Vas István személy
Idézetek
Róma egyébként – Pista hiteles vallomása szerint – nem látta Cipit. Ő se Rómát. Ült a szobájában, háttal a Tiberisnek, s egy Evelyn Waugh-t fordított. Időnként elsétált a legközelebbi kocsmába, és megállapította, hogy Róma leginkább Kecskemétre hasonlít, csak ott jobb a sör.
342. oldal A bűvös vadász
– Kérlek, Ágnes jó költő és végtelen okos lány, de nagy költő akkor lenne, ha meg merné írni az asszonyi létét is. Csak annál sokkal hülyébben büszke és kemény és könyörtelen, nincs benne alázat, tudod.
– Te őrült, te barom! Fütyül ő az ilyesmire. Mit értesz te ehhez, te csak feleségül veszed a nőket!
348. oldal A bűvös vadász
Miért jövök folyton az írókkal? Megszokásból? Mert mindennél egyszerűbb levenni a polcról egy Mészöly-kötetet, és kikeresni, mit írt a városmajori gyilkosságokról? Gyönyörködni Vajda Miklós mondatainak iróniájában és eleganciájában, a szakmai nagystílűségben, amivel a nyilasokat megörökíti? Elmerülni Vas István Azutánjának érzékletesen megfestett világában? Felkutatni a csattanós ítéleteket Márainál?
Nem ezért csinálom. Egyébként Márai naplójában és verses naplójában se csak az ítéletek érdekesek, hanem mindig és mindenekelőtt az aktuális észrevételek rögzítése. Meg ahogy az író megfigyeli önmagát, amint megfigyel, ahogy olykor megítéli ítélkező önmagát is. Szükségem van például arra a feljegyzésre, hogy az író egy adott ponton azon veszi észre magát, hogy kezdi már unni a túlélők beszámolóit: túl sok az ismétlődés, folyton jönnek a nyilasok, elviszik a nagymamát, és megeszik a szilvalekvárt. És ebben természetesen benne van önmaga elítélése is, hisz a százegyedik elhurcolt nagyi és elzabrált gyümölcsíz is részvétre méltó, a lélek gyengeségére utal a reakció kifáradása.
307. oldal
Zoltán Gábor: Szomszéd 89% Orgia előtt és után
De a történetet végül mégiscsak Ottlik foglalja össze. mikor már Pesten beszámolunk neki.
– Hát megmenekültél, marha, mert az Úristen személyesen fordított egyet a gépezeten, hogy belenyúlhasson érted, azért a hülye fejedért, te utálatos elefánt!
– De Cipikém, miért utálatos? – háborodik fel Pista. – Az elefánt az nagyon kedves állat!
– Az hát. De te egy utálatos elefánt vagy!
Hiába, ezek nagyon szeretik egymást.
181. oldal Kalifátus Kordovában
A bizottság összeül, az Írószövetség tagjai sietnek ítélkezni a plagizátor felett, nem sorolom fel a nevüket. Az egyetlen Somlyó Gyuri az, aki nem hajlandó ebben részt venni. – Vas Pista nem lop, sajnálja, ez tekinthető szerencsétlen véletlennek, ő azonban kifejezetten nagy szellemek találkozásának érzi: ez volt a helyes megoldás, és mind a ketten megtalálták. Holta napjáig nem felejti ezt el Somlyónak Pista. Ma már nehezen értik meg, hogy mekkora kockázatot vállalt. Hős volt.
197. oldal "Mit akar ez az egy ember?"
Cipi Dickenst fordít iszonyú mennyiségben, ahogy Pista Thackeray-t, Györgyi összekavar valami ehetőt, gyönyörű porcelánból eszünk antik ezüsttel – istenien főz – anyaghiányban is. Közben boldogan hergeli Pistát, aki rábeszélte, hogy olvassa el A Karamazov testvérek-et – még soha nem olvasott eddig orosz regényt.
320. oldal A bűvös vadász
→ |
---|
Illyés Gyula hozza első kötetének, a Nehéz földnek első példányait, s dedikálja szép sorjában Kassáknak, Déry Tibornak, Fenyő Lászlónak és – némi habozás után – a kamasz Vas Istvánnak.
21. oldal, Félbarna Tapit, szűrve, habbal... (Osiris, 2005)
Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba 94% Séta a budapesti körutakon
Én Zoltánt nagyon jó költőnek tartom. Amit az élete utolsó éveiben csinált, az megint fantasztikusan szép volt, a betegségversei meg az öregségversei, a Meszelt égbolt kötet. Nagyon jó volt vele együtt lenni. Egészen más volt, mint Vas. Vasnak az eszét használta az ember – hogy ilyen rondán mondjam –, Zelknek a kedvességét, a báját, a linkségét. Varázsos volt. Mindenki imádta, a fiatal költők is, mind, nem lehetett rá haragudni, pedig hát becsapta az embert, meg kölcsönkért, meg amit akarsz.
88. oldal - III. Eligazítások és agyrémek