Vaszilisza Petrovna (Vászja) személy

– Velem jössz, hogy találkozz a nővéremmel? Megígértem.
Morozko meglepettnek látszott.
– Menjek hozzá, mint az udvarlód, és kérjek tőle engedélyt? – kérdezte. – Változtat ez valamin? Lehet, hogy még rosszabb lenne.
– Mégis – mondta Vászja. – Különben én…
– Én nem vagyok ember, Vászja – mondta Morozko. – Semmiféle szentség nem köt, nem vehetlek feleségül a te istened vagy a te néped törvényei szerint. Ha megbecsülést szeretnél látni a nővéred szemében, arra hiába vársz.
A lány tudta, hogy igaza van. De…
– Akkor is szeretném, ha találkoznál vele – mondta Vászja. – Legalább… talán akkor nem fog engem félteni.
Csend lett, aztán Vászja észrevette, hogy Morozkót néma nevetés rázza. Sértődötten karba tette a kezét.
A télkirály kristályként ragyogó szemmel nézett a lányra.
– Nem valószínű, hogy bárkinek a nővérét meg tudnám nyugtatni – mondta, amikor abbahagyta a nevetést. – De megteszem, ha szeretnéd.

– (…) Nos, a te birodalmad a téli erdőben van, az enyém a tó kanyarulatánál. Talán közös birodalmat kovácsolhatnánk belőlük titokban, az árnyak országát, Dmitrij Oroszországa mögött és alatt. Mert mindig kell, hogy legyen hazája a csjertiknek, a boszorkányoknak, a varázslóknak és az erdő követőinek.
– Igen – mondta a férfi újra. – De ma este étel kell, hűvös levegő, tiszta víz és romlatlan föld. Gyere velem, Sznyegurocska. Ismerek egy házat a téli erdőben.

– Ők gonoszak – szólalt meg végre Szergej. – Ők a föld tisztátalan erői.
– Az emberek is gonoszak – vetette közbe Vászja szenvedélyesen. – És jók, meg mindenfélék. A csjertik olyanok, mint az emberek, és mint maga a föld. Néha bölcsek és néha ostobák, néha jók és néha kegyetlenek. Isten uralja az elkövetkező világot, de mi a helyzet ezzel itt? Az emberek kereshetik a megváltást a mennyben, de áldozhatnak a kemence szellemeinek is, hogy megóvják házukat a gonosztól. Hát nem Isten teremtette a csjertiket, ahogyan Ő teremtett minden mást is a mennyben és a földön? Széttárta a kezét.
– Ez a segítségem ára: esküdj meg nekem, hogy nem ítélsz boszorkányokat máglyahalálra. Esküdj meg, hogy nem átkozod ki azokat, akik áldozatot hagynak a kemencében. Adassék meg népünknek mindkét hit.
Dmitrijhez fordult:
– Mindaddig, amíg te vagy az utódaid ülnek Moszkva trónján. És – ekkor Szergej felé fordult – a szerzeteseid építsenek kolostorokat, emeljenek templomokat, és lógassanak fel harangokat. Mondd meg nekik is, hagyják, hogy az emberek mindkét hitüket gyakorolhassák. Az ígéreteitekért cserébe most belovaglok az éjszakába, és elhozom Rusz többi részét is, hogy a segítségetekre legyenek.