vallás fogalom

Ami azt illeti, a vallások és a halál utáni élet elképzelése szerintem a világ legősibb átverése, amelynek határozott célja van: a vallási vezetők kényelmesen megélnek belőle, és eltompítja az emberiség félelmét a haláltól. Csakhogy ennek megvan az ára: infantilizál, megakadályozza, hogy a dolgokat a maguk természetes rendjében lássuk.

46. oldal

    Egyesek – feltétel nélkül bízva önnön sebezhetetlenségükben – hősként élnek, gyakran nincsenek tekintettel sem a saját biztonságukra, sem másokéra. Vannak, akik a halál fájdalmas elszigeteltségét összeolvadással próbálják enyhíteni: egy szeretővel, egy üggyel, egy közösséggel, egy isteni lénnyel. A halálszorongás szülője minden vallásnak, hiszen így vagy úgy mind végességünk gyötrelmét igyekszik csökkenteni. Isten – kultúrától függetlenül – nem pusztán a halandóság fájdalmát lágyítja az öröklét ígéretével, de félelmetes elszigeteltségünket is csillapítja és világos tervrajzzal szolgál az értelmes élethez.

11. oldal

A kereszténység rohanó vallás. Vegyük csak a hét nap alatt teremtett világot. Még szimbolikus szinten is őrjöngve végzett teremtés.

86. oldal (Európa Könyvkiadó, 2004)

Nekem a vallásról ma sokszor a fanatizmus jut eszembe. Fanatizmus és erőszak. Nagyon sok olyan vallásos emberrel találkoztam, akik erővel akarták megtéríteni az útjukba akadókat. Tűzzel-vassal. Mint annak idején a jezsuiták az indiánokat. Nemrég láttam egy filmet, ahol a fanatizmussal kapcsolatban elhangzott egy fontos mondat, amit nagyon igaznak éreztem: a fanatikus valójában valami fontosat takargat önmaga elől. Azért ragaszkodik görcsösen a hithez, mert valami megkérdőjeleződött benne, de nem akar vele foglalkozni. És erőnek erejével beleveti magát a hitbe. Hiszen így nem kell szembenézni semmivel. Megmondják fentről, hogy mi legyen.

73. oldal

Amikor a vallás és a politika egy szekéren utazik, a kocsisok azt hiszik, semmi sem állhatja az útjukat. Hanyatt-homlok száguldanak előre, egyre gyorsabban. Akadályra már nem is gondolnak, és elfeledkeznek róla, hogy aki vakon száguld, az a szakadékot csak akkor veszi észre, amikor már késő.

A vallások tulajdonképpen kivétel nélkül az önfenntartási komplex kellemetlen izgalmainak kompenzálásául keletkeztek. Az ember nem tud belenyugodni az egyéniségének pusztulásába. Fölállítja tehát a tételt, hogy a halál nem jelent megsemmisülést. Igen ám, de hiszen a holt ember a földben fekszik és szétrohad. Már megvan a dualizmus: az, ami örökké él benne, a lélek az láthatatlan! Az ősi népfantázia éppen olyan gyorsan és szuverénül működik, mint az őrült pszichéje. Rögtön megvalósítja igaznak mondja ki azt, amit tulajdonképpen csak nagyon óhajt, hogy igaz legyen. Például a világban nincs igazság, a rosszak boldogulnak, a jók szenvednek. Helyes már kész is van a tétel, hogy az isten majd megjutalmazza a jót, és megbünteti a gonoszt. Íme, ez a vallások keletkezésének pszichológiája.

85. oldal

Vajon azért születtek a vallások, hogy olyan istenekkel ajándékozzák meg az embert, akik nem találják őt furcsának?

129. oldal