Vereesa Windrunner személy

Most, hogy minden kétséget kizáróan közelgett a halál órája, egy ősi dal szólalt meg a fejében, amelyet a testvéreivel olyannyira szerettek énekelni alkonyatkor, miközben a levendulaszínű árnyékok lassan mindent beburkoltak lágy köpenyükbe, a szél pedig az óceán és a virágok illatát sodorta a szárazföld felett. Akkor a világot nem emésztették gondok, és mindnyájan együtt voltak: ő, Alleria, Vereesa és a legfiatalabb testvér, Lirath.
Anar'alah, anar'alah belore, quel'dorei, shindu fallah na… A fényre, a nap fényére, nemeselfek, ellenségeink áttörnek…
A keze öntudatlanul is felemelkedett, megérintve a láncot, amelyet karcsú nyakában viselt. A legidősebb nővérétől, Alleriától kapta ajándékba, bár nem ő maga adta át, hanem az egyik hadnagya, Verana. Alleria ugyanis eltűnt: átlépett a Sötét Portálon, mivel megpróbálta elejét venni annak, hogy a Horda megismételhesse a rémtetteit Azerothon vagy bármely más világon. Sosem tért vissza. De mielőtt lment, beolvasztatta azt a nyakéket, amelyet még a szüleiktől kapott, és mindegyik húgának készíttetett belőle egy-egy nyakláncot, rajtuk az eredeti ékszert díszítő három drágakő egyikével. Sylvanas a zafírt kapta. Betéve tudta a medál vésett feliratát: „Sylvanasnak! Örök szeretettel, Alleria.”
Miközben várakozott, az ujjai a nyaklánc köré fonódtak, amelynek révén, mint mindig, most is érezte a kapcsolatot halott nővérével. Végül leengedte a kezét, és mély lélegzetet véve elkiáltotta magát:
– Támadás! Quel'Thalasért!

297-298. oldal, Tizenkilencedik fejezet (Szukits, 2021)

Az évszázadokig érintetlen tünde erődítmények alig néhány nap alatt estek el, valaha büszke lakóikat és védőiket úgy sorozták be a Veszedelembe, mintha mágiától érintetlen emberek lettek volna, akik tehetetlenül állnak az élőholt átkok és kórságok előtt. Maga Kveltalasz is alig néhány hétig állta a sarat; az elesettek és feltámasztottak között pedig ott volt Veréza szeretett klánjának java része, néhányan a családjából is e sorsra jutottak.
Ükapjától hallgatta végig a történetet, ahogyan egy kétségbeesett küzdelem során legyilkolta a saját fia, Veréza nagyapja, dögevővé változott tetemét.
Ugyancsak tőle hallotta, hogyan tépte szét öccsét az élőholtak éhes tömege, melyet saját bátyja vezetett, akit később a túlélő védők ellentámadása során égett el, a Veszedelem hátra maradt csapataival együtt. Hogy a szüleivel mi történhetett, azt senki sem tudta megmondani, de őket is halottnak gondolták.
Rónin nem mondta el, mert sohasem merte elmondani, hogy iszonytató szóbeszédet hallott Veréza egyik lánytestvére, Sylvanas felől. Veréza másik nővére, a nagyszerű Alleria hősi nevet vívott ki magának a második Háborúban. Sylvanas pedig – akit Rónin felesége egész életében utánozni próbált – eljutott a gárdavezetői rangig, és az áruló Arthas, Lordaeron néhai hercege ellen vezetett csapatokat.

A valaha szárnyaló reménységként számon tartott, ám később a Veszedelem és a Légió torz szolgájaként saját királyságát feldúló herceg Ezüsthold, a tündék fővárosa felé vezette seregét. Sylvanas minden összecsapás alkalmával feltartóztatta egy időre, és már úgy tűnt, hogy legyőzi Arthast.
Ám ahol a csoszogó hullák, gonosz vízköpők és borzalmas förtelmek elbuktak, ott a halottidézés sötét művészete tette lehetővé, hogy az áruló nemes elkerülje a végső vereséget.
A hivatalos változat szerint Sylvanas hősiesen helytállt, majd elbukott, miközben megaakadályozta, hogy Arthas serege lemészárolja Ezüsthold népét. A tünde vezetők – köztük veréza dédapja – azt állították, hogy a gárdavezér ugyanazon tűzben veszett oda, amely megsemmisítette fővárosuk felét.Testének nem maradt nyoma.
Veréza számára itt véget ért a történet, de a Kirintór kveltalaszi forrásai segítségével Rónin komor híreket szerzett, Syvlanas további sorsáról.
Egy félig eszét vesztett gárdista arról gügyögött, hogy vezérét elfogták, iszonytatóan megcsonkították és végül megölték, pusztán Arthas kedvteléséből.
Végül az őrült herceg felvitte a nő testét a sötét templomba és feltámaszotta, eközben megrontotta testét és lelkét.
A tünde hősnőt a gonosz hírnökévé változtatta, kísérteties, gyászoló fantommá, amely állítólag még mindig a város romjai között őrjöng.

Anar'alah, anar'alah belore, quel'dorei, shindu fallah na…. By The light, by the light of the sun, high elves, our enemies are breaking through…
Without her realizing it at first, her hand fluttered upward to close on the necklace she wore about her slender throat. It had been a gift, from her oldest sister, Alleria; delivered not by Alleria herself, but in her stead by one of her lieutenants, Verana. Alleria was gone, vanished though the Dark Portal in an attempt to stop the Horde from visiting their atrocities again on Azeroth and on other worlds as well.
She had never returned. She had melted down a necklace given to her by their parents, and made individual necklaces out of the three stones for each of the Windrunner sisters. Slyvanas's was a sapphire. She knew the inscription by heart: To Sylvanas. Love always, Alleria.
She waited, grasping the necklace, feeling the connection with her dead sister it always provided, then slowly forced her hand away. Sylvanas took a deep breath and shouted, „Attack! For Quel'Thalas!”

– Nos? – kérdezte Veréza türelmesen.
– Úgy tűnik… ikrek lesznek.
A nő arca felragyogott, és ha ez lehetséges egyáltalán, szépsége még tökéletesebbé vált:
– Ikrek?! Micsoda meglepetés! Milyen csodálatos hír! Annyira éreztem!
Kicsit fészkelődött a fakeretes ágyon. A karcsú, emberi szemmel nézve is formás gárdista várandós volt. […]
Alig néhány hónapja házasodtak össze, amikor Veréza felfedezte áldott állapotát. Mindketten nyugtalankodtak a jövő miatt, mert házasságuk nem csupán a történelmi ritkaságok közé tartozott, de ráadásul senki sem jegyezte még fel ember és tünde szülők gyermekének sikeres megszületését. Most pedig nem is egy, de egyszerre két életért aggódhattak.
– Nem hiszem, hogy megértetted, Veréza. Ikrek! Egy mágus és egy tünde ikrei!
De a nő arca továbbra is csak csodálkozó boldogságot sugárzott: – A tündérek ritkán szülnek, és csak nagyon-nagyon ritkán szülnek ikreket, kedvesem! Nagy dolgokra hivatott gyermekek lesznek!
Rónin nem tudta elrejteni kedvetlen arckifejezését:
– Tudom. Pont emiatt aggódom.

– Rendben van, elmegyek. El leszel magadban, amíg Jália megérkezik?
– Lőttem holtra orkot íjjal, alig száz méterről. Trollok, meg mindenféle démonok ellen harcoltam. Szinte beutaztam Azerothot széltében-hosszában. Igen, szerelmem, azt hiszem, tudok még feküdni itt egy kicsit, amíg Jália megérkezik.

„We are all that is left,” Vereesa said as if reading her thoughts. Sylvanas smiled a little. As the two middle children, they had always had a bond that set them apart from Alleria , the eldest, and Lirath, their only brother.
„A diplomatic choice of words,” she said.
Vereesa had come to a halt, peering out across the North See. „First Lirath, murdered by the orcs. Then Alleria, vanished in Outland. Why did you pick this place Sylvanas?”
„Why do you think, little sister?”
„To wound me. You choose a rendezvous site where the dead feel at home. Where the living are not welcome.” Then she amended, „Unless they have evil intentions.”
Sylvanas stiffened. „To wound you? Arrogant child!” She laughed without humor. „Did you not notice who clustered about you, sobbing and shrieking for their lives back? Those were my rangers! I died here!”
Vereesa winced. „I-I am sorry. I thought…you were used to…well…”
„Being the 'Banshee Queen'? The 'Dark Lady'?” Sylvanas spoke in an exaggerated tone. „It is better than rotting. at least now I have a say in what happens in the world.”

156. oldal