város helyszín
Idézetek
Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerűen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tűnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szűkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk, felnőtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt, a gyermekkor, amiből táplálkoztunk egy életen át.
55. oldal, Vércseppek a szemfenéken (Európa, 2011)
Nem a kiváltságlevél teszi a várost, ahogy a ruha sem az embert, hanem a viselkedés, a kultúra és a hagyomány. A könyv, amit olvasnak; a zene, amit játszanak és hallgatnak; az ima, ahogy elrebegik a hívők, és megvárják a kételkedők a végét; ahogy nem vágnak szavába annak, aki beszél; a zsebkendő, ahogy vasalják; öltöny, kalap, kesztyű, ha szegényes, kopott is, de tiszta; abrosz és teríték, a pohár csengése, a porcelán meg a nipp; a gesztus, amivel a hölgyet előreengedik; a korrektség, ahogy adósságot törlesztenek; az erő, amivel a sértés miatt elégtételt vesznek; a kimértség, amivel az ember elismeri, ha téved.
9-10. oldal
Vida Gábor: Senkiháza 93% Erdélyi lektűr
– Ez az, amit ez emberek a nagyvárosban nem látnak. Be vannak burkolva a zajba és a füstbe, bezárkózva a kis dobozaikba, amit háznak neveznek. Itt fönt kap levegőt az ember, és nem hallani, hogy a város csak beszél és beszél. Itt senki sem néz téged, egyedül csak Isten. Csak te vagy meg a fák, a madarak, a folyó, az égbolt meg a szabadság… Jót tesz a léleknek.
68. oldal
A jó modor a városból jön, a bölcsesség a sivatagból.
61. oldal, Első könyv: A Dűne (Kozmosz, 1987)
Tiszteld az utcát. Egy népet mindig arról ítélnek meg, hogy miként viselkedik az utcán. Ahol durvaságot tapasztalsz az utcán, ott durvaságot találsz a házakban is. És nézd meg figyelmesen az utcákat, ismerd meg a várost, melyben élsz; ha holnap a távolba kerülsz, örülni fogsz, hogy jól emlékszel mindenre, gondolatban végig tudsz menni minden utcán – a te városodon, a te hazádon – mely annyi évig egész világod volt, ahol anyád oldalán megtetted első lépéseidet, ahol az első benyomások értek, ahol kinyílt az eszed, ahol az első barátokra leltél. Ez a város neked jó anyád volt: nevelt, védett, szórakoztatott. Nézd meg hát az utcáit és a népét figyelmesen – és szeresd –, s ha valaki sértegeti, hát védd meg!
137-138. oldal - Utcán
– Magam sem igen tudom, mit keresek itt. A város az én világom, tudod – mélázott Magnus. – A fények, az állandó társaság, a jobbnál jobb italok. A hirtelen előbukkanó majmok teljes hiánya.
13. oldal
Úgy maradt el mögötte Bukarest, mint egy fájdalmas emlék, amelytől szabadulni kell, és amelybe örökre vissza fog vágyni, már előre félt attól az állapottól, hogy nem fogja tudni elmesélni otthon, nem lehet falun elmesélni, hogy milyen egy igazi város.
180. oldal