!

varjú állat

Czóbel Minka: Az erdő hangja
Fekete István: Búcsú
Bernard Malamud: A lakók
Móricz Zsigmond: Úri muri
Stephen King: Végítélet
Fekete István: Csí és más elbeszélések
George R. R. Martin: Varjak lakomája
Cserna-Szabó András: Puszibolt
Fekete István: Téli berek
David Mitchell: Szellemírók
Svend Fleuron: Tigrisivadék
Franz Kafka: Innen el
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Fekete István: Ballagó idő
Fekete István: Tüskevár
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Hans Christian Andersen: A Hókirálynő
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert
George R. R. Martin: Trónok harca
Carlos Castaneda: Don Juan tanításai
Fekete István: Lutra
Fekete István: Erdei utakon
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja
Percy Bysshe Shelley: Shelley versei
Kavabata Jaszunari: Hóország
Jónás Tamás: Kiszámítható józanság
Charles Frazier: Hideghegy
Bakó Ágnes: Fekete szivárvány
Donna W. Cross: Johanna nőpápa
Gerald Durrell – Lee Durrell: Durrell a Szovjetunióban
Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap
Balázs József: Fábián Bálint találkozása Istennel
Fekete István: Öreg utakon
P. G. Wodehouse: Valami sumákság
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Greg Iles: Huszonnégy óra
Bari Károly: A varázsló sétálni indul
Anna Enquist: A titok
Zdeněk Miler – Hana Doskočilová: A vakond télen
Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága… / Legenda a nyúlpaprikásról
P. C. Cast – Kristin Cast: A vad
Garaczi László: Arc és hátraarc
Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról
J. P. Szpangenberg: Egy természetbúvár feljegyzései
Schmidt Egon: Madarak Budapesten
Szvetlana Gyiniszlamova: Vízcsepp
Szecsődi Krisztián: Varjúkirály
Szabó T. Anna: Tatoktatok
Ian McDonald: A dervisház
Trux Béla: A templomos lovag
Komor Zoltán: Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya
Benedek Elek: Benedek Elek meséi és más történetek
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák
Márta Alex: Özséb
David Gemmell: A Hatalom utolsó Kardja
Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Kató Kóko (szerk.): Rejtőzködő tó
Christina Björk: Linnea's Almanac
Joseph Boyden: Az orenda
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
Marcus Sedgwick: Kísértetek és ketyerék

Idézetek

>!
amnaen

Ruby kijelentette, hogy igen nagy tiszteletet érez a varjak iránt, holott az emberek általában csak szidni szokták őket, és sok követésre érdemeset talál az életszemléletükben. Egyes madarak például, jegyezte meg rosszallóan, inkább elpusztulnak, de a világ kincséért sem ennének meg olyan ételt, amely nincs ínyükre. A varjak viszont azt szeretik, ami éppen adódik. Ruby csodálta ezeket a madarakat éles eszükért, és azért, mert hiányzik belőlük a gőg, kedvelik a vaskos csínyeket, és nagy ravaszságról tesznek tanúbizonyságot, ha harcra kerül a sor. Mindezek együtt alkotják a varjak géniuszát, amelyre szerinte az a legjellemzőbb, hogy erős akarattal igyekszik úrrá lenni az állat természetes hajlandóságán az ingerlékenységre és a melankóliára, amelyről gyászos tollazata is árulkodik.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: varjú
3 hozzászólás
>!
amnaen

A rózsa – tüskéivel és szirmaival – a lélek öntudatra ébredésének nehéz és veszedelmes ösvényét jelképezi. A csecsemő – aki fájdalom és vér közepette, sírva érkezik ebbe a világba – a mi nyomorúságos földi életünk jelképe, amelyet át- meg áthat az erőszak. A varjú – mert fekete, mert idegen és törvényen kívüli a madarak között, s mert szívesen lakmározik döghúson – azokat a sötét erőket jelképezi, amelyek örökké lesben állnak, hogy birtokukba vegyék az emberi lelket.

357. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csecsemő · rózsa · varjú
1 hozzászólás
>!
Cicu

Fekete folt tűnt fel előtte az ösvényen: egy döglött varjú. Ezen a télen még ezek az edzett madarak is pusztultak, mert az ő kemény csőrük sem tudta kikezdeni a dögök kopogósra fagyott tetemét.

Donna W. Cross: Johanna nőpápa Amikor nő ült Szent Péter trónusán

Kapcsolódó szócikkek: varjú
>!
Dora P

Öreg este volt, a kihalt Hétpecsétes utcára fehér szőnyeget terített a tél, a sarkon álló Kézmosó Pilátusból hóembert csinált, a járdán néhány átfázott varjú nézegette lábnyomát a szűzhóban.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: varjú
>!
vargarockzsolt P

Sok évvel ezelőtt himlő söpört végig az országon. Ezrek hullottak el. Az egészségesek menekültek, maguk mögött hagyva a fertőzötteket: ennyit mondva csak: „a sors elválasztja az élőket a holtaktól”. A madarak földjén, a hátrahagyottak közt élt egy tizenötéves fiú, akit Tarvának hívtak. A fiú lelke elhagyta a testét, és elindult délre, a holtak dűnéi közt.
Amikor a fiú megjelent a Pokol kánjának jurtája előtt, az uraság meglepve kérdezte tőle:
– Miért hagytad ott a testedet, amikor az még lélegzett?
Tarva így felelt:
– Uram, az élők lemondtak a testemről. Én késedelem nélkül a színed elé siettem, hogy hűséget esküdjem neked.
A Pokol kánjának megtetszett Tarva engedelmessége, és így szólt:
Én pedig úgy döntöttem, hogy a te időd még nem jött el. Vedd a leggyorsabb lovamat, és térj vissza uradhoz, a madarak országába. Mielőtt elmégy, választhatsz valamit a jurtámból. De vigyázz! Odabent találsz vagyont, szerencsét, bájt, önkívületet, bánatot és siralamat, bölcsességet és vágyat, megdicsőülést… Mondd, melyiket választod?
– Uram – felelte Tarva – , én a történeteket választom.
Tarva bőrtarisznyájába dobta a történeteket, felpattant a Pokol kánjának leggyorsabb lovára, és visszatért délre, a madarak országába. A testéhez érkezve látta, hogy egy varjú kivájta a szemét. De Tarva már nem mert visszatérni a holtak dűnéi közé, mert félt, hogy az hálátlanság lenne a kánnal szemben. Tarva visszavette hát a testét, felállt, és vaksága ellenére száz évig élt. Száz éven keresztül járta Mongóliát a Pokol kánjának lován, az Altaj hegységtől a távoli nyugatig, délre a Hentij-nurú folyóitól a Góbi sivatagig. És mindenhol mesélte a történeteit, megmondta a jövőt, és megtanította a törzseket földük eredetére. Azóta mesélnek a mongolok történeteket.

185-186. oldal, Mongólia

Kapcsolódó szócikkek: varjú
4 hozzászólás
>!
LiloHari

Néma csönd volt, csak egy pár szemtelen varjú szólongatta egymást az ágakon. Vattacukorhoz hasonló gyapjas felhőkben szállongott a virágpor.

Kapcsolódó szócikkek: varjú
>!
egy_ember

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Hirtelen mindenki ásni kezd, előveszem a hátamra szerelt ásót. Atomvillanás jobbról! Elképzelem a villanást, a mennybolt föltekeredik, a fák elfekszenek egy irányba, víztölcsérek emelkednek, majd minden lenyugszik, hideg fény terül a tájra. Rácz főtörzs fölöttem áll, kezét a szíján pihenteti, arcán kigyúlnak a forradások, és azt mondja: Leharapom a faszát, és szembeköpöm vele! A lövészteknőmnek nincs mélysége, lényegében kétdimenziós, síkszerű, nem benne, hanem rajta fekszem, kidomborodok. Gyerünk, mondja, lapos kúszás. A szemüvegemen izzadságcsíkok, egy bokrot látok, odáig szeretnék eljutni, de a kabát a lábamra csavarodik. Oldalt kezdek gurulni, mint a kommandósok, az ásóm recsegve letépi a vegyvédelmi kabát kámzsáját. Rácz főtörzs tátott szájjal mered rám. Lapos kúszás helyett hengeredés, és pont az atomvillanás felé, és közben leselejteztem a vévékabátot.
Varjú károg a mező fölött, szürke ég, a természet ebben a nagy kavarodásban is tovább intézi az ügyeit. Rácz főtörzs valami olyasmit hörög, hogy letekeri a fejem, és beleszarik a nyakamba.

36. oldal (Magvető, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: varjú
7 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Azt mondja a magyar példabeszéd:
Ezer varjú ellen elég egy kő.
Tiszta igazság. Egy kőhajintástól felriad a fekete sereg és tova száll. Ha a madár kártételben van, ha megszállotta a zsenge kukoriczát, bizony tíz követ sem sajnál az ember tőle; riasztja, a mint birja. De megváltozik ám a sor, mihelyt a szántás ideje elkövetkezett. Ekkor ugyanaz a varjúmadár másokkal is kedves társa a szántóvető embernek, mert hasznos munkát végez oly szorgalommal, a minő éppen csak madártól telik.
Úgy, a mint az eke vasa belehasít az anyaföldbe és szép sorban fordítja a rögöt, a varjú, a csóka, de még a tolvaj szarka is az eke nyomán halad; okosságtól fénylő szemmel kilesik ezek a csimazt, a kukaczot; nincs az a pajod, a mely kikerűlné a madár figyelmét; ide is vág, oda is vág és megszedi a begyét a szántóvető legnagyobb ellenségeivel: a bogársággal, mely csimaz, pajod, kukacz alakjában vájkál, de nyugszik is a földben, hogy a mikor ideje megjött, kibujjék s folytassa életének pályáját, melynek javarésze kártétel.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: varjú
4 hozzászólás
>!
Delena

Egész éjjel nem tudtam aludni egy ostoba varjú kár! kár! károgása miatt.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: varjú
>!
Epilógus

A varjú rossz ómen, nyúlbabona szerint. Viszont kényszerű szövetségese a nyúlnak minden madár. Veszély közeledtét leghamarabb jelzi a légi posta.

193. oldal, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1982

Kapcsolódó szócikkek: nyúl · varjú