vámpírvadász személy

Ha létezett a vámpírészleléseknek jellegzetes helye és ideje, akkor az Kelet-Európában volt, a 18. században. Vámpírőrület söpört végig a kontinensen, és a sírok felnyitása, a bennük lévő hullák átdöfése gyakori tevékenységgé vált. Ez az őrület nem korlátozódott néhány különcre, még kormányzati tisztviselők is bekapcsolódtak a vadászatba. Érdemes megjegyezni, hogy a vámpírőrület a felvilágosodás korában ment végbe.

13. oldal

A Császár uralkodóhoz méltó torokköszörülést eszközölt.
– Jóember, minden pillanatért, amíg feltart bennünket, emberi szenvedéssel kell fizetni.
Az őr úgy gondolta, most éppen megfenyegették, vagyis remélte, mert akkor előveheti a fegyverét, és a keze már indult is a pisztolytáska felé, amikor csörgött a telefon a kapusfülkében.
– Maradjanak itt – utasította a vámpírvadászokat. Felvette a telefont, bólintott, majd a Marina Boulevard felé nézett, ahol egy barna Dodge parkolt. Letette a kagylót, és kijött a fülkéből.
– Bemehetnek – mondta, csöppet sem örömmel. Megnyomott egy gombot, a kapu felemelkedett, és az Állatok bementek. A Keleti Öböl felé vették az irányt. Két perc múlva a barna Dodge odaállt a kapuhoz.
Cavuto lehúzta az ablakot, és megmutatta a jelvényét.
– Kösz – mondta az őrnek. – Majd én szemmel tartom őket.
– Nincs mit. Lőtt már embert?
– Ma még nem. – Cavuto behajtott a kapun, lemaradva az Állatoktól, hogy ne vegyék észre.

32. Mindenki egyért, egy meg... na, tudjátok