VII. Tiberias Calore (Cal) személy

Ajka az enyémre tapad forrón. Érintése felvillanyoz, de nem úgy, ahogy a hatalom. Ez nem a pusztítás, hanem az élet szikrája.

18. fejezet

– Mindig téged fog választani.

24. fejezet

Amilyen szép ez a világ, olyan veszedelmes is.

105. oldal, 9. fejezet

– Engem hibáztatnak majd, a kis villámlányt. Én mérgeztem meg a gondolataidat, és rontottalak meg. Én vettelek rá.
– Majdnem rá is vettél – mormolja. – Ma reggel majdnem téged választottalak.

380. oldal

– Semmit sem választottam. Ezt mindenki tudja.
– Legalább te tudtad, mi vár rád. Amikor reggel felkeltem, még fiúm sem volt.

126. oldal

– Apa egyszer azt mondta, az ember soha nem áll készen. Ha mégis ezt gondolná, az biztos jele annak, hogy nincs készen.
– Akkor, gondolom, jó dolog, hogy úgy festesz, mint aki mindjárt kiugrik az ablakon.

Nem, nem őt féltem. Tőle félek. És ez rosszabb, mint a többi félelmem és rémálmom.

– Azt hittem, elveszítelek. Annyiszor hittem ezt.

262. oldal

─ Hiányzik ─ suttogom, és képtelen vagyok Cal szemébe nézni. ─ Hiányzik, az akinek gondoltam.

369. oldal

– Még egy kört – incseleg, és a kezét nyújtja a kártyákért. – Felteszek egy hét mosást.
Velünk szemben Cal abbahagyja a nyújtást. – Te azt hiszed, Mare szokott mosni?
– Na és te, felség? – vágok vissza vigyorogva. Cal úgy tesz, mintha nem hallotta volna.