Vincent van Gogh: Napraforgók műtárgy

A festmény olyan feltűnő volt, mint egy újonnan beépített ablak de ez az ablak egy színekkel és képzelettel teli életre nyílt, távol a szürke gyári reggelektől, éles kontrasztot alkotva a barna függönnyel és a barna szőnyeggel, amelyeket egy férfi választott ki, mert kevésbé feltűnően koszolódnak.
Olyan lesz, mintha maga a nap kelne fel minden reggel azon a falon, beszórva a fény változó érzelmeivel étkezéseik csendjét.

12. oldal

Megállt az ajtóval szemközti fal előtt. Régen ott lógott az anyja festménye, a Napraforgók. Emlékezett, hogyan szokott volt hirtelen megállni az asszony a festmény előtt, bármit is mondott vagy csinált éppen abban a pillanatban abbahagyta a sárga szín láttán. Ez volt az ő vigasza. Az ihletése és a gyóntatóhelye.

57. oldal

Megállok a tizenöt napraforgót ábrázoló festmény előtt, túl sok minden jár a fejemben, kezdek fájni, és egyre intenzívebb a fájdalom. Mit láttál, Dora? Áruld el, mit láttál?

195. oldal

Tizenöt napraforgó, némelyik teljesen kinyílva, mások nem. Sárga pigment a sárga pigmenten, okkerbe sötétülve. Sárga cserépváza, közepén a komplementer kék vonallal.
Az eredetit a világ egyik legmagányosabb embere festette. Ám az optimizmus, a hála és a remény lázában alkotott. A sárga szín transzcendens hatalmának ünneplése.
Kilenc évvel azelőtt, 1987-ben közel 25 millió fontért kelt el a Christie's árverésén. Az anyja azt mondta volna: Én megmondtam.

115. oldal