Velencei-tó helyszín

Fekete István: Téli berek
Sohonyai Edit: Macskaköröm
Schmidt Egon: Miért énekel a fülemüle?
Máté G. Péter: Láthatatlan Lények
Kőrösi Zoltán: Magyarka
M. Nagy Miklós: Ha nem is egy bomba nő…

Idézetek

Annamarie P>!

Megszűnt a korrekciós osztály is, Teri néni Anyát előbb a rendes tanításra osztotta be, aztán a megyénél közbenjárva segített neki az elhelyezkedésben, a Velencei tó partján, a domboldalon épült községben kapott szolgálati lakást, és a szomszéd faluban taníthathott.

101. oldal

Kőrösi Zoltán: Magyarka Család, regény

Kapcsolódó szócikkek: Velencei-tó
1 hozzászólás
_Tazi_ P>!

Egy újabb fárasztó napon vagyok túl. Tegnap délután itt volt Kati, és megbeszéltük, hogy elmegyünk hármasban (a kis Zsigával) a Velencei-tóra fürödni. Pakoltunk csomó kaját, plédet és törölközőt, aztán útnak indultunk. A kis Zsiga addig nyávogott, amíg a fülére nem tettük a walkmant. Hozta magával otthonról a Modern Talking kazettáját – szegény azért van megőrülve –, úgyhogy majd elhaltunk a szégyentől, amikor a vonaton időnként elkezdte énekelni, hogy: Seri seri lédi, takarító néni…

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Modern Talking · Velencei-tó · walkman
Cukormalac P>!

– Igen, szeretem az Annákat. Ja hocsu tyebja, Anna!
Úgy néz rám, mint egy idiótára. Én meg a nyakkendőmre néznék, de nincsen nyakkendőm, se félrecsúszott, se semmilyen, amiben ott lehetne Anna: de benne van a borban, az első mámorban, minden fagyiban, a körút minden megállójában, minden gombalevesben, ott van a Balatonban, a Velencei-tóban, ott van Frankfurtban, ahol nyaltuk a fagyit… ott van mindenben a hiánya, az annátlanság, az annavesztettség, az annalessness, a bezannasztnoszty…

372. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Balaton · bor · fagylalt · Frankfurt · gombaleves · mámor · nyakkendő · Velencei-tó
2 hozzászólás
Aligabacs>!

A táj sivárnak látszott, és a fehér mezőkön egyre nyargalt még a hó. A Velencei-tó jegére majdnem ráfeküdt a nádas, és Tutajos most hiába kereste az ismerős csónakot. Bikfic szintén erősen érdeklődött a kilátás iránt, ezért Bütyök maga mellé ültette a kíváncsi ebet, mire az egyik utas – egy középkorú, kesernyés egyén – megszólalt:
– Miért engedik a kutyát a padra? Oda emberek ülnek… ez nem marhavagon… No, nézd csak!
Bütyök azonnal letette Bikficet, mert Bütyök „jó fiú” volt Tutajos azonban – egy idő óta – nem volt „jó fiú”, ölbe vette Bikficet.
– Gyere, Bikfic, az ölembe szabad ülnöd, ide nem ülnek emberek.
Bikfic lelkesedésében képen nyalta Tutajost.
– Utálat! – mondta az akadékos útitárs. – Van magának esze?
– Nincs! – mondta Tutajos, és lábát behúzta a pad alá, mert Bütyök figyelmeztetően rálépett, aztán magához ölelte a kis kutyát.
– Puszi! Bikfic!
Bikfic ez irányban nem volt ugyan kioktatva, de boldog volt, és újra fültövön nyalta barátját.
Ezt – természetesen – Bikfic sohasem tehette meg, és Gyula utálkozott is erősen, de ezt a kellemetlen egyént a guta kerülgette, és Tutajos szerette volna, ha megüti egészen.
– Nem tűröm… nem tűröm ezt a disznóságot! – ordított az útitárs. – Hánynom kell, ha odanézek.
– Hát minek nézi? – mondta valaki a kevés utasból. — Én például utálom a kígyókat, hát nem is nézem meg a kígyóházat, pedig sokat járok az Állatkertbe. Én az állatóvodát nézem meg… Pedig én azért nem is hánynék a kígyóktól. Nagyon nehezen hányok… de azért nem nézem meg a kígyókat.
– Nem erről van szó… de ez a kölyök itt összenyalatja magát azzal a döggel, összefertőzi magát, és én mindjárt elhányom magam…
– Látja, ez szerencse – mosolygott a közbeszóló idősebb utas –, én például nagyon nehezen hányok. Nem tudok hányni. Pedig néha az ujjam is ledugom, sőt egyszer már a fogkefét is… persze nem olyat, amit használok… ledugtam, bizony jó mélyre, de hiába… Hova megy? – kiáltott a felháborodott utasra, aki lerántotta csomagját a hálóból, és kirohant a termes kocsiból.
A nehezen hányó, kedélyes utas erre átült a fiúkhoz.

110-112. oldal (Móra, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Velencei-tó
pepege>!

Úgy néz rám, mint egy idiótára. Én meg a nyakkendőmre néznék, de nincsen nyakkendőm, se félrecsúszott, se semmilyen, amiben ott lehetne Anna: de benne van a borban, az első mámorban, minden fagyiban, a körút minden megállójában, minden gombalevesben, ott van a Balatonban, a Velencei-tóban, ott van Frankfurtban, ahol nyaltuk a fagyit…ott van mindenben a hiánya, az annátlanság, az annavesztettség az annalessness, a bezannasztnoszty…

Kapcsolódó szócikkek: Balaton · bor · fagylalt · Frankfurt · gombaleves · mámor · nyakkendő · Velencei-tó
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Több mint másfél évtizedig nap mint nap jártam a Velencei-tavat. Evezős fiatalokat edzve,
oktatva eljutottam a tó legrejtettebb zugába is. Megismertem és megismertettem a tó élő-
világát, megcsodáltam a vízi világ rejtett életét, a nádasokban fészkelő madarakat, a csak
egészen közelről látható virágokat, kicsiny rovarokat, a szertelenül repkedő szitakötőket.
Aztán ez az időszak is elmúlt életemből, de nosztalgiázva, a tó utáni vágyamban minden
esztendőben vízi túrát szervezek barátaimnak.

Első kör a csárdában

Kapcsolódó szócikkek: Velencei-tó
Szelén>!

Az énekkel kombinált nászrepülés egyébként nemcsak a rivális távoltartására szolgál, egyes fajok akkor is így reagálnak, ha ember lép a revír területére. Gyakran megfigyeltem ezt a Velencei-tó mentén fészkelő kékbegypároknál éppen úgy, mint a Felső-Tisza ártéri erdeiben élő nagy fülemüléknél, amikor az addig hallgatag hímek nyomban erős éneklésbe kezdtek, mihelyt a fészkelőhely közelében felbukkantam. A karvalyposzáták ugyancsak erős énekléssel, hangos cserregéssel és nászrepüléssel fogadják a területükre tévedő embert, de így van ezzel még jó néhány más madárfaj is.

31-32. oldal, Miért énekel a fülemüle?

Kapcsolódó szócikkek: fülemüle · kékbegy · madárdal · Velencei-tó