek, és már nincsenek köztünk. De legyetek elnézőek: tudjátok, hogy miről beszélek. Az érzékeny emberek nehezebben tudnak ellenni ebben a világban.

44. oldal

Belle_Maundrell >!

Virginia Woolf esszéjét a feminista irodalomkritika első mérföldköveként tartják számon. Sokat idézett mondata: „A nőknek szükségük lesz évi ötszáz fontra, egy saját szobára és egy zárra az ajtón, ha történeteket vagy költeményeket akarnak írni.”

236. oldal, Bolemant Lilla: Feminista irodalomszemlélet, feminista irodalomtudomány

Kapcsolódó szócikkek: Virginia Woolf
Victoria_Crane>!

A férfiak általános érvényűsége (és a nők hiánya) felel azért, hogy egy jogaikért harcoló brit nőkről szóló filmet „kimondottan szűk látókörűnek” neveztek (ráadásul a Guardianben), amiért nem tett említést az első világháborúról — ez pedig szomorú bizonyítéka annak, hogy Virginia Woolf 1929-ben tett észrevétele ("Ez a kritika szerint fontos könyv, mert a háborúról szól. Az viszont lényegtelen könyv, mert a szalonban ülő nők érzéseiről íródott.") még ma is érvényes. Ez az oka annak, hogy V. S. Naipaul „sekélyesnek” tartja Jane Austen írásmódját, miközben senki sem kéri számon A Wall Street farkasán, hogy miért nem reflektál az öbölháborúra. És hiába ír a norvég sztárszerző, Karl Ove Knausgård kizárólag saját magáról (és hiába idéz csupán egyetlen női szerzőtől), a New Yorker így is az egekig magasztalja, amiért hatkötetes önéletrajzában képes megfogalmazni „univerzális szorongásainkat”.

29-30

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · háború · Jane Austen · Karl Ove Knausgård · nők · Virginia Woolf
Lunemorte P>!

Virginia Woolf azt mondja, hogy az embereket jobban szereti, mint a növényeket.

Kapcsolódó szócikkek: Virginia Woolf