Victor Wall személy

Helena Silence: Enigma
Helena Silence: Ezüsthíd

Idézetek

Black_widow P>!

– Élj, hogy majd a végén azt mondhasd, minden pillanat megérte.

Kapcsolódó szócikkek: Victor Wall
5 hozzászólás
Fay >!

– Hunyd be a szemed, és próbálj meg semmire sem gondolni.
– Ez ellentmondás. Ha a semmire gondolok, az is valamivé válik. Vagy épp ellenkezőleg, egy csomó minden felmerül bennem, csak azért, mert tudom, hogy nem szabad rágondolnom – magyaráztam.

436. oldal, 27. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Lena Wall · semmi · Victor Wall
DarknessAngel >!

Valószínűleg akkor sikerült tényleg felnőnöm, amikor először fogtalak a karomban. Aznap érkeztél meg Coloradóba. Elaludtál a kocsiban, én vittelek fel a szobádba. Életem legbecsesebb perceivé váltak azok.

Más világ - 517. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lena Wall · Victor Wall
Fay >!

Az álmokat követni kell, és megvalósítani (…).

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom · Victor Wall
Dia21>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– A környéken volt dolgom, amikor láttam, hogy Lena a fa alatt fekszik. Azt hittem, hogy valami baja van, ezért odamentem. Fölé hajoltam, aztán… (…) Az unokahúgod azt hitte, hogy az egyik ló mászkál körülötte. Szóval, annyi történt, hogy átkarolta a nyakamat, én meg kihasználtam a lehetőséget, és megcsókoltam. (…) Nem volt szép tőlem. Ezután nem tért magához körülbelül tíz percig.
(…)
– Oké, semmit sem értek. – dörzsölte meg a homlokát Victor. – Kezdjük az elejétől. Mondjuk ott, hogy mi a fenéért csókolgatod te az én unokahúgomat?

154-155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Victor Wall
Roxan>!

Az életben semmit sem adnak ingyen.

502. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Victor Wall
Amren>!

– Alex csak később jön. Isten tudja, hová akar elcipelni.
– Megmondtam neki, hogy legkésőbb éjfélre otthon kell lenned.
– Egy perccel sem maradok tovább vele. Izgatott vagy?
– Persze. Nagyon remélem, hogy örülni fogsz a holnapi ajándéknak.
– Én most Emmára gondoltam – nevettem.
– Nem vagyok már tini. Vacsorázunk, táncolunk, jól érezzük magunkat.
Megbeszéljük a továbbiakat. Még fogalmam sincs, hogy ő pontosan mit akar.
Legtöbbször nagyon nehéz belelátni abba a nőbe.
– Szóval izgulsz. – Már percek óta igazgatta a nyakkendőjét, miközben
egyfolytában a torkát köszörülte.
– Nincs neked dolgod, édes lányom? – csattant fel.
– Jól van, megyek már. De aztán el ne szúrd nekem! És legkésőbb éjfélre
legyél itthon.
– Pimasz csitri! – morogta mosolyogva.

Kapcsolódó szócikkek: Alex Tree · Emma Tree · Lena Wall · Victor Wall
szucsnoemi>!

– Lena?
– Igen?
– Jól vagy, kölyök?
– Persze. Miért?
– Mert épp láthatatlan tejet öntesz! – mutatott rá a müzlis tálra.

Kapcsolódó szócikkek: Lena Wall · Victor Wall
Adrikaaa>!

Az apám megtanított rá, hogy legyen bármekkora a veszteség, tovább kell élni. Úgy, hogy minden nap értékes legyen. Régen úgy éreztem, két különálló ember él bennem. Most, hogy elkezdtem emlékezni, sokkal nehezebb lett, mert ez a két ember összeolvadt, de nem feltétlenül ugyanazt akarja.

Kapcsolódó szócikkek: Lena Wall · Victor Wall
InezKing77>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Szia, kölyök. Akkor készítettem ezt az útitervet, amikor újra visszatértél az életembe. Idővel rájöttem, hogy legyen bármilyen képességem, nem kerülhetek el minden rosszat. Viszont ezúttal Csak másodsorban miattam került sor erre az útra. Szerettem volna, ha életem legizgalmasabb helyei valamennyit visszakapnak belőlem. Mosta halál után is élhetek veszélyesen. Szóval egy cseppet se bánkódj miattam. Nem tudom, hogyan halok majd meg, de már megtörtént, így nincs jelentősége. Visszatérve az útra, azért akartam, hogy végigcsináld, mert így megismerted egy olyan oldalamat is, amelyet mindig rejtegettem mindenki elöl. A gyengébb, bizonytalanabb oldalamat. Azt akartam, hogy te legyél a kapocs a régi és az új között. A gyermekem. Valószínűleg akkor sikerült tényleg felnőnöm, amikor először fogtalak a karomba. Aznap érkeztél meg Coloradóba. Elaludtál a kocsiban, én vittelek fel a szobádba. Életem legbecsesebb perceivé váltak azok. Azután te lettél nekem a legfontosabb. Észre sem vettem, mennyire, csak amikor elvesztettelek. Régen, nélküled más volt az életem. Kevesebb. Hajszoltam magam, mindig többet és többet akartam. Több izgalmat, veszélyt, több felejtést. De valami mindig visszahúzott Enigmába. Azt hiszem, a vérünk hívogatását éreztem. A vér, amely a falakba épült, ez volt az egyetlen menedékem. Tele olyan emberekkel, akiket megbántottam. Meg kellett javítanom az életem, mielőtt teljesen összedőlne. Ezért ezt tettem. Felelősséget vállaltam. Bevallom, ez az elején nagyon nyomasztott. Mindig úgy terveztem, hogy Calebbel közösen vezetjük a farmot. Én inkább a lovak között éreztem jól magam. De apám megmutatta, hogyan legyek jó üzletember és ember anélkül, hogy változnom kellene. Caleb után is ugyanúgy kezelt, egy cseppet sem neheztelt rám, amiért elüldöztem tőle az elsőszülött fiát. Olyan apa szerettem volna lenni, mint ő. Mondd, Léna, sikerült? Ezt az utat arra az esetre szerveztem, ha idő előtt halnék meg, és nem tudnánk befejezni a munkát. Sejtettem, hogy hamarosan megtörténik, de a pontos idejét sosem láttam. Tudnod kell, hogy hosszú és nagyon boldog közös életet terveztem. Szerettem volna jó apád lenni legalább addig, amíg egy olyan párt választasz magadnak, akit én is méltónak találok hozzád. Nem mintha ez valaha lehetséges lenne, de Alex eléggé megközelíti az elvárásaimat. De semmi nyomás, kölyök! Emlékszem még, mennyire kiakadtál, amikor leszerveztem nektek az első randit. Pedig akkor is csak óvni akartalak. Alexben mindig megbízhattam, és te is bátran így tehetsz. Mindent megtenne azokért az emberekért, akiket szeret. Ahogy a testvére. Zoe már az első pillanattól a barátod akart lenni. Bárcsak több időnk lett volna, Léna! Annyi mindent meg akartam még mutatni. Már terveztem egy ideje, hogy megkérem Emma kezét. Szeretem őt. Nagyon régóta szeretem, csak túlságosan vak voltam. Annyi időt elpazaroltam, amit most már nem kaphatok vissza. Azt akartam, hogy egy család legyünk. Ki tudja, talán még egy kistestvért is összehoztunk volna neked. – felnevetett. – De kár már ezen búslakodni. Ezt jól vésd az eszedbe! Ha fáj, hogy nem vagyok ott, gondolj rám, a közösen eltöltött időre. De sose merülj el a fájdalmadban, mert nem éri meg. Élj, kicsim! Élj, hogy majd a végén azt mondhasd, minden pillanat megérte. Jó kezekben hagylak. Ne felejtsd el, hogy többé már nem vagy egyedül. Nagyon sok ember szeret téged. Ők az életed részei, akár akarod, akár nem. Gondoskodj róluk úgy, ahogy ők gondoskodnak rólad. És végül, most szeretném, ha becsuknád a szemed. Félbehagytuk a munkát, de ezt legalább képes vagyok orvosolni. Már tudod, hogy mit kell tenned. Képzeld magad elé Enigmát, édesem. Mindig a ház lesz a kiindulópontod, a hely, ahonnan igazán származol. Az örökséged. Nézz nagyon mélyen magadba, Léna! Mostanra már látnod kell az eredményt. Az út, amit bejártál, a kalandok, amiket átéltél, az ízek, az illatok, az érzések, mindeddig az enyémek voltak. De ha elértem a célom, ezek mostantól a tieid is. Már sokkal közelebb vagyok hozzád, mint az elején. Nézz körül az elmédben, Léna! Lásd a köveket a hidadban! Gyönyörű, erős, ezüst kövek. Egyesül bennük Silver Smith és Léna Wall. Erősebbé tettek, mint valaha. Képes leszel egyedül befejezni ezt az utat. Látod már! A kövek ott vannak. Sorban, egymás után. Olyan szilárdan és biztonságosan, mint Enigma kövei. Tedd meg az utolsó lépéseket, kicsim! Menj haza!

Kapcsolódó szócikkek: Lena Wall · Victor Wall
3 hozzászólás