Varen Nethers személy

316. oldal

– Nem lehet, hogy tényleg te vagy az – mondta. – Tudom, hogy nem.
– És miért nem? – kérdezte Isobel bánatos mosollyal. – Úgy értem, te nem találod romantikusnak a gondolatot, hogy a szerelem legyőzheti a halált?

263. oldal

478. oldal Enyhülő bánat

– Úgy értem, ki lehet szedni a szőkeséget a gótból, de a gótságot nem lehet kiszedni egy szőkeségből- folytatta Gwen, és beleharapott az egyik kekszbe.

381. oldal

Csak egy másodperce volt. Csak egy lélegzetvételnyi ideje. Érezte.
– Szeretlek – mondta a lány.
Mert ha a szavai nem is tudják megállítani azt, ami készül, ez volt az első és egyetlen fegyvere.
– Tudom – felelte Varen, és Isobel meglepetésére elfordult. – Ezért mentél el.

160-161. oldal

[…] – Ó, ez annyira jól néz ki – mondta Gwen, Isobel tányérjára mutatva a pudingos kanalával –, nekem is pizzát kellett volna választanom ma. Azt még megeszed?
    – Igen! – csattant fel Isobel, azzal elhúzta a tálcáját Gwentől, és újra felvette a pizza szeletet. Abban a pillanatban, amikor bekapott egy hatalmas falatot, hosszú árnyék vetődött az asztalukra.
    – Próbálod megdönteni a saját rekordodat? – szólt egy halk hang. A pizza kicsúszott Isobel kezéből, arccal a tányérra, álláról csöpögött a szósz. Fogta a gombóccá gyűrt szalvétáját, és a szájához nyomta, miközben próbálta leerőltetni a falatot egészben.

259. oldal

Isobel felismerte az arcokat és a hangokat. Még a lélegzete is ugyanolyan érzés volt. De tudta, hogy álmodik. Abban a pillanatban tudta, ahogy meglátta őt.
Mert meglátta.

40. oldal

-Helló, Gwen! – köszönt oda a lánynak Varen.
-Üdvözlöm Ősötétsége! – viszonozta a lány mély meghajlással a köszöntést

262. oldal

– […] És ne legyél annyira beijedve, az a tapasztalatom, hogy ezek az ijesztő fickók tudják, mit csinálnak – kacsintott Gwen, majd kezét tölcsérszerűen a szája elé téve, mint egy hangos beszélőbe, úgy szólt bele, és mondta, hogy: – És csak akkor harapnak, ha hagyod!

251. oldal

43. oldal