Vaszilisza Petrovna (Vászja) személy

Az a biztos őrület útja: miközben elrejtőzik saját természetének legsötétebb részei elől, azok, szem elől tévesztve őket, hatalmas méretűre növekednek, hogy aztán felfalják a személyiség többi részét. Tudta ezt a lány, ahogy a medve is.

407. oldal, 31. Mindenki Ruszból

– Akkor vigyázz rám. – A lány a férfi szemébe nézett. – Ránts vissza, amikor túlságosan a mélybe húz. Itt is egyensúlyt kell teremteni, Morozko, közte és közted, az emberek és a csjertik közt. Azért születtem, hogy a két hatalom között álljak… azt hiszed, hogy nem tudom?

33. A tél csúcsán

– And what is your work, Batyushka? – said Vasya. She had stopped eating blackberries. For an instant, her glance darted to the trees overhead.
Konstantin followed her eyes, but there was nothing there. An odd feeling crept up his spine. – To save souls. – he said. He could count the freckles on her nose. If ever a girl needed saving, it was this one. The blackberries had stained her lips and her hands.
– If God give me strenght, I will save you.
– I am only a country girl – said Vasya. She reached again into the blackberry bush, wary of thorns. – I have never seen Tsargrad, or angels, or heard the voice of God. But I think you should be careful, Batyushka, that God does not speak in the voice of your own wishing. We have never needed saving before.

140. oldal, 12. fejezet - The Priest with the Golden Hair (Del Rey, 2017)

Csinos ruhája és szépen font haja ellenére volt valami vadság a lányban. Úgy nézett ki, mint egy frissen befogott, és még csak alig-alig betört vadállat.

12. AZ ARANYHAJÚ PÓPA

– Te voltál az, aki megmutatta, hogy több is van ebben a világban, mint a templom, a fürdőház és apám erdői. És én látni akarom mindezt. – A lány életteli tekintete valahova a férfin túlra szegeződött. – Mindent látni akarok! Számomra semmit sem tartogat már Lesznaja Zemlja.

67. oldal, 6. A világ vége

– Mert nem akarok férjhez menni – fejezte be Vászja. A szavak furcsán hangzottak, már ahogy kimondta őket. A nők férjhez mentek. Vagy apácák lettek. Vagy meghaltak. Ezt jelentette nőnek lenni. De akkor ő mi?

67. oldal, 6. A világ vége

– Megmentetted az életemet az erdőben – mondta. – Kelengyét ajánlottál fel, eljöttél, amikor arra kértelek, hogy szabadíts meg bennünket a pópától. És most ez. Mit akarsz cserébe, Morozko?
Az mintha egy pillanatig gondolkodott volna.
– Jussak néha az eszedbe – válaszolta. – Mikor kinyíltak a hóvirágok, és elolvadt a hó.

77. oldal, 6. A világ vége

– (…) Fogalmad sincs, mibe keveredtél.
– Nem ez lenne az első eset – válaszolta Vászja átérzéssel.

152. oldal, 10. Család

– Akkor nem foglak látni, igaz? – kérdezte. – Amikor eljő a tavasz.
(…)
Morozko felsóhajtott, szikrázó pillantása visszahúzódott.
– Semmi – mondta szinte saját magának. – Összerezzenek az árnyaktól. – Ismét a lány felé fordult. – Nem, nem fogsz látni – felelte. – Mert tavasszal nem vagyok.

278. oldal, 19. Maszlenyica

– Szeretek úrfi lenni. Miért is születtem lánynak?
(…)
– Lánynak sem vagy éppen utolsó.

281. oldal, 19. Maszlenyica