Vianne Rocher személy
1 hozzászólásIdézetek
Hosszú időn át feküdtünk így, Roux meg én, mígnem verítékünk lassan kihűlt. Testünkön apró bogarak motoztak. A lábunkon túli virágágyásból levendula- és kakukkfűillat hullámzott felénk, mi pedig egymás kezét fogva néztük, milyen lassan, ép ésszel fel nem érhetően ringatózik felettünk az ég.
294. oldal (Ulpius, 2001)
De a város egyfajta láthatatlansággal ruházza fel azt, aki erre vágyik. Nem voltunk már színes papagájok a verebek között, hanem az őshonos madarak színeit öltöttük fel – hátköznapiak és szürkék voltunk, nehogy bárkinek is feltűnjünk, akár első pillantásra is. Az anyám New Yorkba menekült, hogy meghaljon, én Párizsba, hogy újjászülessek. Beteg vagy egészséges? Gazdag vagy szegény? Boldog vagy boldogtalan? A város nem törődik velünk, más dolga van. Nem kérdez, csak elmegy mellettünk, egyetlen vállrándítás nélkül megy az útjára.
25. oldal (Ulpius-ház, 2007)
Álmomban ez már megtörtént velem. Fürdöm a csokoládéban. Csokoládéföldekre, csokoládéligetekbe képzelem magam, és csak tobzódom, markolok, nyeldeklek.
-… Vagy – idéztem egy marokkói közmondást – ha a fia délben azt mondja, hogy éjszaka van, ön rávágja: nézd, milyen szépek a csillagok?
291. oldal, A SKORPIÓ KIRÁLYNŐ 2. fejezet
Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálkák közé.
Számomra vég nélküli gyönyörűség, ha kezelésbe vehetem a nyers, tompa fényű csokoládétömböket, ha belereszelem őket – kézzel, mert villamos robotgépet soha nem használok – a nagy kerámiatálakba, és aztán jöhet az olvasztás, a kevergetés, a hőmérséklet folyamatos ellenőrzése, amíg csak a megfelelő hőfok hatására végbe nem megy az átalakulás.
58. oldal, 9 - Február 19., szerda
– Eljárhatunk a templomba, ha így akarod – mondtam szelíden. – De te is tudod, hogy attól még semmi sem változna.
Most vádló lett a hangja.
– Miért? Ők se hisznek. Őket se izgatja az Isten. Csak odamennek.
Ekkor elmosolyodtam, nem csekély keserűséggel. Hatéves, és még mindig meg tud lepni észrevételei időnkénti mélységével.
8. fejezet (február 18., kedd)
Azon vettem észre magam hogy valaki után vágyakozom – de hogy ki után, azt nem tudtam megmondani. Anyám után talán, vagy Armande vagy Framboise után. Valaki után, aki őszinte. Valaki után, akiben megbízhatom.
358. oldal (Ulpius-ház, 2007)