Vanília Periwinkle (Babú) személy
1 hozzászólásIdézetek
Jim nagyon hálás volt Vaníliának ezekért a naplókért. Amikor visszatért,a legnagyobb szomorúságot pontosan az okozta, hogy ilyen sok évet kellett nélküle leélnie, és nem látta őt felnőni saját világában, a barátai és a családtagjai között. Szerencsére Babú ezeket az értékes éveket, gyermekkorát, egyik napot a másik után mind-mind megőrizte, feljegyezte.
– És meg… meghalt? – Babú érezte, hogy lábai elgyengülnek.
– Hát tudod – mondta McDoc szomorúan – már ezeréves is elmúlt! Nagyon sajnálom, mert csak kevés a hozzá hasonló. Ha arra gondolok, mi mindent látott… ezer évet a történelmünkből. De hát sajnos ilyen az élet. Szereted a bükkfákat, ifjú Periwinkle?
– Igen – válaszolt szomorúan a kislány.
Mindketten folytatták útjukat.
– Úgy érzem magam, mintha elvesztettünk volna egy jó barátot – dünnyögte Flox lehorgasztott fejjel.
De már túl késő volt. Vanília elvörösödött, mint a paradicsom.
– Nem tudod, hogy ha izgatott, akkor nem képes uralkodni a varázserején? – szidta Pervinka. – Most aztán mindent eperré és mézzé varázsol majd.
25. oldal
Szándékosan csinálod, és valójában élvezed.
215. oldal