vámpír személy
A vámpír kifejezés egy nagyon összetett és sokrétű fogalmat takar. A köztudatban a vámpír szó főként egy misztikus, vérivó, emberforma lényt takar.
Vámpírizmusnak azt nevezzük, amikor egy adott lény más lényektől nyer valamilyen formában energiát. Ez lehet nyers, rögtön hasznosítható energia, közvetlen az energiaforrásból, ekkor energiavámpírizmusról van szó. Lehet a vér mint életesszencia a tárgya, ez a diabolikus vámpírizmus, amit értelmezhetünk egyfajta kannibalizmusként. Vámpírizmus alatt leggyakoribban a vérivással kapcsolatos vámpírizmust értik. – Wikipédia
Idézetek
– Virág, utoljára mondom, a klasszikus értelemben vett vámpírok nem járnak nappal! – ismételte magát sokadszorra Arnold.
– De igen!
– Ez őrület! Reni, segítenél? – fordult felém kétségbeesetten Arnold.
– Nem, én inkább kimaradnék belőle – ittam bele mosolyogva a forró csokimba.
– Élvezed, ugye? – húzta össze a szemét Arnold, aztán sóhajtva Virágra nézett. – A Stoker, Rice, King, de még a Hamilton könyveiben szereplő vámpírok is egyaránt éjszaka járnak. Érted? A vámpírok nem mászkálnak nappal!
– De – felelte Virág, és hatalmas, barna szemével fürkészően nézett Arnoldra.
– Feladom. Virág, veled nem lehet érdemi vitát folytatni. Az érvelésed nevetséges! – rázta meg a fejét Arnold.
50-51. oldal, Január 28., szerda (Ciceró, 2010)
Mi a helyzet a modern ifjúsági irodalomnak azzal a részével, amit általában szidnak a szülők? Például a mostanában nagyon divatos vámpírregényekkel? Szerintem: miért ne? Miért ne röptessük ezekbe az irányokba is a fantáziánkat? A vámpír örök téma, legalábbis Drakula óta mindig újra visszatér. Azért sem esem kétségbe a vámpírok népszerűségétől, mert úgy gondolom, hogy az a gyerek, aki képes bármit szenvedélyesen elolvasni, a későbbiekben olvasóvá lesz. Nagyszerűnek tartom például, hogy egy olyan könyv – mert szerintem az! –, mint a Harry Potter, amelynek humora, érzelmi telítettsége van, amely ennyire benne gyökerezik az angol hagyományban, az úgynevezett „nem olvasó” fiatalok tízmillióit hódította meg és csábította olvasásra! Remek, hogy vannak ilyen kortárs irodalmi sikerek is, amelyek el tudnak jutni a mai gyerekekhez!
99. oldal (Kulcslyuk, 2011)
Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság 93% Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról?
– A szentéletű páter mondta így. Tudós és jámbor férfiú az, az isteneknek hála, hogy a táborunkba idevetődött. Az aztán ahajt rágyött, hogy vérszipoly jár ránk. Büntetésül, mert az imádságot meg a szentélynek tett adományokat elhatytuk. Ő mostan ott imádkozik a táborban, meg a mindenféle vegzorcirmosokat műveli, nekünk meg meghatyta, hogy aztat a sírboltot keressük, amelyikben a lüdvérc a nappalokat átalussza.
136. oldal (PlayOn, 2015)
– Az emberi faj – mosolyodott el finoman Geralt – babonás és primitív. Nehézséget jelent számára teljességgel megérteni és szabatosan megnevezni egy olyan lényt, amely feltámad, noha karókkal lyuggatták keresztül, fejét vették, és elásták a földbe ötven évre.
277. oldal (PlayOn, 2015)
Elég nehezen lehet végezni egy vámpírral. Az ember karóval leszúrhatta, vagy hamuvá változtathatta, de ha például tíz év múlva valaki egyetlen vércseppet rossz helyre ejtett, na vajon ki támadt fel haló poraiból? A vámpírok gyakrabban jöttek vissza, mint a nyers brokkoli.
416. oldal (Delta Vision, 2010)
– Jó, hogy újra itthon üdvözölhetem.
– Montgomery – Raphael a vámpír vállára ejtette a kezét, amikor elhaladt mellette.
Elena a komornyikra mosolygott. Újra felvidult a férfi láttán.
– Helló!
– Úrnőm.
A lány nagyokat piskogott.
– Elena – jelentette ki határozottan. – Nem vagyok én senki úrnője, csak a magamé. – És az is tény volt, hogy ez a vámpír, bár saját elhatározásából úgy döntött, Raphaelnek szolgál, nagyon erős volt, több száz éves.
A lakáj háta megmerevedett; olyan lett, akár egy deszka.
A pillantása Raphaelre villant, aki bágyadtan elmosolyodott.
– Ne sokkold ennyire Montgomeryt, Elena! – Kinyújtotta a lány felé a kezét és magához vonta. – Azt talán megengedhetnéd neki, hogy vámpírvadásznak szólítson.
Elena felnézett rá, meg volt győződve arról, hogy az arkangyal nevet magában. Raphael tekintete azonban tiszta volt, az arcán nem látszott más, csak a szokásos, érzéki báj.
– Ööö, hát, oké. – Bólintott Montgomery felé, majd úgy érezte, muszáj megkérdeznie: – Ez így jó lesz?
– Természetesen, vámpírvadász.
13. oldal