Vaszilisza Dragomir (Lissa) személy
Idézetek
– Lissa nem szeretné – gondolkoztam el. – És én sem.
– Hát, mindenkinek kell néha olyasmit is tennie, amit nem szeretne. Erről szól az élet.
Bekapcsolt a csípősválasz-reflexem: – Mi vagy te, valami oktatóműsor?
Egy mosoly kísértete suhant át fiú arcán.
– Ha nem lennél olyan elmebajos, egész szívesen barátkoznék veled.
– Érdekes, én is pont ezt gondolom rólad.
164. Cristian-Rose
Amikor odaértünk az utolsó úti célunkhoz, egy ékszerbolthoz, szinte megkönnyebbültem.
– Tessék – mutatott Lissa az egyik tokra. – Itt a tökéletes nyaklánc a ruhádhoz.
Odanéztem. A vékony aranyláncon egy aranyból és gyémántokból készült rózsa függött. A gyémántokon volt a hangsúly.
176. oldal
Amikor befejeztem, Lissa megdörzsölte a szemét, és egy kicsit elkente a sminkjét. Erőtlenül elmosolyodott.
– Nem is tudom, mi hihetetlenebb: azok a dolgok, amiket elmondtál, vagy az, hogy te konkrétan elolvastál egy könyvet, hogy mindezt megtudd.
Elvigyorodtam, megkönnyebbülve azon, hogy poénkodik.
– Hé, én igenis tudok olvasni!
– Tudom, hogy tudsz. És azt is tudom, hogy egy egész év kellett neked A Da Vinci-kód kiolvasásához – nevetett Lissa.
159. oldal