várakozás fogalom

Vak a vágy, és süket a várakozás. A léleknek ezek a részei nem tudnak elválni egymástól, nem tudnak egymással elvegyülni, és nem tudnak egymással összefonódni. Ketten kétfelé húzzák az élő testét. A várakozás arra kér haladékot, amit siettet a vágy. […] A vágyakozás megállít, a vágy elragad. A majd hiába lesi a most szavát, a most nem láthatja a majd tekintetét. […]
De a várakozás sem rózsásabb ennél. Miként a vágy, ez is tárgyat keres magának. S ahogyan a vágynak a szomjúság, a várakozásnak a remény lesz az első és az utolsó szava. Megvárom, míg vége lesz, ez az egyetlen reményem, így beszél magához az ember. Ha azonban vége, akkor ezzel együtt a reménye is eltűnik. Ha pedig eltűnik, akkor a várakozásnak végtelenné és reménytelenné kell változnia ettől a tudástól.

Ünnepi színjátékok - Útvesztő

    Miért van az, hogy mindig csak várni kényszerül az ember, miért van az, hogy az idő egyetlen értelme a múlása legyen?

150. oldal, Sorba ültetett diófák a pajta előtt (Kalligram, 2009)

A várakozás sivársága, gondolta. Az ember csak egy darabig képes várakozni. Aztán fölébe kerekedik a várakozás, és maga alá gyűri.

300. oldal (Kozmosz, 1987)

Megnősülhettem volna újra, még fiatalon. A gyülekezet azt szereti, ha a papja nős, úgyhogy bemutattak minden unokahúgnak és sógornőnek százmérföldes körzetben. Visszatekintve hálás vagyok ilyen-olyan vonakodásomnak, amely miatt egyedül maradtam mindaddig amíg anyád nem jött. Innen nézve úgy tűnik, mintha a mélységes sötétségben valami csoda készült volna. Tehát joggal emlékezem erre a korszakra úgy, mint áldásra, illetve magamra úgy, mint aki bizakodva vár, jóllehet fogalmam se volt mire.

82-83. oldal

Elhatároztam, hogy várok. Mi mást tehettem volna? Vártam! A mai civilizáció már hadilábon állt ezzel az elavult fogalommal. Már régen megszabadította az embert a várakozástól. A szolgáltatások, a közlekedés hihetetlen gyorsasága szinte már kizárta az időt.

90. oldal, Whyte - a művész

Ha jelen vagy, sosincs szükséged arra, hogy bármire is várj.

58. oldal

Ha valamit nem értek, az az egyik legrosszabb, a másik a várakozás.

172. oldal (Aszfalthoz csapódó fejek)

A gyerek jellemét építi, ha valamire várnia kell; megismerteti vele önnön belső erejét, a kivárás erejét….
A kivárás pórázon tartja az akaratot, szembefordul az azonnali kielégüléssel…
…ráadásul bármilyen tevékenység, amit a gyerek vár, automatikusan „nagyobbat is szól”!

222. oldal

Sokan mondták már én előttem, hogy azon órák, miket boldog várakozásban töltünk, édesbbek a bekövetkezett élvezetnél is. Az első esetben mi alkalmazzuk képzeletünket a valóhoz, utóbb pedig a való azt nyujtja, mire egyedül képes.

60. oldal, Első kötet, Tizedik fejezet (Franklin-Társulat, 1878)

Az, akinek hatalma van, nem vár. Csak az vár, akinek nincs hatalma. De mire vár a rabszolga? Hegel azt mondta, hogy a tanítvány a mesterének a halálára vár. […] Ha sokat várunk, mire várunk? A halálra. Mindannyian várunk a halálra.