Vári Lóránt (Lóri) személy
Idézetek
– Jézusom!!! – sikoltotta Bernadett, és örömében ráugrott Zsombira, aki még fel sem foghatta a dolgokat, már össze is csuklott a vízilabdás lány alatt, Lóri pedig a kicsi a rakást érzékelve rájuk ugrott. Titanilla tanárnő elképedve rohant oda hozzájuk, és mellettük ugrálva üvöltötte, hogy ötöst dobott, miközben a kereplők olyan hangosan szóltak az ünneplő közönség soraiból, hogy a bükki erdőben lévő összes madár egyszerre repült fel.
433. oldal
– Hogy mikor bandáztunk össze? Lássuk csak. Ja, megvan. Amikor megalakítottuk a „Kivel cseszett már ki Máté” klubot. Többen beléptek, mint gondoltuk volna – vigyorgott rá Lóri.
207. oldal
– Haver, bármit megadok, ha ezt elintézed – közölte Karesz, és az egész sötétzöld csapat lélegzet-visszafojtva várta a reakciót.
– Miért kérnék bármit? Spanok vagytok, szóljatok, aztán segítek, ha tudok – felelte egyszerűen, és óvatos mosollyal figyelve Lórit őszintén sajnáltam, hogy eddig nem ismertem meg a suliban jobban. Nála önzetlenebb és egyenesebb emberrel még nem igazán találkoztam. Nem csoda, hogy ennyien kedvelik.
– Figyeljetek már. Én egy jókedvű gyerek vagyok, de kezd elegem lenni ebből az egészből. Nem szoktam hozzá ehhez a rengeteg veszekedéshez. Mi a franc folyik itt? De komolyan. Eljöttem erre a versenyre tök pozitívan, meg akkor is, ha éppen nyári szünet van, és simán csapathatnám valahol máshol. De nem, én eljöttem, mert gondoltam, fain lesz. De ez minden, csak nem fain.
73. oldal, 3. fejezet (L&L, 2018)
– Hanna matekos – mutatott rám Lóránt. – Zsombi legózgat… -egyszerűsítette le, mire a sárga csapat felröhögött, Zsombor pedig elvörösöve megrázta a fejét.
-Elnézést, de ez így pontatlan. Országos robotikaversenyt nyertem a legórobot-programozásommal – magyarázta meg.
– Oh – kerekedett el a srác szeme, és a csapattársai is abbahagyták a nevetést.
– Az erőnléti feladatokhoz a lányok közül tehát Bernadettet választottuk, a fiúk közül pedig…
[…]
– Vári Lóránt, téged ér a megtiszteltetés.
– Óriási! Köszi mindenkinek – bólogatott szélesen mosolyogva.
– A tanári karral nem pontosan tudtuk megállapítani, hogy mit sportolsz, de szemmel láthatóan kidolgozott izomzattal rendelkezel, így aztán…
– Gyúrok – segítette ki az igazgatót.
– Nagyszerű, tehát…
– És a lábnapot sem hagyom ki soha – magyarázott tovább.
– Csodás – mosolygott kínosan az igazgató.
– Nézze meg a vádlim – fordított hátat hirtelen Lóránt sortjában, és megfeszítette a lábát.
17-18. oldal, 1. (L&L, 2017)
– Gondolom, ez nem én vagyok – suttogta Zsombor szórakozottan, és a
kijelentésére mindannyian elmosolyodtunk. A kilencedikes fiú egyébként is
fiatalabb volt nálunk két évvel, de külsőleg talán még a korosztályánál is
éretlenebbnek tűnt. Az ember simán általános iskolásnak nézte volna kölyökarca,
alacsony termete és sovány alkata miatt.
– Valóban nem – felelte az igazgató kedvesen, és tekintetével megkereste
Lórántot. – Vári Lóránt, téged ér a megtiszteltetés.
– Óriási! Köszi mindenkinek – bólogatott szélesen mosolyogva.
– A tanári karral nem pontosan tudtuk megállapítani, hogy mit sportolsz, de
szemmel láthatóan kidolgozott izomzattal rendelkezel, így aztán…
– Gyúrok – segítette ki az igazgatót.
– Nagyszerű, tehát…
– És a lábnapot sem hagyom ki soha – magyarázott tovább.
– Csodás – mosolygott kínosan az igazgató.
– Nézze meg a vádlim – fordított hátat hirtelen Lóránt a sortjában, és
megfeszítette a lábát. Így aztán valamennyien gyönyörködhettünk a fiú
kidolgozott vádlijában.
– Köszönöm, hogy megmutattad, de most már fordulj vissza szépen – kérte az
igazgató.
– Ja, jó – vigyorgott Lóránt, és visszafordult. – Láttad te is, Hanna? – kérdezte
tőlem.
– Láttam – biccentettem.
– Tudod, hogy van ez. Mindig kell pár nap lábnap. Ez a mottóm – mesélte.
– Ühüm – bólogattam.
– Ezt amúgy én találtam ki. Nézd meg az Instán, #párnaplábnap.