VII. Tiberias Calore (Cal) személy

Ajka az enyémre tapad forrón. Érintése felvillanyoz, de nem úgy, ahogy a hatalom. Ez nem a pusztítás, hanem az élet szikrája.

18. fejezet

– Semmit sem választottam. Ezt mindenki tudja.
– Legalább te tudtad, mi vár rád. Amikor reggel felkeltem, még fiúm sem volt.

126. oldal

Amilyen szép ez a világ, olyan veszedelmes is.

105. oldal, 9. fejezet

– Engem hibáztatnak majd, a kis villámlányt. Én mérgeztem meg a gondolataidat, és rontottalak meg. Én vettelek rá.
– Majdnem rá is vettél – mormolja. – Ma reggel majdnem téged választottalak.

380. oldal

Mészárlás lesz, nem egyéb.

9. oldal

– (…) Ennyire szívtelennek nézel engem?

23. fejezet

– Mindig téged fog választani.

24. fejezet

– Azt hittem, elveszítelek. Annyiszor hittem ezt.

262. oldal

– Meg kell értened, Mare! Én… egy napon király leszek. Nem engedhetem meg magamnak az önzőség luxusát.
– Én azt gondoltam, ezt a luxust egyedül a király engedheti meg magának.
Megrázza a fejét, a tekintete végigfut rajtam. – Bárcsak úgy volna!

169. oldal, Tizennegyedik fejezet

– Nem inni járok ki, Mare.
– Hanem? Csak zsebtolvajokat fgsz el és nyakra-főre állásokat osztgatsz?

168. oldal