Viktor Martinek személy
Idézetek
– Mutassátok meg egy olyan madártudósnak…
– Ornitológusnak – segítette ki Felix a barátját.
– Annak – morogta Viktor.
17. oldal
– És mi a helyzet Bodannal? – szólalt meg Viktor.
– Martinek, tudja maga, hány Bodan él csak Klagenfurtban és a vonzáskörzetében? Bár közel sem olyan sok, mint amennyi morzsát maguk szétszórtak itt nekem az utóbbi tíz percben – tette hozzá Iris kisasszony, miközben újra lesöpörte az íróasztalát.
78-79. oldal
Viktor Martinek hadnagy érezte az ereiben dübörgő adrenalint. Görcsösen markolta a kormányt, szemét nem vette le az előttük cikázó sötétzöld Audiról, és teljesen megfeledkezett arról, hogy a jobb oldalán ülő Felix Auer nem éppen a féktelen száguldozás híve.
7. oldal
– Most meg azt a vörös hajú rendőrnőt mutatják, azt az autópályást – hallotta újra Amy hangját. – Látta azokat a tűsarkakat? Azt hittem, a rendőrségen megszabják, hogy milyen ruhában járhatnak a rendőrök meg a nyomozók. Nem hinném, hogy ekkora tűsarkakon biztonságosan lehet üldözni a rosszfiúkat…
– Emilia elég magasra tornázta magát a ranglétrán ahhoz, hogy ilyen cipőkben billegjen – jegyezte meg Viktor.
40. oldal
Francnak vettem meg neki azt a mobilt! – gondolta Viktor Martinek hadnagy, miközben ránézett a szélvédőre tűzött sárga juharlevélre. Feltámadt a szél, tucatnyi levelet sodort magával, teleszórta a járdát és a parkoló autókat. Viktor lesöpört párat a Citroën motorháztetejéről, majd felvette azt az egyet, amit egy gondos kéz betett az ablaktörlő lapátja alá. Fekete filccel apró, nyelvet öltő emotikont rajzoltak rá.
– Milyen jó lába volt, nem?
– Mármint ennek a bigének a lábára gondolsz, aki az előbb ment le a lépcsőn? Te munka helyett már megint idegen csajokat bámulsz! De igazad van, tényleg jó lába volt. Kár, hogy hozzád túl fiatal!
92. oldal
– Legközelebb majd kérvényt nyújtok be, hogy mindenkit takarítsanak el az utakról, ha kocsiba szállsz!
8. oldal
– Hogy vagy? Mit mondtak az orvosok? – kérdezte.
– Fáj a tetanusz helye, de csak egy kis pihenés kell…
Viktor végig sem mondta a mondatot, Nora máris felkapta mellőle a leletét.
– Két bordád eltörött és enyhe agyrázkódásod van! Öt öltést kaptál a lábadba, hármat a szád mellé. A karodat két hétig pihentetned kell. Látom, minden rendben!
Viktor megrántotta az ép vállát, de válaszolni már nem volt ideje, mert kivágódott a kezelő ajtaja és Felix tántorgott elő hófehér gézzel a fején. Arca fehérsége összeolvadt a kötés színével.
Lerogyott Nora mellé, és nagyokat sóhajtozott.
– Mi történt drágám? – fogta meg a lány Felix kezét.
– Soha… soha… – nyögte Felix. – Soha ne vitatkozzatok egy szemésszel! Mondtam, hogy nem bírom kinyitni a szemem, erre… Az inkvizíció sem lehetett rosszabb! {…}
– Hat öltés a karodban. Négy bordád eltörött és neked is enyhe agyrázkódásod van! Egy hét múlva szemészeti kontroll. Neked is két hétig pihenned kell!
209. oldal
Viktor tüntetőleg nem vett tudomást a mellette sétáló Felixről, miközben beléptek a bűnügyi osztályra.
– Fiúk, nektek még otthon kellene pihennetek! – állt meg előttük Nora. – Apa kiíratott titeket betegszabadságra. Alig telt el pár nap azóta, hogy…
Felix szenvtelenül közbeszólt:
– Édesem, a világbéke és kettőnk testi épsége érdekében az lesz a legjobb, ha visszaülünk a nyeregbe bűnözőkre vadászni. {…}
Nora végignézett a férfiakon.
– Hát igen, tegnap is úgy martátok egymást, mint a régi házasok. De legalább már sokkal jobban néztek ki, mint péntek este. {…}
Felix a lány elé tartotta a kezét, a hüvelyk- és mutatóujja közötti hajszálvékony rést mutatva:
– Babám, csak ennyi választott el attól, hogy kitekerjem a nyakát!
212. oldal
Akarta a lányt, de tartotta magát az elhatározásához, hogy nem fekszik le vele, amíg jobban meg nem ismeri.
105. oldal