vesztegetés fogalom
Idézetek
– Tehát mi a terve?
– Mint mondtam, a köztisztesség helyreállítása. Az összes útonálló bandát ki kell irtanunk, hogy közülük csak egy maradjon: az állam. Ha így a konkurenciát megszüntetjük, a haszon nem oszlik sok részre, és a rezsi is csökken, mert a túl nagy személyzetet le lehet építeni és kevesebb kell a vesztegetésekre is.
193. oldal (23. fejezet)
Ez az a tényező, amely fokozza az ösztönző pénzek kifizetését az orosz bajnokságban, ahol egyes csapatok azért fizetnek vetélytársaiknak, hogy játsszanak becsületesen, és ne fogadjanak el esetleges bundákat. A CSZKA Moszkva az orosz bajnokság egyik vezető csapata, és elnökük, Jevgenyij Giner nyíltan beszélt ösztönző pénzek kifizetéséről csapatoknak, hogy azok ne vegyenek részt olyan bundameccsekben, amelyek a CSZKA vetélytársait segítenék. Szinte hihetetlen, de 2006-ban Giner volt az orosz első osztály elnöke is.
117. oldal (Milagrossa, 2011)
Declan Hill: Bunda 69% Futball és szervezett bűnözés
Nagyon nehéz, vagy inkább lehetetlen volt azonban meghúzni a pontos határvonalat a kampány tiltott és megengedett módszerei közt, és bár újabb és újabb törvények születtek, számos jelöltet bíróság elé is állítottak, a politikai vesztegetésnek valójában csak a jelöltek vagyoni helyzete szabott korlátot. A törvényeket könnyű volt kijátszani. Hiába korlátozták ugyanis, hogy például egy jelölt egyszerre hány embert hívhatott meg korteslakomára, ha azt megengedték, hogy a candidatus nevében barátai további lakomákat rendezzenek.
159. oldal, Németh György: Választások a köztársaságkori Rómában (Lectum, 2014)
Quintus Tullius Cicero: Hogyan nyerjük meg a választásokat? A hivatalra pályázók kézikönyve
[…] Pompeiust és Crassust választották consullá, de Cato továbbra sem adta fel a harcot, hanem ő maga pályázott a praetorságra, hogy ez legyen az a védőbástya, ahonnan küzdhet, és ne magánemberként kelljen megvívnia a harcot a consulok ellen. Pompeius és Crassus azonban ettől is félt. Tudták, hogy Cato a praetori tisztség birtokában egyenlő ellenfél lesz a consuli tisztség viselőivel, ezért először is gyorsan és anélkül, hogy sokan tudtak volna róla, összehívták a senatust, és keresztülvittek egy javaslatot, hogy a megválasztott praetorok azonnal foglalják el hivatalukat, és ne várják meg a törvényben megállapított várakozási időt, amely alatt törvényszék elé lehet állítani azokat, akik megvesztegették a népet. Midőn ezzel a határozattal biztosították magukat, hogy bíróilag ne lehessen őket felelősségre vonni, megbízható embereiket és barátaikat megszervezték és jelöltették a praetorságra, pénzzel vásárolták meg a szavazatokat és személyesen vezették a választást. De Cato erénye és hírneve ennek ellenére is győzedelmeskedett, mert a nép felháborodott arra a gondolatra, hogy szavazatával eladja azt a Catót, akit pénzért kellene megvennie a praetorságra; így aztán az első tribus rá adta szavazatát. Ekkor azonban Pompeius azt hazudta, hogy mennydörgést hallott, és a népgyűlést szégyenletesen feloszlatta; szokásban volt ugyanis, hogy az ilyesmit vészt hozónak tekintsék, és ne hozzanak határozatokat baljóslatú előjel esetén. Ezután ismét nagyobb méretű vesztegetéshez fogtak, a legderekabb polgárokat elűzték a Campus Martiusról, és Cato helyett erőszakos eszközökkel Vatiniust választották praetorrá.
501. oldal, Második kötet, Az ifjabb Cato (Osiris, 2005)
– Maga meg feladná, bolond szithan! Egyetlen, nyavalyás ítélet miatt! – téptem a hajamba. – Hát annyira visszavonhatatlan egy ilyen vacak? Itt nincs fellebbezési lehetőség, vagy nem lehet valami módon megváltoztatni a bíróság döntését? Biztos lehet valamit tenni! Mondjuk… megvesztegetni valakit? – ajánlottam óvatosan és elveim ellenére, de akkor éppen majdnem mindegy volt, mivel lehelek lelket szerencsétlen betegbe.
19. oldal
Mivel a hivatali posztokkal együtt járt a hatalom és a gazdagság, ezért a vetélytársak minden lehetséges eszközzel harcoltak egymás ellen. Bevett szokás volt a vesztegetés, a szavazatok megvásárlása, a rágalmazás, a megfélemlítés, a fizikai bántalmazás, sőt a gyilkosságtól sem riadtak vissza!
15-16. oldal
De miután Numantiát megsemmisítették, P. Scipio elbocsátotta a segélycsapatokat, s maga is úgy határozott, hogy hazatér, a tábor színe előtt fényesen megajándékozta és magasztalta Jugurthát, majd magával vitte sátrába, és négyszemközt arra intette, hogy inkább hivatalosan, és ne magánemberként ápolja a barátságot a római néppel, s ne szokjék hozzá a vesztegetéshez: veszélyes kevesektől megvásárolni azt, ami sokaké. Ha megőrzi jó tulajdonságait, a dicsőség és az uralom magától száll majd rá; ha elhamarkodva cselekszik, tulajdon pénze fogja romlásba sodorni.
63-64. oldal, Jugurtha háborúja (Magyar Helikon, 1978)