Vaszilisza Petrovna (Vászja) személy

Katherine Arden: The Bear and the Nightingale
Katherine Arden: The Girl in the Tower
Katherine Arden: A medve és a csalogány
Katherine Arden: A lány a toronyban
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája

Idézetek

Belle_Maundrell >!

– De ha úr nem is lehetek, utazó igen. Ha Szolovej elvisz, el akarok lovagolni a világ végére. Láthatom a nyugati zöld területeket, a szigetet…
– Bujánt? – mormolta mögötte Morozko. – Ahol a hullámok a sziklás partot verdesik, s a szél a hűvös kövek és a narancsvirág illatát hordozza? Ahol egy tengerszürke szemű hattyúhajadon uralkodik? A mesék világát? Azt akarod?

281. oldal, 19. Maszlenyica

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Még sosem csókolták meg Vászját, így nem. Ilyen hosszan és… megfontoltan. A lány maga sem értette, hogyan, de Morozko mintha tanította volna őt. Na nem szavakkal: a szájával, az ujjai hegyével, olyan érzésekkel, amelyekre nincsenek szavak. Csak egy érintés, sötét és csodálatos, mely együtt lélegzik az ő bőrével.

283-284. oldal, 19. Maszlenyica

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell >!

– Szerencsés kölyök vagy – folytatta Kaszjan, újabb pillantást vetve Szolovejre. – Hogy ennyire szeret a lovad. Mit gondolsz, miért?
– A kása miatt – mondta Vászja. – Szolovej annak nem tud ellenállni.

288. oldal, 20. Tűz és sötétség

Kapcsolódó szócikkek: Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Réges-régen az emberek álmodtak meg engem, hogy arcot adjanak a hidegnek és a sötétségnek. Hatalommal ruháztak fel, hogy uralkodjak felettük. – A férfi tekintete elkalandozott, túl a lányén. – De… a világ továbblépett. Jöttek a szerzetesek a pergamennel és a tintával, a dalaikkal és az ikonjaikkal, és én összezsugorodtam. Mostanra már csak egy mese vagyok, amivel a rossz gyerekeket ijesztgetik. – A kék ékkőre pillantott. – Meghalni nem tudok, de elenyészhetek. Felejthetek, és engem is elfelejthetnek. De… még nem vagyok kész felejteni. Ezért egy emberi leányhoz láncoltam magam, akinek erő lüktet a vérében, és az ő ereje engem is újra erőssé tett. – Világos szemében kék fény villant. – Téged választottalak, Vászja.

350-351. oldal, 23. Észak ékköve

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Éjfél azt mondta, szerettél engem.
– Szeretni? – felelte az. – Hogyan? Hiszen démon vagyok, egy rémálom; minden tavasszal meghalok, és örökké fogok élni.
A lány várt.
– De igen – folytatta fáradtan. – Amennyire tudtalak, szerettelek.

404. oldal, 26. Tűz

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hunyd le a szemed! – suttogta a fülébe Morozko. – Gyere velem!
Vászja így is tett, és egyszeriben ő is látta, amit Morozko. Ő volt a szél, a füstlepte égbolton gyülekező felhők, a kemény tél vastag hótakarója. Semmi sem volt, és minden ő volt.
Az erő valahol a köztük lévő térben gyülekezett, valahol a tudata felvillanásai között. Nincs varázslat. Dolgok vannak. Vagy nincsenek. Túl volt azon, hogy bármit is akarjon. Nem érdekelte, hogy élni fog, vagy meghal. Csak érezni tudott, a készülődő vihart, a szél lélegzését. Morozkót maga mellett.

405-406. oldal, 26. Tűz

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Vincenza>!

— Hát nincs a világon több harcos? – kérdezte. – Több bátor nemes? Manapság már a hajadonokra bízzák a hősi feladatokat?
— Sohasem léteztek hősök – jegyezte meg halkan Vászja.

Kapcsolódó szócikkek: Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Lummina P>!

– Miért fából faragsz tárgyakat – kérdezte –, mikor jégből is tudsz puszta kézzel?
Morozko felpillantott.
– Áldjon meg az Isten, Vaszilisza Petrovna – szólalt meg, határozottan gúnyosan. – Vagy nem ezt kell mondani reggel? Azért faragok fából dolgokat, mert azok a dolgok, amikért erőfeszítést kell tennünk, sokkal valóságosabbak, mint azok, amik a puszta kívánságunk által jöttek létre. – A lány egy kicsit hallgatott, míg a hallottakon gondolkodott.

108. oldal, 8. fejezet - Két ajándék (Alexandra, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell >!

– Szeretem a gombát – mondta. – Keresel nekem rókagombát?

139. oldal, 11. A gombákról

Kapcsolódó szócikkek: gomba · rókagomba · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell >!

– Én mégis a jövőre fogok gondolni (…) Hogy emlékeztessen rá, hogy a jelen nem örökre szól.

181. oldal, 15. Távoli, különös országok

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jövő · Vaszilisza Petrovna (Vászja)