Vaszilisza Dragomir (Lissa) személy

– Ó. Szóval nem tudod.
Megéreztem azt a figyelmeztető rándulást a kötelékünkben, ami arról árulkodott, hogy nem fog tetszeni, amit hallok.
– Mit nem tudok?
– Izé, hogy nem megy el. Egy darabig itt marad [Adrian].
– Muszáj elmennie – szálltam vele vitába. Tudomásom szerint az egyetlen ok, amiért egyáltalán idejött, Mason temetése volt, és még ezt sem értettem igazán, mivel alig ismerte Masont. Lehet, hogy csak a látszat kedvéért csinálta. Vagy hogy Lissát és engem molesztálhasson. – Egyetemre jár. Esetleg javítóintézetbe. Nem tudom, de biztos csinál valamit.

Lissa kimászott az ablakon, én pedig hangosan elkáromkodtam magam.
– Mi az? Mit láttál? – szólalt meg mögöttem egy hang.
Felpattantam fektemből, és bevertem a fejem a kocsi tetejébe. Hátranézve Christiant pillantottam meg, amint a csomagtartóból kandikál előre, a hátsó ülés mögül.
– Te meg mit keresel itt? – kérdeztem.
– Szerinted? Potyautas vagyok.

A szemem előtt ment végbe a csoda, és Alberta levegő után kezdett kapkodni. Christian sebei begyógyultak. A vére felszáradt. Az arcára visszatért a szín – már amennyi a morákon lenni szokott. Megrebbent a szemhéja, és ismét életre kelt a szeme. Lissára nézve elmosolyodott. Olyan volt az egész, mint egy Disney-film.

Ezután Lissa habozás nélkül járni kezdett Christiannel, a társadalmi következményekkel mit sem törődve. Amikor megláttam őket nyilvánosan, kéz a kézben, majdnem dobtam egy hátast. Úgy tűnt, Christian maga sem hiszi el a dolgot. A többi osztálytársunk túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy egyáltalán felfogják. Még arra sem voltak igazán képesek, hogy elismerjék a fiú létezését, nemhogy azt, hogy olyasvalakivel jár, mint Lissa.

– Igen, Róza. Tényleg akartalak. Még mindig akarlak. Bárcsak… együtt lehetnénk.
– Akkor miért hazudtál nekem? – dünnyögtem ismét.
Dmitrij lenézett rám ott a karjában. Hallottam, ahogy hangok és léptek érnek egyre közelebb.
– Mert nem lehetünk együtt.
– A korunk miatt, ugye? – kérdeztem. – Azért, mert a tanárom vagy?
Dmitrij ujja gyengéden letörölt az arcomról egy kiszökött könnyet.
– Részben azért – válaszolta. – Ugyanakkor… hát, te is, és én is Lissa testőrei leszünk egy szép napon. Mindenáron meg kell őt védenünk. Ha jön egy csapat striga, képesnek kell lennem arra, hogy közéjük és Lissa közé vessem magam.
– Azt tudom. Természetesen ezt kell tenned. – Megint fekete szikrák kezdtek a szemem előtt táncolni. Lassan veszítettem el az eszméletemet.
– Nem. Ha megengedném magamnak, hogy szeresselek, akkor nem elé vetném magam. Hanem eléd.

– De segítettél – mondtam neki. – Az utolsó dolog, amit az elájulásom előtt érzékeltem, te voltál és Lissa. – Hát, leszámítva a koponyákat, de azok említése megölte volna ezt a romantikus pillanatot.

Olyan hálás voltam, amiért Lissa rendben van, hogy elkerülte a figyelmemet az, amit Eddie már észrevett. -Hé, hol van Viktor és Robert?
Lissa vidám arca elkomorodott, és még Adrian is letörtnek tűnt.- A fenébe- mondtam anélkül, hogy további magyarázatra lett volna szükségem.
Lissa bólintott, tágra nyílt, zavart tekintettel.- Elveszítettük őket.