!

valóság fogalom

Paulo Coelho: Tizenegy perc
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Demény Péter: Visszaforgatás
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Nora Roberts: A szégyen leánya
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
Agatha Christie: És eljő a halál…
Jay McInerney: Életem története
Ámosz Oz: Hirtelen az erdő mélyén
William Golding: A Legyek Ura
Robert Merle: Mesterségem a halál
Michael Ende: A Végtelen Történet
Feldmár András: Szégyen és szeretet
Darren Shan: Rémségek Cirkusza
Lian Hearn: A fülemülepadló
Neil Gaiman: Tükör és füst
Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Zsoldos Péter: Távoli tűz
Irvine Welsh: Trainspotting
Philip K. Dick: VALIS
Liv Ullmann: Választások
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Dániel Anna: Erzsébet királyné
Fritz Leiber: Éjasszonyok
Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk.): Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni. / Stop the World! I Want to Get Off
Hérodotosz: A görög-perzsa háború
Saul Bellow: Henderson, az esőkirály
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Ursula K. Le Guin: A legtávolibb part
Juki Kaori: Angyalok menedéke 1.
Kabar Vivien: Kígyóbőrben
Robert E. Howard: Conan, a kalandor
Buda Béla: Empátia
Bart István (szerk.): Entrópia
Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai
Terry Brooks: Hook
Julio Cortázar: A nyertesek
Catherine Coulter: Maradj velem!
Guillaume Depardieu: Ezerrel
Pilinszky János: Szög és olaj
Jun Mi-Kjong: A vízisten menyasszonya 4.
Patrick Rothfuss: A szél neve
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél énekei
J. M. G. Le Clézio: Az afrikai
M. Scott Peck: A járatlan út
Peter Lauster: A társkapcsolat krízisei
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Eeva Kilpi – Kerttu-Kaarina Suosalmi – Leena Krohn – Pirkko Saisio: Káin leánya
Jean-Paul Sartre: A szabadságról
Tennessee Williams: Üvegfigurák
Alfred de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése
Esterházy Péter: Esti
Nyíri Tamás: Az ember a világban
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Kij Johnson: Kicune
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
David Safier: Jézus szeret engem
Richelle Mead: Véreskü
Darren Shan: Kojaszan
Georg Feuerstein: Tantra, az extázis ösvénye
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól
John Keats: Keats levelei
Murakami Haruki: 1Q84
Osztovits Levente (szerk.): A játszma vége I.
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Örkény István: Április
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj
Leena Krohn: Angyaltrombita
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A kör
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke
Ernest Cline: Ready Player One
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Mark Lawrence: Tövisek Királya
Izumi Kjóka: Szentek és démonok
Gillian Flynn: Holtodiglan
Jules Renard: Jules Renard naplója
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A kardozós változat
Bleeding Bride: Fekete Fivérek
Stephen King: Minden sötét, csillag sehol
Maggie Stiefvater: The Dream Thieves – Álomrablók
Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története
Ransom Riggs: Üresek városa
Nicholas Sparks: Hosszú utazás
C. S. Lewis: Az ezüsttrón
Afonso Cruz: Kokoschka babája
Hozleiter Fanny Mosolyka: Lélekkód
Viktor Pelevin: Apolló batman
Lev Grossman: A varázslók
Bartis Attila: A vége
Walter Mischel: Pillecukorteszt
Claire Contreras: Üvegszív
Kiss Ottó: Ne félj, apa!
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Feldmár András: A rettenetes, a csodálatos
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Gaura Ágnes: Túlontúl
Dan Wells: Szellemváros
Kylie Scott: Deep – Tónus
Daniel M. Jones – Theresa Cheung: Válj eggyé az Erővel!
Ayu Utami: Saman

Idézetek

>!
s_l_m

A szavakból és szóvonatkozásokból font hálóval sikerül az embernek összefüggésbe hoznia a valóság különféle mozzanatait. „Közbülső világot” alkot maga és környezetének eredendően idegen és zűrzavaros sokasága között, és ezzel egyszeriben hatalmát veszti rajta a valóságos dolog. A valóság világára borított szimbólumvilág megszünteti a zűrzavart; megkönnyíti és elősegíti a tájékozódást és áttekintést. A tudat és a világ között közbülsô világként elhelyezkedő nyelv egyszerre összeköt és elválaszt.

Az emberi létfeladat és a nyelv - A mondat

Kapcsolódó szócikkek: nyelv · szimbólum · tudat · valóság
>!
Cicu

Jógikus szemszögből nézve a kozmikus vagy Brahmá-tojás egy börtön. Az illúzió (májá) hatása alatt álló emberek többsége a legkisebb mértékben sem fogja fel önmaga által fenntartott rabságát. De akiben már hajnalodik a tudás fénye, az megláthatja, vagy inkább megtapasztalhatja a világ korlátok közé szorító voltát. Érzékennyé válik a tényre, miszerint az anyagi létet minden porcikájában átjárja a szenvedés (dukha). Nem feltétlenül találja meg azonnal a kozmikus börtönből kivezető utat, de ahogy egyre inkább telítődik bölcsességgel, úgy nő az anyagi világmindenségen túl lévő Valóság érzékelésének képessége. Ekkor megérti, hogy az Abszolút, bár felette áll térnek és időnek, örökkévaló önvalója (átman) formájában saját magában is benne tartózkodik, és ezzel meg is találta a felszabadulás rejtett kapujához vezető utat. Más szavakkal: a börtön kapui sohasem voltak zárva. Ahogy azt az advaita-védánta jeles tanítója, Sankara is kifejtette népszerű Vivéka-csúdámanijában (571):

Az ostobák tévesen a kötöttségeken és a felszabaduláson elmélkednek, de ezek csak az elme állapotai, hiszen bár a felhő is árnyékot vethet a szemre, mégis maga a Nap világítja meg. Ugyanígy a soha nem változó Valóság is mentes a kettősségektől, mert maga a ragaszkodástól mentes tudatosság.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség · börtön · hinduizmus · szabadság · szenvedés · valóság
>!
Lornka

Aki nem tud álmodni, az soha nem ismeri meg a valóságot.

XI.fejezet

Kapcsolódó szócikkek: álom · valóság
>!
Victoria_Crane

Pontosan ezt gyűlöli nagyon a Pornegyedben – itt örökösen babrálgatnak a valósággal. A zokukban annyi tisztesség sincsen, hogy a hétköznapiság alá rejtsék a titkaikat, nem, nekik bele kell nyomniuk az agy látóközpontjába azt a rengeteg egymásra húzott réteget, a virtuális és a kiterjesztett valóságokat, míg a végén képtelensg eldönteni, mi lapul valójában alattuk.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: valóság
>!
MeliSzabo

(…) gyöngyszürke csönd uralkodott mindenütt, a valóság határozatlan, csalóka látomássá torzult.

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend · valóság
>!
Shanara

– Azért, Reniszenb, mert leírni nagyon könnyű dolog és kevés munka, hogy tíz véka árpa, vagy hogy száz darab marha, vagy tíz tönkölymező – és a leírt dolog majd úgy fog tűnni, mintha valódi volna. Akkor pedig az írástudó meg az írnok le fogja nézni azt, aki a földet felszántja, aratja az árpát és gondozza a marhákat; pedig a földek, az árpa és a marhák valóságosak, és nem csak tintajelek a papiruszon. És amikor az összes följegyzés és minden papirusztekercs megsemmisül, és az írnokok szanaszét szóródnak, szántóvető emberek akkor is lesznek, és tovább éltetik Egyiptomot.
Reniszenb figyelmesen nézett rá. Lassan azt mondta:
– Igen, értem, mire gondolsz. Csak amit látsz, megérintesz vagy megeszel, azok az igazi dolgok… A „Van kétszáznegyven véka árpám.” leírva addig semmit nem jelent, amíg nincs meg az árpád. Leírni hazugságokat is lehet.

24. oldal (Európa Könyvkiadó, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · valóság
Hirdetés
>!
Victoria_Crane

Ezért szeretjük a meséket. Megtalálható bennük az a világosság és egyszerűség, ami a való életből hiányzik.

374. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese · valóság
>!
eduscho89

A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: valóság
>!
krlany I+SMP

Azt se tudom, hogy az irodalom és a színház egyáltalán képes-e még felfogni a valóság rettenetesen komplex voltát, hogy van-e még ember, aki képes tisztán látni másokat vagy önmagát. Iszonyú lidércnyomás alatt élünk; az irodalom sohasem tudta megközelíteni az élet erejét, hevességét, feszültségét, s ma sokkal kevésbé, mint valaha. Az irodalomnak százszor kegyetlenebbnek, szörnyűségesebbnek kellene lennie, hogy felérjen a való élethez. De bármilyen szörnyűséges is, az irodalom csak nagyon tompított, enyhített képet adhat a valóságos szörnyűségről – egyébként a valóság csodáiról is. Nem segít hozzá a megismeréshez sem, hiszen reprodukció: azazhogy reprodukció lesz belőle, rögtön megdermed, a kifejezés mutatója késik, ahelyett, hogy sietne. Mit tegyünk, hogy az irodalom érdekes felfedezés legyen? A fantázia nem elegendő. A konformista irodalmárok azt állítják – és minden irodalmár konformista –, hogy ismerik a valóságot, tükrözik a valóságot, de ez a valóság felülmúl minden képzeletet; a tudat már nem képes megragadni…

398-399. oldal, Eugéne Ionesco: A légbenjáró

Kapcsolódó szócikkek: élet · irodalom · valóság
>!
melanzskólia

Nem csak a tudós törekszik pontos ismeretre, gondolom, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet. Oda akarom magamat adni valaminek vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem. Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám. A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát. Az írás, úgy hiszem, nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció.
A költő szeretni kívánja a világot, s igyekszik az univerzumnak legesettebb csillagai fele fordulni. Az éhezőkért és mezítelenekért jött a világra. S dicsősége, ha minél nagyobb mezítelenséget ruházhat fel, s minél esendőbb kezekből kapja meg viszonzásul a maga ünneplőruháját.
De erről már nem beszél. Csak a megközelítés folyamatáról szólhat a költemény. A szeretet csodáját, ha bekövetkezik, némaság kell hogy óvja-takarja. Ami drága, azt nem koptatjuk, azzal birtokoljuk, hogy nem érünk hozzá egy pillanatra sem.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: költészet · költő · szeretet · valóság · világ