Vincent Couture személy
Idézetek
– Alice Csodaországban, megvan? Csak azt akarom mondani, hogy a föld alá voltak temetve ezek a cuccok. Lehet, hogy közel sem olyan romantikus okokból, mint azt reméljük…
047-ES AKTA Beszélgetés Vincent Couture-rel, végzős egyetemi hallgatóval
237-ES AKTA Beszélgetés Vincent Couture munkanélkülivel
Több vele a gond, mint egy bölcsődényi csecsemővel, én meg kábé annyira vagyok elbűvölő, mint egy gyulladt vakbél.
217-218. oldal
– […] Mesélj valamit. Bármit.
[Nem tudom…]
[…]
[Várj…tudod, kiről kaptam a nevemet?]
Mondjuk, Eva Perónról?
– Eva Puerto Ricó-i, nem argentin.
[Egy robotról.]
– Na, ez izgi.
[…]
[Igen, mert az Eva a spanyolban eléggé átlagos név, gyakori meg minden, viszont asszem van egy régi japán anime, amiben van ez a gigantikus robot, akit így hívnak. Elég régi dolog, soha nem láttam még.]
– Ja, hogy az Evangelion rövidítése lett az Eva? Ez nagyon állat!
230-231. oldal, 1588-AS AKTA
Olyan végtelenül hiányzol, Kara. És most mindenáron hinni akarok Istenben. Soha semmit sem akartam ennyire. Nemsokára meghalok, és hinni akarom, hogy ott fogsz várni rám a túloldalon, hogy a fejemhez vágj valami bunkóságot.
– Szerintem meg van rémülve.
– Még csak gyerek! És több millió kilométernyire van az otthonától, ráadásul valószínűleg hazaárulást követett el. A helyében én is be lennék tojva.
– Pisztolyt szegeztél a fejéhez.
– Mondom, hogy én is be lennék tojva.
21. oldal
– Legyen. Akkor mondja meg neki… Közölje vele, hogy mi nem akarunk háborút.
[Aks eyapat ops…]
– Vincent?
[BRRRRRRRRRRRRR. ZZZZZZZZZZZZ. BUMM, BUMM! RATATATATA! HRRRR. JAAAAJ!]
– Maga meg mi a fenét művel?
[Eljátszom a háborút. Előre szóltam, hogy ne akarjon bonyolult dolgokról beszélni.]
95. oldal
249-ES AKTA Beszélgetés Vincent Couture-rel, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett cég (cégjegyzékszám: 462753) tanácsadójával
Egész életemben úgy voltam vele, hogy már az is király, hogy ennek az egész világegyetemnek a része lehetek. Ezerszer jobbnak tűnt, mint az, hogy az aprócska kis énem meredezik a semmiben egy egész örökkévalóságon át. És azt hiszem, még mindig így vagyok ezzel, mert kicsit sem izgat, mi lesz a „lelkemmel”. Teszek rá, hogy leszek-e még én, de azt komolyan akarnám, hogy te legyél. Sokkal értelmesebb hely volna a világ, ha te vagy.
[A tábornok kissé spicces.]
[Ezt én is hallottam, Couture!]
[Ezért bocsánat, uram. Úgy értettem, hogy maga pocsolyarészeg.]
[Az az átkozott pezsgő az oka. Miért nem kaphatok valami rendes italt? És miért van itt ilyen sötét? A poharamat is alig látom.]
40. oldal