Vallay Emma személy
Idézetek
Miért van az, hogy mindig olyanok kérnek titoktartásra, akiket szeretek, így a jobb meggyőződésem ellenére minden alkalommal megígérem, hogy hallgatok?
211. oldal
Újabb csend állt be. Emma abbahagyta a zokogást, de még mindig az arcát eltakarva állt. Majd elvette a kezét, és könnyes szemmel Gáborra nézett, majd megismételte.
– Szeretem!
Olyan gyönyörű és édes volt, ahogy ott állt félénk tekintettel, könnyekkel az arcán, a két kezét maga mellett leeresztve, hogy Gábor egy pillanatig sem gondolkodott. Odalépett hozzá, gyengéden a kezébe fogta az arcát, és megcsókolta.
Emma elgondolkodva hajolt a kényelmetlen asztalka fölé a félhomályban.
(első mondat)
Mikor végül felemelkedtek a magasba, Emma felsikoltott, és szorosabban átölelte a nyakát. Gábor is úgy érezte, hogy a lábai mindjárt felmondják a szolgálatot, és kiszaladnak alóla, ám még kapaszkodni sem tudott, mivel mindkét karjával a kislányt szorította magához. […] Bella semmiképp nem veheti észre, milyen rosszul érzi magát.
135. oldal, Harmadik fejezet , Ulpius-ház 2011.
Gyűrűt nem adott, hiszen honnan is vett volna ott a tó közepén?
Ötödik fejezet
Szeptember vége felé Emma kerékpárral átment Balatonalsópusztára, ami úgy tíz kilométerre lehetett Körvélyestől. … Emma leszállt a kerékpárról, és bebámult a fakerítésen. A kislány leplezetlen gyűlölettel nézte Emmát. A lány gyorsan felpattant a kerékpárjára, és hazahajtott, mintha valaki üldözte volna.