!

Victra au Julii személy

Pierce Brown: Arany háború
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Pierce Brown: Dark Age
Pierce Brown: A káosz évei
Pierce Brown: A sötétség kora I-II.

Idézetek

>!
Katara_Phoenix P

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Kár, hogy az öreg nincs itt.
– Szerintem valahol épp szétröhögi magát, hogy lábujjhegyre kell állnod, ha meg akarod csókolni a menyasszonyodat.
– Ja, hát mindig is egy nagy pöcs volt.

480. oldal, Az alantas Barca-Ház

>!
Katara_Phoenix P

– Szevasz, kis borongósom – int oda Electrának, majd a pillantása az asztal másik végében cinkosan sutyorgó Paxra és Baldurra siklik. Azok ketten fülig pirulnak. – Melyik jóképű lovag tölt egy pohár gyümölcslevet Victra néninek? Pokoli napja volt szegénynek.
A két fiú versenyt futva iparkodik, végül a szófukar Obszidiánnak sikerül megragadnia a kancsót, és elégedett ünnepélyességgel tölti tele Victra karcsú poharát.

Kapcsolódó szócikkek: Baldur · Electra au Barca · Pax · Victra au Julii
>!
Katara_Phoenix P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Sevro au Barca vagyok – kiáltja a barátom. – Arész vagyok! – csap ököllel a mellére. – Kilencvennégy Aranyat, negyven Obszidiánt öltem meg. És száztizenhárom Szürkét. Egy szál beretvával – a tömeg ujjong, még az Obszidiánok is. (…)
A tömeg ütemesen toppant.
Sevro ismét a mellére csap.
– Arész vagyok. Gyilkos vagyok én is! – vágja csípőre a kezét. – És mit teszünk a gyilkosokkal?
Ezúttal csak a dermedt csend a válasz.
De Sevro nem is vár válaszra. Az egyik térdeplő Arany nyakából lekapja a hurkot, a sajátjába akasztja, és egy utolsó, tébolyult mosollyal rákacsint Sefire, és hátraszaltóval leveti magát a hídról.
A tömeg üvölt, de Victra döbbent kiáltása a leghangosabb.

472-473. oldal, A Kobold és az Arany

Kapcsolódó szócikkek: Kobold, Sevro au Barca · Sefi Volarus · Victra au Julii
>!
Katara_Phoenix P

Pár hete Ragnar berontott hozzánk, hogy jól lealázzon bennünket. A bunkó egy szó nélkül felpakolta az összes tárcsát a rúdra, ami csak ráfért, kinyomta, aztán intett, hogy csináljuk utána. Victra a földtől se tudta elszakítani, én a térdemig emeltem. Aztán hallgathattuk azt a vagy száz dilinyóst, ahogy révülten kántálják a nevét legalább egy órán át. Később kiderült, hogy Narol bácsi fogadást szervezett, hogy mennyivel tud többet emelni Ragnar nálam. Még a saját bácsikám is ellenem fogadott.

112. oldal, Vonítók

>!
Katara_Phoenix P

Victra vaskos aranyvértben lép a hídra, mellén és hátán vörös parittyaPenge díszeleg.
– Te meg mi a halált keresel itt? – nézek rá.
– És te itt? – lepődik meg ő is.
– Neked a Gorgón kéne lenned.
– Hát ez nem a Gorgó? – harap az ajkába. – Akkor asszem, eltévedtem. De akkor mostantól melletted maradok, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. Az úgy frankó?
– Sevro küldött, igaz?
– A szíve fekete kis görcs, de attól még össze tud törni. Azért vagyok itt, hogy ez szóba se jöhessen. Mellettem tutira biztonságban leszel.

384. oldal, A szerencsések

>!
Katara_Phoenix P

– Helyzet, főnök? – kérdi Sevro. Az arcát vörösre pingálta, de most a kijelzők kékjében fürdik. – Búcsúcsók kéne, vagy mi?
– Csak csekkolom, hogy mind egyben vagytok-e.
– A rokonod vájhatott volna nekünk nagyobb zugot is – morogja. – Egymás pofájába fingadozunk ebben a dobozban.
– Szóval akkor Tactus imádta volna? – kérdi Victra, aki szintén csatlakozott a beszélgetéshez

384-385. oldal, A szerencsések

Hirdetés
>!
Katara_Phoenix P

Audentes fortuna juvat, édeskéim – jelentkezik be a zárt kommunikációs körön Sevro.
– Megint a bátraké a szerencse baromsággal jössz? A carpe diem már nem is elég?
– Ez a hagyomány.
Csata előtt mindig így enyelegtek egymással, srácok? Cukik vagytok mindenesetre – jön Victra hangja.
Az Intézetben láttad volna őket, az volt ám a szerelem első vonításra – nevet Musztáng.

365. oldal, Acéleső

>!
Katara_Phoenix P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Victra azonban kész lett volna meghalni értem. A sötétben sokat gondoltam rá. Arra a gyerekes örömre a szemében, amikor átadtam neki a Sakál szalonjában a kristályüveg petrichort.
– Én nem tudtam, Darrow, nem tudtam – ezek voltak az utolsó szavai, amikor Roque elárult bennünket. Körülöttünk acsargott a halál, a gerincét szétlőtték, de neki csakis az számított, hogy még a végén, a halálban se gondoljak rosszat róla.

45. oldal, 2187-es cella

>!
Katara_Phoenix P

– Az én népem elnyomja a te aprócska fajtád népét. A ti munkátok gyümölcsét faljuk. Úgy teszünk, mintha a világon se lennétek. Ezért ti harcoltok. Általában elég gyatrán. Én személy szerint úgy gondolom, hogy ehhez minden jogotok megvan. Ez nem rossz vagy jó kérdése. Így tiszta. Megtapsolnám az egeret, ha megölné a sast. Te nem? Ügyes húzás lenne. Elég abszurd és álságos az Aranyaknak azért siránkozni, mert a Vörösök végre erősebbek lettek – nevet nagyot a meglepett képemen.– Mi van, aranypofám? Azt vártad, hogy majd üvöltözök, őrjöngök és tüzet okádok (…)?
– Kicsit talán…

104. oldal, Julii

>!
Katara_Phoenix P

Morog, és lelök a padról, hogy ő nyúlhasson végig rajta. Felnyúl a súlyzóért. Leemelek a rúdról egy-két tárcsát, de olyan villámokat szór a szeme, hogy gyorsan vissza is teszem.

111. oldal, Vonítók