Vesemir személy
Idézetek
És ha már így szóbakerült a Vajákok Becsületkódexe, be kell valljam, ilyesmi sosem létezett. Geralt gyakran hivatkozott rá, hogy ezzel is igazolja az általa követett elveket, de ennek főleg az lehet az oka, hogy neki igazán nagy tehetsége van hozzá, hogy olyan ügyekbe keveredjen, amiket inkább messze el kellene kerülnie… de erről inkább majd máskor mesélek.
74. oldal
A vaják nem bírta ki. Elröhögte magát. Az előrehaladott kor és az ősz haj iránti tisztelet hirtelen teljesen elszállt belőle. Megint felröhögött. Aztán kacagott. Őszintén és fékezhetetlenül.
Az asztalnál ülő varázslók megkövült arcának látványa, ahelyett, hogy megfékezte volna, még jobban felvidította. Az ördögbe, gondolta, nem emlékszem, mikor nevettem utoljára ilyen őszintén. Talán Kaer Morhenben, jutott eszébe, igen, Kaer Morhenben. Amikor Vesemir alatt összetört a latrinán az elkorhadt deszka.
Ciri megállt Vesemir előtt. Nem igazán tudva, mit kezdjen a kezeivel, az övébe akasztotta hüvelykujjait.
— Ma nem tudok edzeni — recitálta a lány lassan és határozottan a teljes csöndben —, minthogy én… Én…
A varázslónőre pillantott. Triss rákacsintott, és közben úgy vigyorgott, mint valami csínyével elégedett csirkefogó, és a száját mozgatva odasúgta a betanult szöveget.
— Gyengélkedem! — fejezte be Ciri hangosan és büszkén, már-már a famennyezetig húzva az orrát.
Vesemir ismét megköszörülte a torkát. De Eskel, a drága Eskel nem vesztette el a fejét, és megint csak úgy viselkedett, ahogyan kellett.
— Ez csak természetes — mondta könnyedén, mosolyogva. — Érthető és nyilvánvaló, hogy az edzéseket felfüggesztjük a gyengélkedésed fennállásának idejére. Az elméleti foglalkozásokat is lerövidítjük, és ha rosszul éreznéd magad, elhalasztjuk azokat is. Ha pedig szükséged lenne valamiféle orvosságra vagy…
— Azzal én foglalkozom — szólt közbe Triss ugyanolyan könnyedséggel.
88. oldal
Whatever was happening in the world, the witchers did not want to know. In the evenings, consistently and determinedly, Triss guided the long conversations held in the dark hall, lit only by the bursts of flames in the great hearth, towards politics. The witchers’ reactions were always the same. Geralt, a hand on his forehead, did not say a word. Vesemir nodded, from time to time throwing in comments which amounted to little more than that ‘in his day’ everything had been better, more logical, more honest and healthier. Eskel pretended to be polite, and neither smiled nor made eye contact, and even managed, very occasionally, to be interested in some issue or question of little importance. Coën yawned openly and looked at the ceiling, and Lambert did nothing to hide his disdain.
Chapter Three
— Miről beszélsz?
— A gombák, amiknek a titkát úgy őrzitek — magyarázta a nő — tagadhatatlanul remek erőben tartják a lányt, és megerősítik az izmait. A gyógyfüvek biztosítják a megfelelő anyagcserét, és felgyorsítják a fejlődését. De mindez együtt, kiegészítve a gyilkos kiképzéssel, bizonyos változásokat idéz elő a testfelépítésben. A zsírszövetben. Ez egy nő. Ha nem nyomorítottátok meg hormonálisan, ne nyomorítsátok meg fizikálisan se. Lehet, hogy egyszer még haragudni fog rátok, amiért érzéketlenül megfosztottátok a női… attribútumaitól. Értitek, miről beszélek?
— Mi az, hogy — morogta Lambert pimaszul bámulva Triss mellét, amin megfeszült a ruha kelméje. Eskel krákogott, és majd’ felnyársalta a fiatal vajákot a tekintetével.
— E pillanatban — kérdezte lassan Geralt, aki szintén végigsiklott ezen-azon a tekintetével —, remélem, nem állapítottál még meg nála semmi visszafordíthatatlant?
— Nem — mosolyodott el a nő. — Szerencsére nem. Egészségesen szabályosan fejlődik, olyan a teste, mint egy fiatal driádnak, öröm nézni. De nagyon kérlek, tartsatok mértéket a gyorsítókkal.
— Megtartjuk — ígérte Vesemir. — Köszönjük az intelmet, gyermekem.
90-91. oldal