!

Victor Frankenstein személy

Mary Shelley: Frankenstein
Nick Sagan: Idlewild
Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
Kenneth Oppel: Az élet vize
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Yuval Noah Harari: Sapiens
Kiersten White: The Dark Descent of Elizabeth Frankenstein
!

Colin Clive, mint az őrült tudós (Frankenstein, 1931)

!

Peter Cushing, mint Victor Frankenstein (Frankenstein átka, 1957)

!

Victor szerepében Kenneth Branagh (Mary Shelley's Frankenstein, 1994)


Idézetek

>!
Mandula8

– (…) kialakulatlan teremtmények vagyunk, csak félig készek, amíg egy nálunk bölcsebb, jobb és értékesebb valaki – s egy jó barátnak ilyennek kell lennie – hozzá nem segít, hogy esendő és gyarló természetünket tökéletesebbé tegyük.

Kapcsolódó szócikkek: Victor Frankenstein
>!
Tíci P

Ha az élet okát kutatjuk, mindenek előtt a halálhoz kell visszatérnünk.

51. oldal - Negyedik fejezet (Kozmosz, 1977.)

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál · Victor Frankenstein
>!
Dyus33 P

     – Rettenetes dolog – jegyeztem meg keserűen –, ha az ember élete virágjában nyomorékká válik.
     – Ugyan már, csak kibicsaklott a bokád! – jelentette ki gúnyosan Konrad.

14. oldal, 2. fejezet - A titkos könyvtár

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Frankenstein · Victor Frankenstein
>!
chhaya

Három félelem, jutott eszembe egy régi elméletem a szörnyekről…
A hagyományos szörnyek háromféle érzelmet váltanak ki.
Először is: ők azoknak a ragadozóknak az utánzata, akik az őseinket hajkurászták. A vámpír szemfoga ugyanolyan félelmet ébreszt bennünk, mint a farkasé. Ez külső félelem: félelem a vadállattól.
Másodszor: felidézik az emberi agressziót és az emberi perverziót. A vámpír embernek látszik, de embereket eszik – ez a kannibalizmusnak, azaz a legősibb tabunak a kifejeződése. Ez belső félelem: félelem a bennünk lakozó bestiától.
Harmadszor ott van a félelem attól, hogy mi magunk is ilyen bestiává változunk át – a lehetőség, hogy akit a farkas megharap, abból vérszomjas szörnyeteg lehet, hogy dr. Frankenstein villámgépe feltámaszthatja a holtakat; s hogy a megfelelő összetételű elixír a jó dr. Jekyllt átváltoztathatja a gonosz Mr. Hyde-dá. Azért félünk a szörnyek gonosz hajlamaitól, mert ezeket a hajlamokat felismerjük az emberi lélekben is.

148-149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem · szörny · Victor Frankenstein
2 hozzászólás
>!
Gothic01

– Kösz, hogy összevarrtad a sebet. Egy kicsit olyan vagyok, mint Frankenstein, de mindent mérlegelve talán örülhetek, hogy megúsztam.
Dagi fáradt, „elegem van” hangon felsóhajtott.
– Frankenstein nem a szörny, hanem az orvos, aki a szörnyet létrehozta.
– Ezt nem hagyhattad ki, ugye?
– Ne engem hibáztass. Te nem ismered a klasszikus irodalmi műveket.

293. oldal

>!
AniTiger MP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ez sokkal jobb a bábozásnál. Szentséges ég, Karou. Eleven dolgokat teremtesz. Egy valódi Frankenstein vagy!
Karou nevetve rázta a fejét.
– Nem, dehogy. – Bőven volt ideje megfontolni és elvetni az összehasonlítást. – Frankensteinnél a lélek a legfőbb gond. – Az ember nem teremthet lelket, csak egy szegény, tudatlan szörnyeteget, amelynek nincs helye a világon. Nekem már megvannak a lelkeim. – A halomba rakott füstölőkre mutatott. – Én csak a testeket készítem el.
– Ennyi az egész – mondta könnyedén Mik. – Semmiség!

179. oldal, 45. Nem élő

Kapcsolódó szócikkek: Karou · Mik · Victor Frankenstein · Zuzana
Hirdetés
>!
AniTiger MP

A bosszúm önnek semmi. S bár tudom, ez bűn, be kell vallanom, ez az egyetlen szenvedély, amely emészti a lelkem. Haragom kimondhatatlan, ha arra gondolok, a gyilkos, akit én szabadítottam rá a társadalomra, még most is él. Ön visszautasítja jogos kérésemet. Akkor hát egyetlen utam marad, és én, ha belepusztulok is, arra szentelem az életemet, hogy őt megsemmisítsem.

240. oldal, 23. fejezet (Kozmosz Könyvek, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Victor Frankenstein
>!
Dyus33 P

     – Mi a baj? – lihegtem, bár nagyon jól tudtam, hogy mi.
     – Megharaptál!
     – Elragadott a… szenvedély. Bocsáss meg! vérzik az ajkad?
     Tudtam a választ, mivel éreztem a számban vérének ízét.

152. oldal, 8. fejezet - A gnathostomatus

Kapcsolódó szócikkek: Elisabeth Lavensa · Victor Frankenstein
>!
nagytimi85

1818-ban Mary Shelley kiadta a Frankensteint, amely egy tudósról szól, aki mesterséges lényt hoz létre, ám elveszíti felette az uralmat, és a lény ámokfutásba kezd. Az azóta eltelt 2 évszázadban számtalan változatban mondták el újra és újra ugyanezt a történetet. Új, tudományos mitológiánk egyik alappillérévé vált. (…)
A Frankenstein-mítosz azzal szembesíti a Homo sapienst, hogy sebesen közelednek az utolsó napok. Ha csak be nem következik addig valamiféle nukleáris vagy ökológiai katasztrófa, a technológia fejlődése gyors üteme végül odáig vezet, hogy a Homo sapiens helyét egészen másféle lények veszik át, akik nem csupán fizikumukban, de kognitív és érzelmi világukban is gyökeresen különböznek tőle. A legtöbb sapiens ezt rendkívül nyugtalanítónak találja. Szeretjük azt hinni, hogy a jövőben olyan emberek fognak bolygóról bolygóra röpködni gyors űrhajóikon, mint amilyenek mi is vagyunk. Nem szívesen fontolgatjuk annak lehetőségét, hogy a jövőben nem léteznek majd a mienkhez hasonló érzelmekkel és öntudattal bíró lények, és a helyünket idegen létformák veszik át, akiknek képességei mellett eltörpülnek a mieink.
Valahogy megnyugtat minket a gondolat, hogy Frankenstein doktor egy rémséges szörnyeteget hozott létre, akit el kellett pusztítanunk, hogy mentsük magunkat. Azért szeretjük a történetet így mesélni, mert így azt sugallja, hogy mi vagyunk minden lények legjobbikai, és hogy sosem volt, és soha nem is lesz nálunk jobb. (…)
Nehéz megemésztenünk a lehetőséget, hogy a tudósok pszichét ugyanúgy tudnak tervezni, mint testeket, és hogy a jövő Frankenstein doktorai így képesek lehetnek létrehozni valamit, ami valóban felsőbbrendű nálunk, ami ugyanolyan leereszkedően néz majd ránk, ahogy mi nézünk a Neander-völgyiekre.

366. oldal

Yuval Noah Harari: Sapiens Az emberiség rövid története

Kapcsolódó szócikkek: Victor Frankenstein
>!
Dyus33 P

Három borús napon át követtük fivéremmel barlangok kanyargós útvesztőin keresztül, fel a hegytetőre, az odújáig. És most, amikor megpillantottuk a mesés kincseken nyugvó, összetekeredett testét, halványszínű szőre és pikkelyei szinte lángoltak a holdfényben.

7. oldal, 1. fejezet - A szörny

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Frankenstein · Victor Frankenstein