Vanília Periwinkle (Babú) személy

Elisabetta Gnone: Az ikrek titka
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma
Elisabetta Gnone: Grisam kapitány és a szerelem
Elisabetta Gnone: Flox őszi bolondságai
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!
!

Vanília♡

!

Vanília Periwinkle

!

Babú

!

Vanília és Pervinka

!

Vanília és Jim

!

Vanília & Jim

1 hozzászólás

Idézetek

Ingryd>!

– Él? – lépett közelebb Babú.
– Persze hogy él, te bolond. Hiszen tündér!
– Egy vérig sértett tündér! Szerintem szóba sem áll veled többé, és igaza van!

45. oldal

Ingryd>!

– Repülök? Most repülök? – kérdezte csukott szemmel.
– Nyisd ki a szemed, te hibbant, és nézd meg magad! – nevetett Babú.
Pervinka két méter magasan volt a föld felett, és úgy lebegett, mint egy szentjánosbogár.
– REPÜLÖK! REPÜLÖÖÖK! – kiáltotta boldogan.

203. oldal

Light_House>!

Tomelilla jól elmagyarázta nekem: egyikük Fény, másikuk Sötétség, de vérükben és szeretetben egyek. Vanília és Pervinka képviselte mindazt, ami ellen a Rettenetes 21 örök idők óta harcol: az Egyensúlyt és a Harmóniát. Az életet.

10. oldal

SophieOswald>!

A házat finom faillat lengte be, de elég volt egy figyelmesebb szippantás a levegőből, hogy kiderüljön, minden helyiség sajátos aromát áraszt: a konyha például alma- és juharillatú volt. A lányok szobájában a kihegyezett ceruzák és epres kakaóvaj illatát lehetett érezni. Cicero úr dolgozószobájának jó könyvszaga volt, a nappalinak konyakaromája, Tomelilla szobájában pedig frissen mosott ruha illata érződött.

18. oldal

cz_lili99>!

A lányok éppen akkor születtek, amikor Fairy Oakba érkeztem.

(első mondat)

Adrirawia>!

[…] Ha pedig valaki megpróbál bejönni a szobánkba, kolibrivé változtatom! – mondta.
– Helyes! Én pedig hamuvá! – folytatta a nővére.
– PERVINKA! – kiáltottam elképedve.

183. oldaldal

Sozora>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Önkéntelenül visszagondoltam arra a tizenkét órára, ami elválasztotta őket születésükkor: a sors az első naptól kezdve különbözőnek szánta őket. Majd néhány évig lehetővé tette, hogy életük párhuzamosan haladjon. Most aztán újra elválasztja őket egymástól. Egyformák voltak, de ellentétes erők rejlettek bennük: fény és sötétség, mint az érem két oldala. Örökre egymáshoz kötve, de örökre el is választva a másiktól.

205. oldal

csinálok_egy_új_tagságot_P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Csak órák kérdése a dolog, akár már holnap…
– Tudom – bólogattam. – Tudom.
– De legalább Babú boszorka – sóhajtott egy nagyot.
– Úgy tűnik, igen.
– És repült.
– Bizony!
– Most először.
– Hát, nem egészen.
– NEM EZ VOLT AZ ELSŐ ALKALOM? – kiáltott fel Tomelilla, és ismét rám szegezte a tekintetét.
– Há… hát, nem igazán. Szóval, nem egészen…
– ÉS MÉGIS MIKOR REPÜLT ELŐSZÖR?
– Ta… talán néhány évecskével ez előtt? Lássuk csak…

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Feli · Lalla Tomelilla · Vanília Periwinkle (Babú)
SophieOswald>!

Beszélgetés közben kiderült, hogy számtalan dolog van, amit mindketten szeretnek: az állatok, a kék virágok, a szél, a színes ceruzák, a romos várak…

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Shirley Poppy · Vanília Periwinkle (Babú)
Light_House>!

A gyászmenet lassan elindult, és elhagyta a Teret. Tölgy egyik ágával finoman végigsimított a koporsón, mielőtt a szekér ráfordult volna a hegyek felé vezető útra, az ősi temető irányába, ahol azok pihentek, „akik korábban éltek”. Néhányan a nagyon idősek közül, vagy akik nem tudtak járni, az ablakból figyelték a Kapitány utolsó útját. A férfiak fedetlen fővel, az asszonyok szívükre tett kézzel.
Amikor a hatalmas kaput kitárták, hogy a szekér áthaladhasson, néhány anyuka, köztük Dahlia is, aggódva tekintgetett körbe. Abban a pillanatban egy gyerek bukkant fel az egyik kis utcából, és gyorsan, mint a nyúl, megelőzte a menetet és a szekeret. Ugyanígy tett Vanília és Grisam, majd Tommy Corbirock és a testvére, Francis, Acanti és testvére, Cloudy, Celastro és Melissa Buttercup, Ruth és Rhiannon Biggerwalton, a kicsi Sophie, akit Ökörszem vonszolt… A temető felé szaladtak a behavazott kavicsos úton, hogy megelőzzék az ő Kapitányukat. És mindannyian ugyanazt cipelték.
Amikor az ódon, fekete kapu elé értek, kitárták, és egy hang nélkül tökéletes sorfalat álltak a gyalogút két oldalán.
Amikor a szekér felbukkant az utolsó emelkedőnél, kiáltás visszhangzott a kristálytiszta levegőben:
– VIII…GYÁZZZ!
Kop-kop! – csattantak a kis sarkak.
– WILLIAM TALBOOTH KAPITÁNYNAK TISZTELEGJ! – kiáltotta büszkén Grisam.
Ezekre a szavakra evezőlapátok ünnepélyes sora emelkedett a levegőbe végig az út mentén. Egy evező minden egyes arcocska előtt.
Komoly arccal, mozdulatlanul vártak, amíg a szekér elhaladt, és közben Billie Ballatel fújta a búcsúindulót.

175-176. oldal