!

Ventus Tamara személy

Szilvási Lajos: Egymás szemében

Idézetek

>!
diosmonty

Nincs a levelében egyetlen szó sem arról, hogy szeret, mégis elbágyadok, akárhányszor olvasom újra. Mert tudom, hogy mi minden van a tartózkodásán belül. Szögletes, egyszerű, páncélszekrényben egy tonna rádium. Vagy nem is egy tonna, hanem az az egytized gramm, az a legértékesebb, amit madame Curie negyvenöt hónap alatt masszírozott ki, ahogyan a mikroszkopikus homokszemcse is időtlen idők után izzasztja ki a gyöngyöt a kagylóból. A Fábiánék hány nemzedéke, hány száz éven át lett egyre töményebb, mire végre Attila lett az eredmény?

Kapcsolódó szócikkek: Ventus Tamara
>!
Tinah

Átok képződmény az idő.

Tamara (Június 19. csütörtök)

Kapcsolódó szócikkek: Ventus Tamara
>!
Ninácska P

– Visszahívsz a kapuból, szeplős?
– Visszahívjalak?
Lelkesen bólintott.
– És mondjad azt is, hogy Szélkisasszony.
Mondtam.

233. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fábián Attila · Ventus Tamara
>!
zsana85

Negyedik általánosban Klári néni beírta az ellenőrzőmbe: „Tamara rengeteget fecseg” A papa visszaírt neki: „Hát még ha Tamara mamáját hallaná a tanító néni”

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ventus Tamara
Hirdetés
>!
Manni

Nem is olyan, amilyennek akartam, amióta ismerem. Klasszabb. Messze klasszabb. Ahogyan szól hozzám, ahogyan a kezében tartja a kezemet, ahogyan megcsókol, ahogyan odafog magához. Nem játssza meg a profi Hódító Vilmost, hogy imponáljon, nekem kell először megérintenem, hogy azután a kezemhez nyúljon, és mindig én csiholom ki belőle, hogy megcsókoljon, és mindig úgy ölel meg, hogy érzem – a karjából érzem! –, hogy vigyázni akar rám, védeni akar valami ellen. Minden ellen.

187. oldal, Tamara, Június 9. (Szépirodalmi, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: Fábián Attila · Ventus Tamara
>!
Ninácska P

Kedves Tomka! (Tamara+Szélkisasszony)!
Láttál te már napfölkeltét? Én ma láttam először. Készítsd föl magad, hogy egyszer majd irtóra hajnalban fölcsörgeted magad a vekkerrel, és ketten együtt megtekintünk egy nyári napfölkeltét.

376. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fábián Attila · Ventus Tamara