Vaszilisza Petrovna (Vászja) személy

Katherine Arden: The Bear and the Nightingale
Katherine Arden: The Girl in the Tower
Katherine Arden: The Winter of the Witch
Katherine Arden: A medve és a csalogány
Katherine Arden: A lány a toronyban
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája

Idézetek

KönyvekkelSuttogó>!

– And what is your work, Batyushka? – said Vasya. She had stopped eating blackberries. For an instant, her glance darted to the trees overhead.
Konstantin followed her eyes, but there was nothing there. An odd feeling crept up his spine. – To save souls. – he said. He could count the freckles on her nose. If ever a girl needed saving, it was this one. The blackberries had stained her lips and her hands.
– If God give me strenght, I will save you.
– I am only a country girl – said Vasya. She reached again into the blackberry bush, wary of thorns. – I have never seen Tsargrad, or angels, or heard the voice of God. But I think you should be careful, Batyushka, that God does not speak in the voice of your own wishing. We have never needed saving before.

140. oldal, 12. fejezet - The Priest with the Golden Hair (Del Rey, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Szolovej a világ végére is elvisz, ha azt kérem tőle. Elindulok a világba, Aljosa. Nem leszek senki menyasszonya, sem emberé, sem Istené. Elmegyek Kijevbe, Szarajba, Konstantinápolyba, meglátom a tengerbe bukó napot.
Aljosa a húgára bámult.
– Te tényleg megőrültél, Vászja.
A lány felnevetett, de szemét könnyek homályosították el.
– Teljesen – mondta. – De szabad leszek, Aljosa. Kételkedsz bennem? Hiszen hóvirágot hoztam a mostohaanyámnak, mikor meg kellett volna halnom az erdőben. […] Mondd meg őszintén, mi más vár itt rám, mint falak és börtön? Szabad leszek, és nem nézem, hogy mit veszítek.

372. oldal, A vég és a kezdet

Belle_Maundrell>!

Te voltál az, aki megmutatta, hogy több is van ebben a világban, mint a templom, a fürdőház és apám erdői. És én látni akarom mindezt. – A lány életteli tekintete valahova a férfin túlra szegeződött. – Mindent látni akarok! Számomra semmit sem tartogat már Lesznaja Zemlja.

67. oldal, 6. A világ vége

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell>!

– Mert nem akarok férjhez menni – fejezte be Vászja. A szavak furcsán hangzottak, már ahogy kimondta őket. A nők férjhez mentek. Vagy apácák lettek. Vagy meghaltak. Ezt jelentette nőnek lenni. De akkor ő mi?

67. oldal, 6. A világ vége

Kapcsolódó szócikkek: nők · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell>!

– Akkor nem foglak látni, igaz? – kérdezte. – Amikor eljő a tavasz.
[…]
Morozko felsóhajtott, szikrázó pillantása visszahúzódott.
– Semmi – mondta szinte saját magának. – Összerezzenek az árnyaktól. – Ismét a lány felé fordult. – Nem, nem fogsz látni – felelte. – Mert tavasszal nem vagyok.

278. oldal, 19. Maszlenyica

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell>!

– Az emberek és a csjertik megosztozhatnak ezen a világon.
– Nem tudunk! – csattant fel a vodjanoj. – Nem fognak megállni… a harangok nem hallgatnak el, az emberek pedig nem hagynak fel a fák kivágásával, a víz szennyezésével, és a feledés addig nem tűnik el, míg egyikük is életben marad.
– De meg tudunk! – ragaszkodott hozzá a lány. – Látlak. Nem fogsz elhalványulni.
– Te nem vagy elég.

172. oldal, 14. A vodjanoj

Kapcsolódó szócikkek: csjerti · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Velem jössz, hogy találkozz a nővéremmel? Megígértem.
Morozko meglepettnek látszott.
– Menjek hozzá, mint az udvarlód, és kérjek tőle engedélyt? – kérdezte. – Változtat ez valamin? Lehet, hogy még rosszabb lenne.
– Mégis – mondta Vászja. – Különben én…
– Én nem vagyok ember, Vászja – mondta Morozko. – Semmiféle szentség nem köt, nem vehetlek feleségül a te istened vagy a te néped törvényei szerint. Ha megbecsülést szeretnél látni a nővéred szemében, arra hiába vársz.
A lány tudta, hogy igaza van. De…
– Akkor is szeretném, ha találkoznál vele – mondta Vászja. – Legalább… talán akkor nem fog engem félteni.
Csend lett, aztán Vászja észrevette, hogy Morozkót néma nevetés rázza. Sértődötten karba tette a kezét.
A télkirály kristályként ragyogó szemmel nézett a lányra.
– Nem valószínű, hogy bárkinek a nővérét meg tudnám nyugtatni – mondta, amikor abbahagyta a nevetést. – De megteszem, ha szeretnéd.

319. oldal, 24. Fordulatok

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Már átkozott vagyok – mondta Vászja. – Isten és az ember minden törvénye szerint. De nem akarok egyedül lenni.

323. oldal, 24. Fordulatok

Kapcsolódó szócikkek: Vaszilisza Petrovna (Vászja)
chuchu>!

Morozko abban a pillanatban hagyta ott őt, amikor a hajnal megérintette az eget. De még mindig ott volt valami a jelenlétéből a hideg ködben, abban a néhány hópehelyben, mely az orosz sereg zászlóit fodrozó szél szárnyán szállingózott felfelé. Vászja úgy érezte, újra csapdába esett kettejük között: a medve harc felett érzett öröme és Morozko pusztítás felett érzett fájdalma között. A medve jelenléte és a télkirály távolléte között.

430. oldal, 34.fejezet - A fényhozó (Alexandra, 2020)

Manorian>!

Gyűlölte a medve felelőtlenségét, a kegyetlenségét, a nevetését, és annál inkább utálta, mert saját magában is felfedezett némi vágyakozást ezek iránt. Talán ezért. Nem tudta őt gyűlölni, mert ezzel azt kockáztatta, hogy saját magát is gyűlölni fogja.

31. fejezet - Mindenki Ruszból